SVUNG – Az újpesti víztorony revitalizációja

Budapest Főváros IV. kerületi Önkormányzata, a MOME Építészeti Intézete, és a METU Építészeti Intézete zártkörű hasznosítási és építészeti ötletpályázatot írt ki az újpesti víztorony rehabilitációjára a két intézmény hallgatói számára. Tajthy Renátó különdíjas pályaművében az elemekkel játszik: légtisztító "erőművé" alakítva gondolja újra a víztorony eredeti funkcióját.

Rezümé

Az élet fenntartásához nélkülözhetetlen az oxigénfelvétel. A tüdő egy folyamatosan pumpáló gépezet, amely a testet szolgálja. Olyan belső munkát végez, amely kívülről alig mutatkozik meg, amíg le nem áll. A pályamunka célja, hogy az évtizedek óta használaton kívüli újpesti víztorony újraéledjen és újra feladatot kapjon: tegye meg a szolgálatát és nyerje vissza egykori, innovációs, ipari szerepét, amellyel a környéket látta el az élet egyik alapelemével – vízzel. Az épület spirituszát, a lelkét, értékmegtartó szerepét kívánom feléleszteni, tehát az építészeti emlékek megtartásán túl a kulturális értékvédelem is cél. Így szeretnék a közösségeknek olyat adni, amely szolgál – jelen esetben a tiszta levegőt, ami a jövőnk.

Műleírás

A város északi részén járunk, tele betonnal, 60-as, 70-es évek ipari lenyomataival, szögletes hasábokkal, panelházakkal, szürke épületekkel A terület középpontjában egy hengeres forgástest áll, mint egy bezárt gondolat, amely alig várja, hogy reagáljon a környezetére és újra számításba vegyük. Az újpesti víztorony rendszerének lényege, hogy kúpos tartályfenék helyett csonkakúp és gombsüveg kombinációját alkalmazta, amely kedvezőbb statikai erőjátékot eredményezett. Az így kialakult épületbelsőrész a rekonstrukciós tervem egyik kulcsszerepét vállalja magára. A torony 56 méter magas, a medence pedig – teljesen megtöltve vízzel – 40 méter magasan áll (az utca szintjéhez képest) – a Duna átlagos vízszintjéhez képest, pedig 54 méter magasan.

A torony egyik szembetűnő jellemzője, hogy 27 méter magasságig mintegy 2 métert szűkül. Kialakításánál ügyeltek karra, hogy a város dísze legyen. Funkcióját tekintve, víztározóként a városi vízellátást biztosította a környéken élő emberek számára.

A tüdő szerepe a légzésben: Sejtlégzéskor keletkező szén-dioxid leadásában a tüdő kulcsszerepet játszik. A ciklikus nyomáskülönbség biztosítja a tüdő légcseréjét. A gázok a koncentrációkülönbség miatt, diffúziós[1] folyamat során a hajszálerek falán keresztül cserélődnek ki. A vér a tüdőben adja le a széndioxidot és veszi fel az oxigént. A levegőt felmelegíti és párásítja. Korunk egyik legnagyobb problémája a légszennyezés. Magyarországon, de főleg Budapesten a levegő szennyezettsége az egészségügyi határok alatt van, amely hosszútávon okozhat fiziológiai problémákat, betegségeket. Az elsődleges szennyező forrás az ún. PM10 és PM25, azaz a szálló por, amely a levegőben megtapadó szilárd és folyékony részecskék egyvelege. Az alsó légutakba, de a tüdő mélyebb rétegeibe is bejuthat. A szálló por forrása a közlekedés, az ipari tevékenység, háztartási szén, mérgező anyagok égetése, a fa tüzelése.

Revitalizáció - kimozdítom, megpörgetem, átszellőztetem

Az újpesti víztorony oxigénért kiált! Talán mi is. Belülről idézem meg a változást. A szmog szintjén (alacsony épületek, autók, emberek, közlekedési lámpák) az oldalbevilágítók helyén elhelyezett szén-(elő)szűrőbetéteken keresztül az épületbe jut a szennyezett levegő (szélmozgás, nyomás – és hőmérséklet különbség által), majd a torony teteje felé halad a szmog.

