Technológia
Új építőanyag
2010.03.23. 14:22
Hosszú évek kísérletezésének eredményeképpen, egy nyíregyházi kiskereskedő meggymag hozzáadásával biobetont állított elő. Bár Brüsszeltől Szöulig, nemzetközi versenyeken díjakat nyert találmányával, mecénás híján egy helyben toporog a hasznosítás. Biczó Gabriella riportja.
1/8
Deme Miklósné Fazekas Ágnes a Koreai Nemzetközi női Találmányi Kiállítás bronzérmével 2008-ban
Deme Miklósné Fazekas Ágnes a Koreai Nemzetközi női Találmányi Kiállítás bronzérmével 2008-ban
A 100 csoda kiállításon bárki megtekintheti a biobetont, egy aprócska tégladarabot. A találmányt Deme Miklósné Fazekas Ágnes jegyzi, aki kísérletező kedvének köszönheti, hogy nem csupán ezen a kiállításon, de nemzetközi színtéren is számos sikert könyvelhet el. Deme Miklósnénak semmi köze az építőiparhoz, a környezetvédelemhez, de még csak a műszaki tudományokhoz sem. „Kiskereskedő vagyok 24 éve. Amatőr képzőművészként is számon tartanak, több kiállításon vettem részt az elmúlt tíz évben. A csonthéjas biobeton megszületését hosszú kísérletezés előzte meg, és eredetileg csak babzsákot szerettem volna készíteni a gyerekem óvodájának"- mesél a kezdetekről.
A Szabolcs megyei óvodában – ahova Deme Miklósné gyermeke is járt – a készségfejlesztő foglalkozásokhoz babzsákokra volt szükség, a szülők pedig vállalták, hogy besegítenek az intézménynek. „Elkezdtem új dolgokat, új anyagot keresni, mert azt tapasztaltam, hogy azok a természetes anyagok, a kukorica vagy a bab, amelyekkel megtömtem a zsákokat, nem időtállóak, könnyen molyosak lesznek. Szabolcsban élek, a környéken meggymag feldolgozó és befőtteket készítő üzemek vannak, innen jött az ötlet, hogy a kukoricát meggymagra cseréljem" - avat be boszorkánykonyhájának részleteibe Ágnes.
Magvakból járólapot
Szabadalmának első része a csonthéjas magvak feldolgozása. A próbagyártást meg is valósította, kb. 50 tonna meggymagot dolgozott fel úgy, hogy a magvakat sólében áztatta, majd üstben felfőzte, és keverőgéppel tisztára mosva, terményszárítóban megszárította (ez felváltható a napon történő szárítással is). Szárítás után szellős, száraz helyen, zsákokban tárolható, és gyakorlatilag bármikor felhasználható a meggymag. „Nagyon könnyen feldolgozható, és mint melléktermék feldolgozásra kerülhet, ahelyett, hogy szemét lenne belőle." Deme Miklósné még hozzáteszi, hogy fontosnak tartja környezetünk védelmét, amelynek része, hogy „a még használható anyagokat újrahasznosítjuk, ezzel is csökkentve a hulladék mennyiségét." A babzsákok töltőanyaga mellett, az őrölt magvakat ragasztóval összekeverve asztallapok, térelválasztók vagy akár járólapok is készíthetők. Deme Miklósné szerint hasonlóan működik, mint a farost, de annál merevebb lesz az anyag.
2/8
Biobeton meggymaggal
Biobeton meggymaggal
3/8
Biobeton meggymaggal
Biobeton meggymaggal
4/8
Biobeton meggymaggal
Biobeton meggymaggal
Beton, tégla meggymaggal keverve
Ha már idáig eljutott, tovább kísérletezett és egy hirtelen ötlettől vezérelve, betonba keverte a magokat. „Az eredmény, a könnyített beton. Ha a magvakat agyagba keverjük, és kiégetjük, akkor könnyebbé teszi a téglát. Jelentősen könnyebb anyagot kapunk, hang- és hőszigetelő tulajdonsága a bevizsgálás szerint jelentős"- mondja Deme Miklósné.
