Szentgotthárd új zeneiskolája – Németh Eszter diplomaterve

Németh Eszter diplomatervében a történeti hagyományokra alapozva új zeneiskolát álmodott Szentgotthárd főtere és parkja közé. A tervezett beépítés - a városszövet problémáit mérsékelve - egy  átjárható, városi rendezvénytérként is használható udvar köré szerveződik, a nyitott intézmény koncepciójának megfelelően. A környezet léptékéhez illeszkedő, mégis karakteresen kortárs hangvételű épület fehér perforált fémlemezzel burkolt tömegei a jövőbeli bővítés lehetőségeit is magukban hordozzák.

Téma

Diplomamunkám témájának kiválasztásakor egyértelmű volt számomra, hogy olyan kérdést fogalmazzak meg, amely már régóta foglalkoztat, és legjobb tudásom szerint szülessen rá válasz. A személyes kötődés és érintettség így szükségszerű: a helyszín az a város, ahol felnőttem, az épület pedig annak az intézménynek az új otthona, amely óvodás koromtól az érettségiig kísért. Zeneiskolát terveztem Szentgotthárdra.

 

 

Az intézmény

Az ének-zenei kultúra kiemelt fontosságának történeti gyökerei vannak a településen, és napjainkban ez az intézmény példás sikerrel és elhivatottsággal látja el feladatát. A lakosságot óvodás kortól felnőttkorig tanítja a zeneművészeti, képző- és iparművészeti területen. Annak ellenére, hogy a város életében kiemelkedő szerepet tölt be, jelenlegi épületében az alapvető feltételek hiányoznak a sikeres szakmai munka folyatatásához.

Telepítés és a kialakított környezet

A tervezés során az intézmény szerepéhez méltó környezetet kerestem. A választott helyszín egy történeti térfal része a városközpontban, mely a főtér és a történeti park közé ékelődik. Alapvető volt számomra, hogy az új környezet legyen élettel teli, inspiráló, ugyanakkor adjon lehetőséget az elvonulásra, elmélyült alkotásra is. Célom volt a központ városszerkezeti problémáinak mérséklése: az intenzív használatú zónáknak átjárhatóságot biztosítani, egyúttal rehabilitálni a szomszédos udvart és a parkot.

Az udvart - utalva egykori kiemelt szerepére - többfunkciós városi rendezvénytérként képzeltem el, amely hétköznap a környező vendéglátó egységek kitelepülési lehetőségét adja, piactérként is működik (virág-, zöldség-, gyümölcsárusítás), valamint városi ünnepségeket, szabadtéri rendezvényeket is befogad, megszüntetve az eddigi hiányt.

 

 

Az épület koncepciója

A meglévő beépítés vonalának folytatásával az épület maga lesz a jelenleg elszigetelt terek közti átjutási csatorna: az útvonalat két szárny fogja közre. A perspektívában szűkülő jelleg erősítésével (az egyik szárny kibillentésével) a térélmény erősödik: a két szabad tér között feszültségi zóna alakul ki, amely mindkét irányban fokozza a megérkezés élményét. A szomszédos térfalak továbbvitele és kibontása a park felé térben érzékelhetővé teszi ezt a zónát, ami  az arra mozduló gerincek és emelkedő ereszek tovább hangsúlyoznak. A városi szövetből induló épület felszabadul, majd elsimulva, nyugodt tömeggel érkezik a parkhoz. A két szárny összekötésével ebben a zónában ötvöződnek az épületen kívüli és belüli mozgások, a különböző közlekedési felületek. Kívül-belül megélhető házat kapunk, amelynek megtapasztalható nyitottsága jól tükrözi az intézmény oktatási szemléletét.

