„Pirant megérteni...” Gunther Zsolt megnyitó beszéde a Piranesi-díj kiállításán

Két hétig Budapesten láthatóak a legfontosabb kelet-közép-európai építészeti díj 2019-es finalistái – köztük több magyar alkotás. A Piranesi-díj 2019 tárlatát január 15-én Gunther Zsolt, a 3h alapító építésze nyitotta meg a Fugában. Az ő megnyitó beszédével biztatunk mindenkit a látogatásra.

Egyre inkább az az érzésem, ha meg akarjuk érteni a pirani építészeti díj logikáját, magát Pirant kell megértenünk. Piran egészen 1797-ig a velencei köztársaság része volt. A főbb építészeti emlékek is idáig nyúlnak vissza: a hegy tetején magasodó templom tornya a velencei campanile kicsinyített mása, a főtéren nagyon sok épület született a velencei varázs jegyében, a sikátorokban bolyongva pedig már várjuk egy-egy csatorna, és a rajta átvezető híd feltűnését. Van egy híres szülötte: Giuseppe Tartini, reneszánsz zeneszerző, első jegyzett Paganini-hegedű tulajdonos. Érdemes tőle az Ördögtrilla szonátát meghallgatni (álmában megjelent Lucifer, és eljátszotta a művet, melyet lejegyzett rögtön azután, hogy felriadt).

A névvel ellentétben Piranesi nem itt született, hanem Veneto tartományban. Van azonban egy másik építész, akinek építészete meghatározza Piran megértését: ő nem más, mint Jože Plečnik. A mostani pirani napokon volt egy izgalmas beszélgetésem Andrej Hrauskyval Plečnikről. Hrauskyról tudni kell, hogy ő alapító atya és egyben Plečnik-szakértő, és sokáig vezette a mára már kultikus hellyé avanzsálódott DESSA galériát Ljubljanában.

Szóval Plečnik: közhelyesen a díszítés géniusza. Azonban vannak itt mélyebb dolgok is: nála ugyanis a koncepció az alap. 1911 és 1921 között nem épít. Eközben arra jött rá, hogy az építészettörténetben az alapok, az alaprajzok alig változtak. Csak a ruha, a külső változott meg. Ő azonban az alapokat kívánta megváltoztatni. Gondoljunk csak a ljubljanai hármas hídra, amikor egy meglévő híd mellé kettő másikat helyezett el, ezáltal egy teljesen más urbanisztikai helyzetet létrehozva. Ugyanezt példázza az innen nem messze fekvő halpiaca.

A másik gondolat, ami ezalatt a 10 év alatt kikristályosodott benne, az a tény, hogy az építészet túlél minket. Ne csak ma értsük a nyelvét, hanem utódaink is legyenek erre képesek. Ezért számolt le a modernizmussal (Zacherl-ház Bécsben), és ezért fordult a klasszicizmus felé. Ez, vagyis a görög építészet érthető számunkra és a következő generációk számára is. Azonban az elemeken, vagyis az építészet nyelvén változtatott (oszlop, oszlopfő, satöbbi). Az építészeti nyelv – Wittgenstein nyelvfilozófiáját alapul véve – lassan alakul át.

A harmadik elem Plečnik gondolati terében a szimbólumok világa. A szimbólum a jel pontos meghatározottságával ellentétben (gondoljunk a közlekedési lámpa pirosára) tág jelentésű, értelmezésre hív minket. A szimbólum érzelmeket kelt, asszociatív.

Tehát a koncepció, az építészeti nyelv és a szimbólum triásza volt Plečnik igazi erőssége. És ha megnézzük a meghívott előadók sorát, akkor a tematikában mindig felbukkan a fenti témák egyike. Ezek az előadók azok, akik a meghívott országok által kiválogatott öt-öt tervből hozzák meg a végső döntést. Ebben az évben nagyon megérdemelten Bevk Perović bécsújhelyi múzeumbővítése nyert. Teljesen megérdemelten, ez már a prezentáción is érzékelhető volt.

Ebben az évben ugyanis először az országok képviseletében egy ember, Magyarországról én, ajánlhatta, magyarázhatta az egyes munkákat a zsűrinek. Az én magyarázatom sem volt hiábavaló, hiszen a szűkebb, nyolcas listára felkerült az Archikon médiadíjas Vizafogó óvodája. Örüljünk ennek a sikernek is!

Vissza a címhez. Rómát meglátni és meghalni mottójára lehetne mondani, hogy Pirant megérteni és meghalni. Azonban maradjunk csak a mondat első felénél, és nézzük meg a kiállítást!

Gunther Zsolt

A Piranesi-díj 2019 kiállítása 2020. február 3-ig látogatható a FUGA Budapesti Építészeti Központban (V. Petőfi Sándor u. 2.).