Távolságok és a város

A globalizáció erősen formálja városképünket, némileg még a városok létét is megkérdőjelezi. Mi történik a várossal, ha a „80 nap alatt a Föld körül" Verne által még inkább sci-fi ként tárgyalt lehetősége 80 óra alá zsugorodik? Kocsis János Balázs zömmel Saskia Sassen és Peter Hall munkásságának bemutatásval – a globalizáció és dzsentrifikáció kapcsán a városokról írott megállapításaikon keresztül – ad választ az Építészet és aktivizmus fókusztémában. Két nagyhatású urbanista gondolkodó tézisei a város jövőjéről.

A második világháború után Arthur C. Clarke egy korai novellájában az emberiség jövőjét városok nélküliként festi le, amelyben a koncentrálódás gazdasági okainak elmúlásával, illetve az egyéni közlekedési lehetőségek kiterjedésével az emberek visszatértek természetes közegükbe, a falvakba és tanyákba. Városok, a maguk devianciáival és nyomorúságos életkörülményeivel így aztán végre oda kerülhetnek, ahová valók, a szakóca és a piramisok mellé. Valamikor néhány száz évvel korábban Thomas Jefferson (1743–1826) amerikai politikus és építész így írt: „A nagyvárosokat az ERKÖLCS, az EGÉSZSÉG és a SZABADSÁG halálos ellenségének tartom." Míg ő utópiákban célozta meg a városok megszüntetését, e jövő hirtelen kézzelfogható közelségbe került.

A város halálának prófétái újabb muníciót kaptak a hetvenes-nyolcvanas évek mikroelektronikai és kommunikációs átalakulásától, melyből a tér szerepének további csökkenésére, sőt, egyenesen eltűnésére következtettek. Az előrejelzéseket empirikusan alátámasztották a szuburbanizáció újabb, immár elsöprőnek vélt hullámai, illetve a városkörnyéki agglomerációk gazdasági átalakulásai, a különböző városmenti többfunkciós alközpontok elterjedése, a belvárosi gazdasági és társadalmi leromlás képei. Az információs társadalom és gazdaság gurui lelkesen írtak új típusú gazdasági-társadalmi rendről, és a koncentrált térbeli formák végéről.

Ebbe a tragikusan szép és fenségesen szomorú képbe rondított aztán bele a huszadik század utolsó évtizede. Míg korábban megannyi és mégoly drága városrehabilitációs programok futottak zátonyra az észak-amerikai és nyugat-európai nagyvárosokban, ekkor hirtelen mindenfajta beavatkozás nélkül kezdték el a nagyobb városok magjai vonzani a magasabb státuszú népességet és a gazdasági tevékenységeket. A jelenség olyan meglepő volt, hogy jó ideig nem is vették észre, majd csupán néhány nagyvárosra korlátozták érvényességét, és már bőven az új évszázadra esett annak fölismerése, hogy ennél általánosabb folyamatról van szó.

Az első felismerés a nyolcvanas évek végén következett be. A korábban eltemetett nagyvárosok népességcsökkenése megállt, sőt, a legnagyobbak ismét elkezdték népességüket növelni. A népességcsökkenés lassulása és esetenként a trend megfordulása hamarosan kisebb városok esetében is megfigyelhetővé vált – Budapest népessége is stabilizálódott az elmúlt években 1,7 milliós nagyságnál.

 

 

1977

1985

1998

2007

New York

5.618.000

5.748.000

7.380.906

8.274.527

London

7.012.000

6.767.500

7.122.000

7.512.4

1. táblázat: Népességszám alakulása New Yorkban és Londonban. Forrás: Sassen, 2001:202 és nemzeti statisztikai hivatalok

A népesedési folyamatok a gazdasági struktúra alapvető átalakulását tükrözték. A hetvenes években a fejlett országokban elterjedő posztfordista gazdasági struktúrák az ipar háttérbe szorulását, a tercier és kvaterner gazdasági szektorok előretörését hozták magukkal.

A deindusztrializáció önmagában közvetlenül is megváltoztatta a városokat körülvevő erőteret. Az ipari munkahelyek nagymérvű megszűnése a belvárosi munkanélküliség megugrását eredményezte a hagyományos iparvárosokban, viszont a korábban is dominánsan szolgáltatásokra épülő gazdasági szerkezetű települések belső magjának vonzerejét jelentősen megnövelte, hogy eltűntek a zajos és környezetszennyező ipari tevékenységek.

 

New York
19771985
1996

Ipar

21,9

15,4

9,0

Tercier szektor000

63,7

73,8

80,3

• ebből szolgáltatások

28,4

36,3

44,1

London
1977
19851996

Ipar

22,0

16,0

8,4

Tercier szektor

73,0

78,5

88,5

• ebből szolgáltatások

49,6

39,8

61,

2. táblázat: Foglalkoztatás változása a szekunder és tercier ágazatokban, %. Forrás: Sassen, 201:203.

