Üzemi terület
"A századeleji építészet remekei egy fehér ködbe burkolózó erőműben..." - ezzel az ellenállhatatlanul költői kedvcsinálóval harangozták be a KÉK Városi Séták legutóbbi darabját, amely a Kelenföldi Hőerőmű területére kalauzolta a szemfüleseket. Mi ott voltunk (térélmény, idővasfoga stb.).
A múzsák kedvelik a rozsdát, viháncolnak az ipar gazlepte, félig hűlt helyén, így a Kelenföldi Hőerőmű területén is, ahová a KÉK vitte be a népet december 8-án. Nem is bevitte, egyenesen "Téli Ipari Expedíciót" szervezett a Városi Séták aktuális etapja ürügyén. Szemközt, a Kopaszi-gáton valami kortárs építészet látszik, ránézésre a római-parti aranyifjúság déli hídfőállása lesz alighanem, persze invenciózusan, meg minden. Bennfentes kísérőink mintha arról beszélnének, hogy az örömelv a hőerőmű területének bizonyos részein szintén térszervező szerephez jut majd, de ezt csak fél füllel, a terepen botorkálva halljuk, elsősorban a látvány köti le figyelmünket.
Az innenső oldalon a félig kihűlt hely hidegéhez az évszak is hozzáteszi a magáét. A zarándoklat szűkebb célterülete a 30 megawattos trafóház (Borbíró Virgil terve), a nevezetes, ellipszis alakú, opálüveg felülvilágítós vezérlőteremmel, amelybe az utókor kicsiny bunkert épített. A méltán közkedvelt alkonyi fényben (ld. két másodperces expozíció kézből) készült képriport következik: