
Százlábú kerekasztal
Az ipolytarnóci Szikra mező minden nyáron új történetet mesél, egyszerre helye a közösségnek és alkotásnak. A győri Építész Műteremház hallgatóinak munkája, "százlábú kerekasztala" egy tájba simuló közös alkotás, mely mindenkinek helyet ad maga körül.
HELY: falu-ház-mező
Van egy apró falu tele rejtett kincsekkel a szlovák-magyar határnál, az Északi-Középhegység domborulatai között, megbújva az Ipoly tornácán: Ipolytarnóc. Tőle kicsit nyugatabbra, egy nagyvárosban van egy ház, ahol fiatal építészhallgatók kreatív energiái bontakoznak ki egy közösségben: a győri Építész Műteremház. És van egy mező, Ipolytarnóc határában, ahol ez a két, látszólag egészen különböző világ összeér: Szikra mező.
KÖZÖSSÉG: inspiráció-építészet-művészet
Szikra mező nem csak egy hely, hanem inspiráció, egy művészeti kezdeményezés és egy 2019 óta megrendezésre kerülő alkotótábor is, ahol minden évben meghívott építészek gyarapítják egy-egy alkotással a mező különleges világát. A Field of Sparks szervezőcsapata Ipolytarnóc iránt elkötelezett emberekből áll, akik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy minden résztvevőt érzékenyítsenek a társadalmi egyenlőtlenségekre és etnikai különbségekre, mélyítsék egymás megértését. Céljuk egy újfajta valóság megteremtése a helyi közösség számára egy toleránsabb és nyitottabb jövő felé való törekvéssel, a falu rejtett kincseinek felfedezésével. A Cabinet of Curiosities címmel 2024-ben meghirdetett alkotótáboruk is ezeknek az értékeknek a feltárásáról szólt. A kincskereséshez ezúttal a győri Széchenyi István Egyetem építészhallgatói, az Építész Műteremház közössége is csatlakozott.
ALKOTÁS: idő-tér-funkció
Erdőkön keresztül hosszan kanyarog az út Ipolytarnóc irányába, végül a falu határa előtt szántók tárulnak fel, az egyik domboldalon elszórt építmények sütkéreznek a napfényben. Mindegyik tárgy látszólag függetlenül egymástól, saját történetet mesél ebben a végtelen térben. Nem könnyű feladat bármilyen újdonságot belehelyezni az évek során kialakult téri helyzetbe. És mégis. A nyári építést megelőző féléves tervezési folyamat során a fókusz egyre inkább egy olyan funkcionális elem felé szűkült, aminek egyetlen célja a közösség összefogása. Így született meg a falu asztala, a műteremház asztala, a Mező asztala: mindenki kerekasztala.
ASZTAL: hely-közösség-alkotás
Mindenki kerekasztaláról lévén szó, joggal várható el, hogy minél többen köré tudjanak telepedni. A szokatlanul nagy kiterjedésű asztalfelület és a lejtős terepadottságok eredményezték a hullámzó körvonalat, a szintkülönbségekből adódó eltérő, izgalmas téri helyzeteket. A kezdetektől cél volt, hogy az új beavatkozás a lehető legkevesebb rombolással járjon, esetleges későbbi elbontás során se okozzon maradandó sérülést a Mezőn. Egymásnak feszülő, földbe vert acélcsövek erdeje ad kellő stabilitást akár egy asztalon táncoló társaságnak is, ugyanakkor olyan érzetet is kelt, mintha egy kedves százlábú lény könnyedén szaladna le a domboldalon. Az ülő- és az asztalfelület egymáshoz képest elforgatott, színes távtartókkal tűzdelt lécezése minden oldalról kicsit más arcát mutatja a százlábúnak éppen úgy, ahogy Szikra mező közössége is különböző helyekről érkező emberekből épül.
Fátrai Júlia, Ungerhofer Dániel