Poszt-Afganisztán
Beszámoló a nagybányai 9 Opţiune építésziroda műegyetemi előadásáról.
Mitru Ildikó és Paskucz István építészek, a nagybányai 9 Opţiune építésziroda tagjai tartottak előadást munkáikról a Műegyetemen. Az esemény az Épületrekonstrukció és menedzsment c. tantárgy keretében elhangzó előadások sorába illeszkedik, amelyeknek Wagner Péter a házigazdája.
Ami Nagybányát illeti, az első bemutatott projekt a főtér rehabilitációja volt. Az itt uralkodó állapotokat szemléletesen illusztrálja, hogy a polgárok Afganisztánnak nevezték a helyet, ami eredetileg piactérként működött. A szocializmusban ezt parkosították egyetlen nagy körforgalmi gyűrűbe foglalva, hasonlóan sok más régi piactérhez.
A beavatkozás nagyrészt PHARE-pénzekből finanszírozták, éppen ezért eleinte diszkréten hallgatniuk kellett róla, hogy a területen védett műemlékek vannak, mert azok rekonstrukciója időben elvileg nem fér bele a forrás által előírt szoros megvalósítási ütemezésbe. Magának a térnek és három épületnek a rekonstrukciója azután váratlanul gyorsan megvalósult, lendületbe hozva a projekt többi részét is.
Először egy három különálló épületben elhelyezett üzleti komplexum (Millenium Business Centre) valósult meg, ahol a térben egymástól elszigetelt házakat az egységes arculat tartja össze. A törvényszék egykori, klasszicista épülete, egy középkori eredetűnek bizonyuló lakóház és Lendvay Márton színész utolsó háza képezik ezt az egységet, amelynek sikerét a nyitás óta többszörösére nőtt bérleti díjak is tanúsítják.
A téren felszámolták a növényzet nagy részét, mondván, a piactéren eredetileg sem voltak fák. Az értékesebb példányokat megtartva kialakították az új burkolatot, helyet egy szobornak és megszüntették a körforgalmi rendszert. A teret Rivulus Dominarum-nak keresztelték, ami Nagybánya régi neve – régisége okán remélhetőleg kellően immunis az esetleges politikai változásokkal szemben.
Közvetlenül a tér felújítása után kaptak megbízást az építészek egy középkori lakóház felújítására a Lendvay-ház mellett. Mint mondták, a tulajdonost itt már nem a haszonszerzés motiválta, hanem a történelmi nyomhagyás igénye, ezért lelkesen támogatta a műemlékvédelmi szempontok érvényesítését a rekonstrukció során. Rendelkezésükre bocsátotta saját lakóházának udvarát a feltárt gótikus kőkeretek darabjainak összerakosgatásához, és nem volt rest alagutat furatni egy helyi bányásszal, amikor arról volt szó, hogy kár lenne a frissen burkolt teret a ház szennyvízelvezetése miatt feldúlni. Az építészek láthatóan el voltak bűvölve az irántuk tanúsított bizalomtól és együttműködési készségtől, ami abban is megnyilvánult, hogy a szállodává alakított középkori épület hangsúlyosan kortárs elemekkel bővülhetett a rekonstrukció során.
Bemutatták még a Lumiére kávézó épületét, ahol üvegburkolatot kaptak a nagyon rossz állagú falak, továbbá a középkori István-torony környezetének rekonstrukciós terveit, egy közelben álló épület átalakításával együtt, és néhány lakóházat, ahol elvi kérdés volt a lapostető.
A sorozat következő darabja Nagyszebenről, mint leendő Európai Kulturális Fővárosról szól, november 30-án.
Török Tamás