Természetesen a bevizsgálás szakértelmet kíván, segítséget pedig Báthory Sándortól kapott. „Amikor hat-hét évvel ezelőtt Deme Miklósné megkeresett azzal az ötlettel, hogy meggymagokat lehetne felhasználni az építőiparban – bár szabadalmak benyújtása és hasznosítása kapcsán korábban többeknek segítettem – bevallom első hallásra meghökkentő dolognak tartottam. Ugyanakkor, mint biobetont - amely esetleg olcsó és kedvező tulajdonságokkal kecsegtető könnyűbeton - nem tartottam kizártnak"- meséli Báthory Sándor, aki akkoriban a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolájának adjunktusa, illetve az építőanyag labor vezetője volt. Kollégáival, akik szintén fogékonyak voltak az újdonságokra, megindított egy kísérleti jellegű vizsgálatsorozatot. A vizsgálatok egyrészt a meggymag, mint adalékanyag tulajdonságainak, másrészről pedig az ebből készült különböző biobeton próbatestek tulajdonságainak a megismerésére irányultak. Laboratóriumi vizsgálatokkal meghatározható lett a szárított meggymag szemcseátmérőre, halmazsűrűségre, vízfelvevő képességre, kémhatásra és fagyállóságra vonatkozó tulajdonságai. A különböző konzisztenciájú, speciális összetételű, meggymag adalékkal készített könnyűbeton próbatesteken végzett kísérletek az új könnyűbeton anyag építőipari alkalmazását igazolták. A vizsgálati eredmények közül néhány: az 5,6-9,8 mm szemcseátmérőjű meggymagok 880 kg/m3 halmazsűrűsége és 22-35 % közt változó vízfelvevő képessége mellett olyan biobeton hozható létre, ami 1220 kg/m3 légszáraz testsűrűség, és viszonylag magas vízfelvevő képesség ellenére is fagyálló. Emellett bármilyen bevonatnak jó felületi tapadószilárdságot biztosít.
5/8
Biobeton meggymaggal
Biobeton meggymaggal
6/8
Biobeton meggymaggal
Biobeton meggymaggal
7/8
Biobeton meggymaggal
Biobeton meggymaggal
Mindez azt jelenti, hogy az építőiparban kis halmazsűrűségű, de teherbíró feltöltésként és ágyazati rétegként, rusztikus felületű kerámia falburkoló elemként, könnyűbeton födémrétegként, előre gyártott, beton zsaluzó vagy falazó elemek hőszigetelő kitöltő anyagaként alkalmazható.
Báthory Sándor olyan speciális és egyedi biobetonnak tartja a meggymag-adalékanyaggal készülő könnyűbetont, ami a készítési technológiájában a betonhoz, de felhasználási lehetőségeiben a falazótéglához is sorolható. „Nem elhanyagolható a környezetvédelmi hatása sem"- teszi hozzá.
Támogató híján
Miközben folytak a kísérletek Deme Miklósné számos díjjal gazdagodott: 2004-ben elnyerte a Géniusz Találmány és Innovációs Nemzetközi Kiállítás Géniusz-díját, ugyanebben az évben a brüsszeli Euréka Szabadalmi és Találmányi Világkiállításon ezüstérmes, 2005-ben Genfben, majd 2008-ban Szöulban, a Nemzetközi Női Találmányi Kiállításon bronzérmet kapott. „Nagyon hosszú időt töltöttem a kísérletezéssel. A világ a természetes anyagok felhasználása felé fordult. Máshol támogatják ezeket az innovációkat, nálunk még gyerekcipőben jár"- válaszolja Deme Miklósné arra a kérdésünkre, hogy mennyire tartja sikeresnek találmányát. „A biobeton sorsa ott reked meg, hogy másra vagyok utalva, és nincs támogatóm. Sajnos, itthon nem mernek új dolgokba invesztálni."
Báthory Sándor is hasonlóan vélekedik: „Hiábavaló egy kreatív ember és egy találmány hasznosíthatóságát kikísérletező szakmai társ törekvése, amikor ez a találmány - mint új építőipari, kis költségvonzatú lehetőség - nem talált eddig olyan, a gyártást is felvállaló mecénásra, akivel az építőipari hasznosítás megteremthetővé válna."