Közvetetten pedig a deindusztrializáció és a globalizáció számos olyan faktort produkált, amelyek a nagyobb városok esetében ellensúlyozták az információs technológiák és az új gazdaságszervezési eljárások okozta hatásokat. E városok szerepe és súlya a gazdasági szerkezetváltás hatására éppen nő, és legfontosabb feladatuk a globális tőke koordinálása, irányítása és igényeinek kiszolgálása lesz.

Saskia Sassen e fölemelkedés mögött három tényezőt talál. Egyrészt, a globális gazdaság nem csupán piac és anonim piaci mechanizmusok egyvelege, illetve információs hálózat, hanem működtetéséhez specializált menedzsment tevékenységek is elengedhetetlenek, amelyek városokban koncentrálódnak és maradhatnak fönn – költséghatékonysági szempontokból. Másrészt a privatizáció és dereguláció számos igazgatási funkciót a vállalati szférához utalt, amelyek ezeket hatékonysági okokból centralizálják, aminek eredményes működtetéséhez a fent említett menedzsment tevékenységek elengedhetetlenek. Végül pedig az információ termelése és továbbítása kifinomult és drága infrastruktúrát kíván, ami csupán jelentősebb üzleti központokban találhatóak meg. Ezek részben a globális menedzsmentréteget kiszolgáló közlekedési infrastruktúrát jelölik, mint repülőtér, nagysebességű vasút, autópályák és megfelelő városi közlekedési hálózat – lévén az üzletben a személyes kontaktusok szerepe megerősödik. Másrészt azonban az információs gazdaság alaphálózatában, azaz a különböző adattovábbítási rendszerek kiépítésében is rejtőzik egy paradoxon, amely a koncentráció irányába mutat; mivel jelentős költésigénye miatt az információkhoz való helytől független, gyors hozzáférést biztosító hálózatot ott érdemes kiépíteni, ahol megfelelően nagy kereslet van rá, így kiépítésükre a városi centrumokban kerül sor.

A fenti folyamatok számos oldalról érintik a városokat. Egyrészt a nemzetközi tőke és pénzügyi szolgáltatások, illetve a magán és közösségi döntéshozatal megerősödése különböző másodlagos, specializált kiszolgáló szolgáltatási vállalkozások kiterjedését hozza magával, mint könyvviteli cégek, kereskedelmi joggal foglalkozó ügyvédi irodák, PR, média és hirdetési ügynökségek, és az ezek között kialakuló hálózat. E hálózat fölhasználásával a cégek termelékenysége megnő, és visszahatásában tovább erősíti e tevékenységeket. E nagy jövedelmezőségű tevékenységek jól szituált lakókkal árasztják el a városok magjait, erőteljesen dzsentrifikálva azt. Azonban a termelő ágazatok távoztával és a gyermekes középosztály folytatódó szuburbanizációjával a középosztály eltűnik a belső részekről, és a városi társadalom erőteljesen polarizálódik. Egyik oldalon találhatóak a jól fizetett és magasan képzett menedzserek, vállalatvezetők, ügyvédek, és társaik; a másikon pedig az ezek számára olcsón szolgáltatást nyújtó szakképzetlen munkások, mint takarítók, mosogatók, felszolgálók. E feladatok betöltése egyre inkább a képzetlen, illetve képzetlen munkát elvállaló bevándorlók feladata, akiket a globalizált város számos munkaalkalma vonz.

A városok ilyetén átalakulásának a városokon túlmutató hatása is van. Részint fölerősödik a városok közötti verseny, melyben a cél immár a különböző döntési központok megszerzése lesz, eszköze a jobb infrastruktúra, adózás, de a nagyobb kulturális és szabadidős kínálat és a „szebb" épített környezet, illetve a természeti tájékok „alakítása" is. További következménye a folyamatnak a nemzetállamok súlyának csökkenése és a városi agglomerációk szerepének megerősödése, mind gazdasági, mind politikai értelemben.

Sassen könyvének megírásakor még csupán néhány nagy és fontos város esetében talált közvetlen bizonyítékokat a fenti folyamatok megjelenésére, de az azóta végzett kutatások – és a mindennapi tapasztalat – ezeknél kisebb és gazdaságilag kevésbé jelentős városokban is megtalálta e folyamatoknak, vagy jelentős részüknek jól érezhető hatásait. Olyannyira, hogy a városok várt halála helyett egyfajta reneszánszuk tapasztalható az utóbbi évtizedben.

Kocsis János Balázs PhD
BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék

Irodalmak:
Sassen, Saskia (2001): The Global City. Princeton: Princeton University Press
Sassen, Saskia (1998): Urban Economies and Fading Distances. The Second Megacities Lecture, The Hague. http://www.megacities.nl/
Hall, Peter (1997): Megacities, World Cities and Global Cities. The First Megacities Lecture, Rotterdam http://www.megacities.nl/
Marshall, Alex (2000): How Cities Work: - Suburbs, Sprawl, and the Roads Not Taken. Austin: University of Texas Press
Ward, Stephen V. (1994): Planning and Urban Change. London: Paul Chapman.
Kocsis János Balázs (2007): Városok válsága és reneszánsza az ezredfordulón. Szociológiai Szemle, 2007 / 3-4 szám, pp. 183-198