A terek szervezése és tulajdonságaik

A ház három, egymáshoz szervesen kapcsolódó szárnyra oszlik, a koncepció fontos részét képezi az általuk közrefogott tér. A funkcionális terekből szakmai alapon csoportokat képeztem, hiszen igényeik, forgalmuk, jellemző használatuk azonos. A képzőművészeti műhelyet a park felőli épületrészben, a földszinten alakítottam ki, így  az alkotóudvarral és a parkkal egyaránt kommunikálhat. Az egyszerre legnagyobb tanulói létszámot mozgató csoportos termek a bejárathoz közel, egymás fölé kerültek. A déli szárny emeletén helyezkedik el az egyéni hangszeres termek csoportja. Az előadóterem helyének meghatározásánál kiemelt szempont volt, hogy független, lehatárolt egység lehessen: várhatóan itt kell számolni a legnagyobb előforduló hangerővel. A helyiség többfunkciós: oktatás zajlik itt, rendszeres (akár „külsős") próbák helyszíne, és a kisebb tanulói, illetve tanári koncerteket is itt tartják. A közlekedőterek rendszere a koncepció fontos része. Szervezésének köszönhetően az épület izgalmasan bejárható és kívülről is megtapasztalható lesz. Az alkalmazott megoldás kialakításánál a gazdaságosság is szerepet játszott.

A lehetséges fejlődést figyelembe véve a koncepció két ütemre oszlik. Az első ütem a terveken szereplő épület és a tőle északra fekvő udvar egy része az alkotóterasszal, a második ütem esetlegesen a teljes szomszéd telek (udvar és épület) hozzákapcsolása az intézményhez (további csoportos termek és képzőművészeti műhelyek).

 

 

Alkalmazott anyagok

Az anyagok kiválasztására döntően hatott a város léptéke. Célom volt, hogy a hangsúlyt a ház ne a környezete feletti uralkodástól, hanem a saját tisztaságától kapja. Olyan anyagokat kerestem, amelyek alkalmazkodnak a hagyományos építészeti formához, mégis kortársak tudnak lenni. Mivel az épület a meglévő térfalakat közvetlen és pontos csatlakozással folytatja, alapvető tulajdonságként megőriztem a falak és tető anyagának különbözőségét. A hely léptéke miatt ezt rendkívül fontosnak éreztem, így esett a választás a törtfehér vakolatra és az eloxált felületű alumíniumlemezre.

A homlokzati felületek a térfal sodrását hangsúlyozzák, a történés együttes megjelenésük  része. Célom volt ezért a nagy felületek tisztaságának és egyszerűségének megtartása. A belső nyitottságának, barátságosságának elengedhetetlen eszköze a fény beengedése úgy, hogy a terek megőrizzék meghittségüket. Ezért alkalmaztam fehér perforált fémlemezt, amely helyenként elhúzható árnyékolóként rugalmasan funkcionál. A külsőnek ez az időbeli változása tükrözi a belső használatát - élővé teszi az épületet. A tömegben megkülönböztetést kaptak a két szárnyat összekötő hidak. A kísérő térfalakkal szemben legfőbb tulajdonságuk a könnyedség és légiesség; nyitottságuk célja a különböző síkon történő mozgások ötvözése. Az épület monolit vasbeton tartószerkezettel készül, amelynek rugalmas alkalmazhatósága tette lehetővé a ház jellemző tulajdonságainak megtartását.

 

 

Akusztikai jellemzők

A telepítésből adódóan épület és környezete között akusztikai szempontból nincsen zavaró kapcsolat, a külső határolószerkezetek ilyen szempontból nem igényelnek átlagostól eltérő megoldásokat. A termek közti áthallás kiküszöbölését a tartószerkezet maga teljesíti. A visszhangosság kialakulásának megakadályozására perforált elemekből álló, megtört felületeket alkalmaztam.

Németh Eszter

---

Zeneiskola, Szentgotthárd - Németh Eszter diplomaterve

konzulens: dr. Kondor Tamás
opponens: Koller József
szerkezet: dr. Perényi László, Szován Géza
akusztika: Wittner Kálmán
gépészet: Dankó Zoltán
fotók: Kovács Péter