Biczó Gabriella
14:00
Dicséretes dolog, ha valaki bevallottan abszolút outsiderként építőipari kisérletezgetésbe kezd, és bizonyára rangos díj lehet a női feltalálók versenye, mégis ez egy szakmai portál és nem a Nők Lapja. Nem igazán értem miért jó bárkinek is, ha meggymagot tesznek a betonba? Semmi csodálnivaló nincs abban, ha erre a nagyszerű ötletre még senki sem szeretett volna milliókat beinvesztálni. Kinek érné meg, aki gyártja vagy aki megveszi és főleg mit kap cserébe? Talán nem azt a kérdést kellene feltenni, hogy miért nem támogatják Mo-on az újdonságokat, hanem hogy van-e műszaki ill. gazdasági értelemben vett előnye egyáltalán egy ilyen anyagnak? Miért gondoljuk azt, hogy ha bárki bármit belekotyvaszt a betonba, akkor attól az egyből bio és természetes anyagú lesz? Az egyébként benne lévő kavics az talán nem elég természetes eredetű? Miért olyan bio és főleg gazdaságos egy szerves anyagot sólében áztatni, üstben felfőzni, mosni majd terményszárítóban szárítani? Már ahhoz is, hogy egyáltalán fel lehessen használni, el kell pazarolni egy jó adag energiát és munkaidőt.Nem volt elég nekünk a szintén hulladékot hasznosító Vekla tavalyi, médiabeli ámokfutása, ahol nem akadt senki sem, aki megkérdezte volna, hogy tessék mondani van már vizsgálati eredmény az ÉMI-től, mert ha nincs akkor mire föl tetszenek végigrodeózni az országot olyan jelszavakkal, hogy ez a forradalmian új anyag fogja majd alapjaiban megreformálja az egész magyar építőipart? Ők is begyűjtöttek számos díjat, igaz nem lehet tudni, hogy azokat a döntéseket kik hozták?Majd ha lesz erről a meggyespitéről ÉMI vizsgálat, működőképes gyártási technológia, kereskedelmi ár, mintaház vagy mintaburkolat, akkor van miről beszélni, de addig ez csak egy vekla.Nekem a meggymag recyclingben valahogy a babzsákos felhasználás sokkal egyszerűbbnek, életszerűbbnek és főképpen gazdaságosabbnak tűnik. Mi több, bionak.
16:08
@petrusferenc: Kedves Miklós, attól függetlenül, hogy ez nem a Nők Lapja, azért érdekesnek találtuk, hogy a tonnaszámra keletkező meggymagot is lehet adaléknak használni. A debreceni egyetemen is nyitottan álltak a kísérlethez, és ebben sokkal több a példamutatás, mint abban, hogy az ember kapásból leszólja azt, aki szakmán kívüli, nem beszélve arról, hogy megjegyzésében ott lappang némi plusz irónia, ami a női feltalálóknak szól. de lehet, hogy csak én értettem félre:-) Azt azért hozzátenném, hogy ha tud olyan, Ön által is fontosnak tartott anyagkísérletről, ami itt a környezetünkben történik, a mi nagyon szűkös erőforrásainkkal, akkor kérem, ne habozzon, tájékoztasson bennünket és azokat az olvasókat, akiket izgat, milyen új, alternatív és helyi anyagokkal dolgozhatnának az építészek a jövőben. perika
17:32
@perika: kedves perika,
a Nők Lapja hivatkozás egyszerűen annak szól, hogy egy építőipari anyag fejlesztése kicsivel több hozzáértést igényel, mint amennyit egy - az építőipar felől nézve - egy háziasszony puszta lelkesedéssel el tud érni.
Jó volna ha a szakma legjelentősebb honlapja pusztán a témaválasztással is megtartaná komolyságát. Lássuk be egy puszta ötlet még fényévekre van a megvalósíthatóságtól.
Nem kell kutatónak lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy a hulladékhasznositásnak akkor van igazából értelme, ha felhasználása nem igényel további komoly energiafelhasználást. Ha főzzük, mosogatjuk, szárítjuk akkor a fenntarthatóságnak adtunk egy jó nagy pofont.
