Síház a hargitai Piricskén

A Hargita megyében található Piricske népszerű síterület. Az a-platz építész stúdió, Tövissi Márton vezetésével egy olyan, egész évben használható pihenőházat tervezett a sípályák szélére, amelyben a hagyományos és az új technológiák, anyagok, formálás egyaránt megjelennek.

A Hargitán, a piricskei sípálya aljában megépült pavilon konkrét igényre ad megoldást: a sípályát használóknak nyújt melegedő helyet. Ez volt a kiindulópont, de a rövid szezonális használatot kiegészítve egy minden évszakban működő épületet képzeltünk el, amely tavasztól őszig kisebb rendezvények, vagy akár csendre és elszigeteltségre vágyó szállóvendégek fogadására is alkalmas.

Az épület szerves része a spontán használatra tervezett körbefutó tornác, melynek teresedései a fő belső helyiséggel együtt a sípályára és a délutáni napsütésre vannak tájolva. Az építészeti alapvetések a következők voltak: egyszerű, tiszta forma, szimmetrikus alaprajz, koncentrikus térszervezés, a homlokzati fal mentén körbefutó ülőpad és a külső pillérsor által szegélyezett födött terasz. Az épület saját belső logikája mentén alakul. Nem formájában, hanem anyaghasználatában igazodik a környezetéhez, nem alárendelődik, hanem szervezi, alakítja közvetlen környezetét.

 A fa használata a helyi hiteles építészeti hagyomány folytatása miatt is fontos volt számunkra, és egyben lehetővé tette – kis elvonatkoztatással élve – egyetlen építőanyag megjelenítését az egész épületben, a tartószerkezettől a nyílászárókon át a külső burkolatokig és a bútorzatig. Különlegesség, hogy a Megrendelő – egyben az Építő állította elő mindezeket az építőelemeket, helyi faanyagból.

A tartószerkezet kialakításakor figyelembe vettük a hely nehézkes megközelítését és az építkezésre alkalmas szezon rövidségét. A vasbeton pontalapok és pillérek alkalmazása, amely által az épület eltávolodik a talajtól, konceptuális és műszaki jelentősségel is bír. Ezzel a megoldással minimálisra csökkenthettük a beton használatát, és az átszellőzéssel biztosítottuk a faszerkezet időtállóságát.

A hibrid faszerkezet hagyományos és modern megoldások ötvözésével jött létre. Míg a falak előregyártható (de ennek ellenére a helyszínen kivitelezett) falpanelek, és a teraszfödém alsó kerete nagyméretű ragasztott fa gerendákból áll, addig az ereszkialakításnál használt csapolások ma már alig alkalmazott, régi házakon látható mintát követnek.

A központi belső tér fölött pedig egy tudatosan a mennyezet fölé, a padlástérbe rejtett fa rácsostartó alkotja a tető gerincét. A belső kialakítás puritán, viszonylag semleges jellegű, mely a figyelmet az épület környezetére irányítja, a használókra bízva, hogy töltsék fel színekkel és élettel. A bútorzat méretezésénél fontos szempont volt, hogy a sípályát látogatók jelentős része gyerek, így a méretek is nagyobbrészt hozzájuk igazodnak.

A festett fa, illetve a színhasználat kikacsintás a vernakuláris építészeten túl a pavilonépítészet hagyományaira, ami által a házat tágabb kontextusba kívántuk helyezni. Ugyanezen gondolat mentén a tető lemezfödése és a helyi népi építészetben megszokottól eltérő lejtésszöge a magashegyi menedékházakkal rokonítja, illetve a sarkokon megjelenő ferde oszlopok alkalmazása a statikai szerepen túl egyfajta dinamikát ad az épületnek, finom utalásként a sízésre, mozgásra.

Tövissi Márton

Szerk.: Winkler Márk