A torony felfelé keskenyedő hengeres formája kéményhatást gyakorolva támogatóan hat az elképzelésemre. Kutatásaim során felismertem, hogy a torony felépítésében található, nem tartószerepet játszó kitöltő építőelemeket „kiüthetöm", áttöröm. A tervezés során az épület együttműködően hatott rám és az elgondolásomra, hiszen az áttöréssel előidézhetem az átszellőzést és ki tudom cserélni az egyes elemeket a légtisztító „gépezet" elemeire. Olyan, mint amikor önmagunkon végzünk vizsgálatot, megújulási folyamatot.

Felépítés

A belső tengelyen a vertikális turbina biztosítja a levegő áramoltatását a megfelelően elfordított lapátokkal. A meglévő csigalépcsőt kiszélesítem 120cm-re a fel-le közlekedés érdekében. A korlátot minimum 3 méter magasságra megnövelem a hang és biztonsági védelem gyanánt és finom rácsozattal látom el, amely megakadályozza a baleseteket. Így nem tudjuk a kezünket vagy nagyobb tárgyakat átdugni rajta, ami a turbinát és a testi épségünket is veszélyeztetnék. A lépcső látogató és szerviz lépcső is egyaránt.

A fordított csonkakúp és gombsüveg kombinációból eredő egykori víztartály alsó szegmense tartalmazza a titándioxid-szűrőrendszert, amelyen keresztül haladva a levegő tovább tisztul, majd a torony fejrésze és a tartály közötti résen felfelé haladva az épület tetején távozik. A torony fejrészének felső sávjában egy horizontális turbina helyezkedik el, amely mintegy „felszippantja" a levegőt.

Utóérzés

Jövőképem Budapestről az, hogy akár több ilyen nem működő víztornyot át tudnánk formálni, új feladatkörbe applikálni. Ezzel megtartanánk a múlttal való szoros kapcsolatunkat, amely építészetileg és társadalmilag is fontos.

A tereprendezés tekintetében szeretném kiterjeszteni a „svungot" és bevonni a játékba a környéket, egészen a Laborfalvi Róza utcai parkolókig. Körkörös cikkek, gyűrűk adta teresedések alakítják a környéket, izgalmas játékot létrehozva ezzel. Szerepet kapna egy levegőkutatóközpont, kutyafuttató, játszótér, sétaútvonalak, oxigén fal, mellékhelyiség, park, stb. Pályamunkám a toronyra koncentrálódik, de a lendület engem is elkapott. A főbb épületek tetejét megdöntve dél felé egyfajta hullámzást szeretnék elérni, illetve napelemeket felszerelni a tetőre.

Gondolataim a gyökérzónás[2] víztisztítás analógiáját követik, amellyel szintén tisztíthatnánk a levegőt – a kéményhatás, léghuzat, a nap- és vízenergia mellett – különböző növények gyökérzónáit felhasználva. Ebben a párás közegben termelhetnénk pl. paradicsomot, amely a gazdaságnak is jó lehet. Ezen kutatásom még gyerekcipőben jár, azonban találtam több olyan magyar és külföldi vállalkozást, amelyek érdeklődésem középpontjába kerültek és motiválnak ezen irány tovább gondolásában.

Tajthy Renátó

Szerk.: Hulesch Máté

[1] diffúzió: Kis anyagi részecskék (atomok, molekulák, elektronok stb.) áramlása, melyet az illető részecskék helytől függően változó koncentrációja okoz

[2] Gyökérzóna: A növény gyökereit körülvevő talaj és oxigén. A gyökerek a növények vaszkuláris rendszerének kiindulópontjai. A gyökér körül az oxigéntartalmú talajt a víz és a tápanyagok a gyökérzónának nevezik, és a növény összes antennájába szivattyúzzák. Egy megfelelő és egészséges növényi gyökérzónát szétszórjuk a csepegés után egy csepegtető vonal gyűrűszerű terül el a növény körül, ahol a víz kifolyik a növényekből és a talajba. A növények gyökerei és növekedése következtében a gyökerek a csepegtető vonal felé szétterjednek.