A biobeton önmagában is ellentmondás, lévén az egyik legnagyobb energibevitelt igényelő cement a legfontosabb alkotóeleme. Már évtizedek óta nálunk is tucatszám találhatóak különféle könnyűbetonok, ergo nem ártana egy ilyen "kutatás", mielőtt valaki egy ilyenbe belefogna.
És végül a legfontosabb, mekkora tételről is beszélünk, mert hogy a meggymagot külön nem termesztik, hanem melléktermékként keletkezik. 500 t vagy 1000 t? Végiggondolta valaki, hogy pl. 1000 tonna meggymag mire elegendő? Hát nem sok mindenre. Különösen ha azt vesszük alapul, hogy a melléktermékek felhasználhatóságának csak akkor van értelme, ha az helyben történik és nem kell messzire szállítani (Lásd a szerencsi szalmaerőművet, amibe kaminonok szállítják majd a fűtőanyagot).
20:48
@perika: Kedves Miklos,
A témaválasztás nagyon is komoly, a "lokális innováció"-ról szól, arról, ami most és itt körülöttünk létrejön. Ennél komolyabb témát hirtelen nem is tudnék mondani, mert ez az, amiből - mármint a helyi dolgokból, alulról építkezve - sok minden születhet még az építészetben és az építésben is - hiszen az építészet a hely művészete -, ha kellően nyitottak vagyunk rá. Ez is csak egy garázsprojekt, lehet, hogy nem a megfelelő garázsban indult el, de lehetne belőle több is. No nem multinacionális vállalkozás, de egy pár tucat embernek munkát adó manufaktúra igen. (Egyébként pedig nem ez lenne az első olyan eset, amikor szakmai magaslatokból, vagy azokra hivatkozva lenézéssel kezelnek és elutasítanak később beigazolódó eljárásokat.) A megfelelő garázs persze egy hozzáértő emberekből álló csapat lenne, no meg egy kis önzetlen támogatás (plusz fantázia) a szakma részéről.
Az anyag, ami ebből a véletlenből létrejött - szerintem - nagyon izgalmas felületet ad, simán el tudom képzelni, hogy egy meggybefőttüzem mellett működő melléküzemág-manukatúra gyártani tudja helyi felhasználásra (vagy akárhová) különleges hatású felületképző elemként. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy alapos és körültekintő számítással az jönne ki a végén, hogy a meggymag adalékkal készült könnyűbeton csak a meggybefőtt üzemek 25 kilométeres körzetében jelentene energiamegtakarítást, s ott meg leginkább azért, mert jelentős mennyiségű egyéb - drágábban előállítható/szállítható --pl. mondjuk a nem-tudjuk-hol-gyártott, milyen messziről szállított polisztirol gyöngy - adalékanyagot tudna helyettesíteni.
Ha az ember nem csak megabizniszben gondolkozik, hanem mondjuk vályogtéga léptékben is, no meg helyi felhasználásban, akkor van benne fantázia, főleg azért, mert minden évben melléktermékként előáll az egyébként szemétre dobott meggymag mennyiség.
A probléma az Ön érvelésében (szerény véleményem szerint) az, hogy minden újrahasznosítási folyamat messze több energiát/erőforrást igényel, mint az, hogy egyszerűen szemétre dobjuk. Legyen az gumiőrlemény, PET palack, papír vagy vas, adott esetben meggymag.
perika
15:38
@perika: kedves perika,
(szakmán belül szokás a tegeződés, hadd javasoljam...)
A megfelelő garázs persze egy hozzáértő emberekből álló csapat lenne, no meg egy kis önzetlen támogatás (plusz fantázia) a szakma részéről.
Ez egy 2004-es történet, vagyis 6 éves. Azon senki sem gondolkodott el, hogy 6 év alatt miért nem érdekelt ez senkit, az fel sem merült hogy esetleg azért nem érdeklődött utána senki, mert nem látja értelmét, gazdasági előnyeit?
Egy ilyen anyagot kifejleszteni, kidolgozni a gyártástechnológiáját az sok pénzbe kerül, majd kiderül hogy pár 100 m3 mindössze az "alapanyag". Hány helyen van meggyfa ültetvény, ahol 100 m3 számra keletkezik meggymag? 1-2-3 ? Erre ki fog fejleszteni, milliókat beletenni. Hamvába holt dolog az egész.
