Hídépítés a “bivalytenyésztés hazájában” – MOME közösségi építés az erdélyi Méra Világzenei Csűrfesztiválra

A MOME Építészeti Intézet minden évben építőtábort szervez az elsőéves hallgatói számára, amely során a kiválasztott tervezési feladat megépítésével megalapozódhat a közösség további együttműködése is. 

Bivalyok, sajtok, zene és vinete. Helyszínül ezúttal a kalotaszegi kis falu, Méra, szolgált. Erdély azon kis szeglete, amely páratlan módszerekkel: a bivalytartás és bivalysajt készítéssel lendítette fel gazdasági jövőjét. Ez a több mint száz éves faluörökség nemrégiben egy hagyományokat őrző, de a világgal lépést tartó zenei fesztivállal egészült ki.

A fesztivál szervezői kapujellegű átjárót képzeltek el a koncerteknek helyet adó csűr és a “jámborzónát" elválasztó patak fölé. A híd jelentése az emberi kapcsolatokban egy konkrét híd tervezésénél is felmerülő klisé, de mindig aktuális gondolat. Az elsőéves hallgatók fél év alatt jutottak el a helyszínkutatástól a végleges terv leadásáig és megvédéséig. A tizenöt különböző megoldás közül, a védésen résztvevő tanárok és diákok szavazatai alapján, Sinay Domonkos munkáját választották ki megvalósulásra. A híd szerkezetét Domonkos eltérő méretű és egymástól eltolt keretek sorolásával alakította ki. Ezt a szinte egyértelmű vázat és monotonitást látszólag véletlenszerű elhelyezésű, tervezetten rendezetlen faelemek egyszerre kötik össze és bontják meg. A keretek méretei egyszerre több ember átkelését teszik lehetővé, biztosítva a fesztivál során kialakuló beszélgetések zavartalanságát. Az építmény két oldalán kövekből kirakott lépcsősor segíti a le- és feljutást. A híd természetbe mosódó absztrakt formavilága, főleg az esti megvilágítás fény-árnyék játéka által, rugalmasan alkalmazkodik Erdély misztikus miliőjéhez.

A letisztult végeredmény építését persze nem lehetett megúszni szárazon. A már második nap kialakult sártenger zöld gumicsizmás, lelkes építőkkel telt meg napközben, esténként a mérai muzsikusok vagy épp az ottjátszó helyi és börzsei gyerekek szórakoztatták a tábor lakóit. A kivitelezéssel kapcsolatban nem merültek fel különösebb meglepetések vagy problémák, még az esős időjárást is kiegyensúlyozta a másnapi meleg vagy épp egy Tarnica tói csobbanás. Tekintve, hogy a tábor nemcsak a híd megépítését, hanem a tíz napra alkalmas élettér kilakítását is jelentette, a feladatok nehézségéről különböző vélemények születtek: mint kiderült, néha a hűtő cipelés nehezebb a kőrakásnál.

A híd a fesztivál keretében zenével és helyi specialitásokkal körülvéve várja az odalátogatókat, így az építés sem érhetett véget egy ünnepi körvacsora és élőzene nélkül.

Ádi Brigitta

A cikk az NKA Építőművészet Kollégiumának támogatásával valósult meg.

Szerk.: Hulesch Máté