Szoros integráció – a Gyermekek Háza új épülete

A Gyermekek Háza Alternatív Általános Iskola és Gimnázium új épületbe költözött. A Modulárt Kft. (Keller Ferenc és Láris Barnabás) tervei alapján, az 1974-ben átadott, 2008 óta üresen álló SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet egykori irodaházának átalakításával megvalósult új iskolaépület egy "különleges, de egyben praktikus keret, mely az oktatást és a mindennapokat hozza helyzetbe." Fenes Tamás építész írása.

Lackfi János szerint “az irodalom, akármilyen kifinomult is, mindig az életről szól." Ha a műfajtól elvonatkoztatunk, vajon ez a megállapítás az építészetre is érvényes lehet?

A kortárs építészeti alkotásokban sokszor az elszánt formakeresés és részletek végletekig történő tökéletesítése a cél, és úgy tűnhet, hogy néhol ez a fajta hozzáállás aránytévesztést eredményez. Számonkérhető ez a makulátlanra csiszolt kifinomultság minden esetben? Azt gondolom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor valami más helyettesíti, vagy egészíti ki ezt a viselkedést. A kényszeresség helyett finoman viszonyulva a megtalált problémához, külön utat is lehet találni.

A Keller-Láris építészpáros ismét különleges választ adott a felvetésre. A meglévő, periférikus helyzetű volt irodaház átalakítása számos izgalmas meglepetést rejt. A szoros beépítésű telek Budapest szélén áll, közvetlen rálátással a Nyéki-hegyre. Határterületi elhelyezkedése, és természetközelisége ideális védett helyzetet ad egy iskola létrehozásához.

Az átalakulásból létrejövő új iskola az integrált, általános és középiskolai képzés mintaépületét hozta létre. Egy olyan optimista modellt vázol fel ez a működés, mely iskolai szinten is a megértésre, és egymás elfogadására nevel. Nemcsak az eredeti épülethez, de egy hagyományos iskolaépülethez képest is elvárás a közösségi terek túlsúlya. Ez a megfelelő működéshez és a gyermekek fejlődéséhez elengedhetetlen, melyet a tervezőpáros a meglévő szerkezet praktikus alakításaival hozott létre.

Szerencsés módon a tervezők megtalálták a lehetőséget az eredeti épület átépítése révén annak továbbgondolására. A két vertikális cellás tömb továbbra is megmaradt, azonban a közéjük ékelődő közlekedő és közösségi terek új minőségeket hoztak létre. A zöld és sárga tömb korosztályonként választja szét a gyerekeket. A korcsoportoknak megfelelő teremstruktúra, azok berendezése, valamint az azokhoz kapcsolt belső zsibongók érhető módon eltérő karaktert vettek fel. A jövőben induló gimnáziumi képzés terasza a tetőre került, ennek köszönhetően a nagyok is kaptak egyfajta fél-privát téri lehetőséget a többiekhez képest. Számos izgalmas belső tér alakult ki, melyek között az átlátások és összefüggések tudatos alakítás eredményei. Az oktatás viszonylagos belső kötöttségét, a két “terepszinti" játszóudvar tovább oldotta. A felületek rugalmas gumi-burkolata összetett felületi mintát kapott, melybe eltérő módon integrálódtak telepített növényelemek is.

A teljes épület közösségi fókuszpontja a földszinti étkező egybenyitott tere, mely a korábbi garázsok nagybelmagasságú helyiségeit alakította nagyvonalú, és egyben jól szakaszolható társas térré. A megérkezésen, közös programok lehetőségén, étkezésen túl egy mikro könyvtári sarok is jól artikulált különálló térrészt kapott. A tanári közösségi-tér az épület korábbi homlokzati súlypontjába, az irodaház tárgyaló boxába került. Külön többletet ad ennek a térnek a völgy felé nyitott teljes üveghomlokzat, és az áttört pálcás korlát, ami a lehető legkevesebbet igyekszik kitakarni a látványból. Ezekből a részletekből is jól érzékelhető, hogy nem tagadja meg az eredetét az épület, ugyanakkor számos új minőség jött létre, melyek révén újraértelmeződött a meglévő helyzet.

A legnagyobb téri újdonság az új tornatermi tömb. Emellett a szabad terek újradefiniált felhasználását kiegészítendő a mindennapi használathoz is szükség volt plusz térbővületekre. A telek alapvetően feszes helyzetet teremt a 12 osztályos iskolának, ennek feloldásaként a tervezők minden maradék teret igyekeztek felhasználni. A korábbi dombba bevágva parkolósáv, a bejárati mellékterekbe mikro pihenőudvar került. Számos kiegészítés, köztük a tornaterem is keresi irányított megnyitása révén a tágabb környezettel a kapcsolatát. Ennek külső megközelítése lehetőséget teremtett időben elválasztott használatra. Fontos üzenet ez, hiszen így az iskolán kívüli közösségfejlesztés és -integrálás is bekerült a célok közé.

Ez az alaposság látszólagos kontrasztba került a homlokzatokon a felületi festéssel. Az eredeti épület merevségét a nyílásosztás megmozgatása önmagában is oldja, azonban az újabb rétegként rákerült absztrakt rajz a felületi összetettséget jelentősen sűrűbbé tette. A geometrikus merevséget oldani szándékozó vonaljáték – az iskola volt diákjának – Szenteczky Boldizsár grafikusnak a munkája.

Rosszul esne neheztelni erre a kissé szentimentális gesztusra ebben a helyzetben, és főként annak közérthetőségét kevéssé lehet kétségbe vonni. Az építész-páros korábbi épületeinél is megjelenő festett felületjáték alapját a kifinomult építészeti ízlés talán absztraktabb módon szeretné láttatni. Itt azonban nem egy szikár Kondor Béla képet nagyítottak fel az alkotók, hanem egy élettel teli grafikát. Ez a mozgalmasság egyszerre tud távolságot tartani a meglévő épület merevségétől, és egyszerre képes új, saját identitást adni az épületnek.

Közel sem valamiféle pragmatikus megközelítésről van szó ebben az esetben. Egy olyan arányos helyzet jött létre, melyben a használatot támogató gondosság és kifinomultság egy megnyugtató egyensúlyt alkot.

Az építészeti szándék hangsúlya eltolódott a pedagógiai igények felé, ezáltal a mindennapi élet és a használat válik meghatározóvá. A formálás relatív visszafogottsága, a sajátos színhasználat, a működésben és használhatóságban való elmerülés mind-mind egy olyan sajátos alaposság képét sejtetik, mely a nehezen dekódolható narratívák és a külsőségek helyett inkább egy láthatatlan szépség keresése felé mutat. A létrejött új épület egy különleges, de egyben praktikus keret, mely az oktatást és a mindennapokat hozza helyzetbe. Egy iskola esetében a jövő generációi számára talán ez a belső tartalom a leglényegesebb mondanivaló.

Fenes Tamás

Szerk.: Hulesch Máté