A melléktermék illetve hulladékhasznositás akkor eredményes és gazdaságos, ha a felhasználásukkal egyidejüleg energia, költség takaritható meg. Hogy példát is mondjak: Dombóvár mellett - ahol nagyobb sertésnevelő telepek vannak -, egy cég felállított egy biogáz üzemet a keletkező trágya ártalmatlanítására és felhasználására. A beruházést gondos mérlegesés előzte meg. A befektetett, felhasznált és a biogázból keletkező energia egyenlege az üzem működésének az alapja, ha ez negativ, akkor bele sem fognak. Ez tipikusan helyi ügy, de a trágyalé biogáz átalakítása már komonyabb innováció eredménye. Az alapanyag sok helyen rendelkezésre áll, ergo sok helyen telepíthető.
Ilyen a szalma is, egyszerűen elégethető, nem kell hozzá többletenergiát felhasználni úgy, hogy az egyenleg veszélybe kerüljön.
Szó sincsen megabizniszről, sokkal inkább gazdasági és megvalósíthatósági szempontokról, amit ha valaki végiggondol, már cseppet sem lepődik meg, hogy egy ilyen "találmány" iránt miért is nem érdeklődik senki sem.
Legvégül, kérdezted, hogy tudok e magyar találmányokról, amik szóba jöhetnek és amivel érdemes volna bővebben foglalkozni, nos ilyen pl. a Fluctuvent, a Löglen és ilyenek azok a könnyűbetonok, amik szintén magyar termékek (az egyik mintha szegedi volna). Ez utóbbi gyártásra kész, megvásárolható termék.
10:17
@perika: A meggymag és a PET palack újrahasznosítása közt azért látok némi különbséget. Még ha (nem tudom pontosan, de tegyük fel) közel ugyanolyan energiabefektetés szükséges a kettő újrahasznosításához, ha hozzávesszük, hogy milyen környezeti károkat okoz, ha a PET-palackok csak úgy kallódnak valahol (természetbe kerülnek, avagy elégetik hulladékként) akkor igen, bizony, megéri még a plusz erőbefektetés is, hogy ezt elkerüljük. A papírral és a fémmel és az üveggel stb. együtt olyan általános hulladékképzők, amik a mindennapokban akkora mennyiségben keletkeznek MINDEN háztartásban. Vagyis: igen, megéri velük foglalkozni.
A meggymag akár elégetése esetén is lényegesen kisebb kárt okoz. (Például nem szabadulnak fel belőle mérgező gázok). Ezzel együtt nem akarok a "konyhai innovációk" ellen beszélni, mert X vagy Y házánál jól jöhet akár am eggymagbeton is. Csak hiba lenne azt hinni, hogy ezzel egyszerre megváltjuk a világot, zölddé válik a beton és bekövetkezik a várt fellendülés. :) Ráadásul ahogy Miklós rámutatott, a betonnal - amennyiben a hátrányait tekintjük, pontosan nem az adalékanyagok (kavocs) a baj, hanem a cement. És azt megkerülni nem lehet. Ezért hibás a vályogtégla-analógia, ami viszont valóban100%-ban helyi, természetes, újrahasznosítható tud lenni.
21:03
@Mizsei Anett: a meggymag nem szemétként keletkezik, pontosabban nem megoldhatatlan és kezelhetetlen szemétként. Nem úgy mint a PET. Tessék elmenni egy Tesco melletti szelektiv hulladékgyűjtőhöz és kiderül, hogy a hulladék 90%-a PET palack. Na az már valódi és igazi gond!!!
aztán nem elfejteni a Haiiti előtt úszó, cca. Texas állam méretű (Mo-nál cca. 7x nagyobb) úszú szeméthegyet, aminek a döntő többsége szintén PET. No az vár megoldást, mert az tényleges ökológiai katasztrófával jár.
Végül pedig nincs jelentősége a dolognak, amig valaki lábazatnak, keritésnak, kerti burkolatnak akar egy "háztáji" megoldást, de el a laikus kezekkel a tartószerkezettől, mert az nem játék! azt hagyjuk meg a valódi szakembereknek.