Nézőpontok/Vélemény
Vitaképtelenségünk mögé/elé - Kelecsényi Kristóf a Budai Várról
2020.03.24. 17:37
Az ODA-VISSZA-ÉPÍTÉS dossziénkba egy héttel ezelőtt kedden Sulyok Miklós írt szöveget, most Kelecsényi Kristóf művészettörténész fogalmazza meg gondolatait a Budai Várról és a visszaépítésekről az Építészfórum számára.
„Horthysta Disneyland!" – üvöltötte vöröslő fejjel a neves akadémikus, majd a mikrofont az asztalra csapva kiviharozott a teremből. Bár ez a jelenet valójában így sosem történt meg, jól érzékelteti azt, ami az elmúlt években „szakmai diskurzus" címszó alatt történt a Budai Várban és különösen a volt királyi palota környékén zajló beruházások kapcsán. Az indulat mértéke könnyen megérthető, ha belegondolunk az épületegyüttes történetébe. A középkori magyar királyok rezidenciája helyén a Habsburg-család tagjainak épült palota, mely leginkább Horthy Miklós kormányzósága idején működött tényleges hatalmi központként, és amelyet háborús sérüléseit tetézve, jelentős értékek elpusztítása révén állított helyre a Rákosi-, majd Kádár-rendszer, egy teljesen új, sok elemében szintén minőséget képviselő réteget létrehozva. Nincs olyan szegmense szinte a társadalomnak, amelyből ezek az idők valamiféle érzelmi reakciót ne váltanának ki, pláne, hogy a most zajló építkezések, felújítások némelyike a status quo megváltoztatásával is jár.
Mindez a szakmai közbeszédből sem kapcsolható ki. Ha a fentiek nem adnának rá elég okot, a zajló és tervezett beavatkozások legtöbbje egy viszonylag új és sokak által vitatott építészeti módszert, a visszaépítést – azaz az adott épület, épületrész fotók és terv alapján való újjáalkotását – alkalmazza. A vita természete az eddig leírtakból fakadóan az, hogy az ellenzők fel-felcsattanó hangja mellett a támogató álláspontok alig láthatók, jóllehet népes és neves szakember-gárda dolgozik a projekteken.
2/3
A Budai Vár a Gellérthegyről nézve 1940-ben - forrás: Barbjerik Ferenc, FORTEPAN
A Budai Vár a Gellérthegyről nézve 1940-ben - forrás: Barbjerik Ferenc, FORTEPAN
A legnagyobb probléma mindezzel az, hogy miközben abszolút helye lenne a zajló rekonstrukciók jogos kritikájának és fontos, hogy széleskörben elhangozzanak a leginkább érintett szakmák véleményei, az ellenzők sokszor politizáló érvkészlete és nyelvhasználata ezt szinte teljesen ellehetetleníti. Szeretném mindezt egy beszédes példán keresztül bemutatni. A vitában érvként folyamatosan fel-felbukkan az a szál, hogy a részben, vagy teljesen visszaépítendő épületek és azok tervezői milyen rossz minőséget képviseltek (többek között az a Hauszmann Alajos is, akiről a Budapesti Műszaki Egyetem Építészkarának diplomadíját elnevezték). A legutóbbi petíció is így fogalmaz a kérdést is érintve:
„Történeti és művészettörténeti okon sem magyarázható a valóságos építészeti értéket nem képviselő „motívumok" újra építése (…) A felépítendő épületek keletkezésük idejében sem voltak korszerűek, letűnt stílusban, letűnőfélben lévő birodalom hatalmi szimbólumaiként, s nem funkcionális okon születtek, méreteik túlhaladták a Várhegy és a meglévő épületállomány kialakult jó arányát."
Érdekes mindezt összevetni Gerő Lászlónak a Magyar építészet című kötetben 1954-ben (Építésügyi Kiadó, Budapest) megjelent soraival:
„A stílus nyugodtsága a mind vadabb kapitalista versenyben 1890 táján felbomlik. A rendező fegyelem, a nyugodt ritmus megszűnik és a lázadó egyénieskedés, a kíméletlen üzleti verseny az építészeten is szembetűnő nyomokat hagy. (…) A század legjobb építészei sem mentesek ettől a hibától, de náluk az egyéni kifejezésmód minden áron való megvalósítása helyett, vagy bizonyos mértékig mellette, művészi kompozíciókat is látunk. Ezekre az épületekre nem vonatkozik a fenti kritika. Schulek (Mátyás-templom, Halászbástya), Steindl (Országház, Erzsébet-téri [sic!] templom), Hauszmann (Királyi Várpalota, Kúria), Schickedanz (Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok, Millenáris emlék) épületei kiváló építőművészeti alkotások."
Látható, hogy a bő hatvan éve, még a Rákosi-korszak csúcsán megjelent sorok is árnyaltabb szemléletet tükröznek, mint ami sok mostani kritikában megjelenik. A historizáló építészet kutatójaként hátborzongató élmény azt átélni, hogy kiváló, köztiszteletben álló építészek, művészettörténészek, műemlékesek dobják el az elmúlt évtizedek építészettörténet-írásának eredményeit, és a cél szentesíti az eszközt jegyében gyakorlatilag a korai modernizmus meglehetősen felületes és abszolút idejétmúlttá vált, így törvényszerűen mára hamis kritikáját melegítik újra. Mindez lehetne egy szakma belügye, azonban nem az, mert az érvek a véleményformálók, politikai szereplők száján egészen széles körökhöz jutnak el.
3/3
A Budai Vár a pesti oldalról, 1966-ban - forrás: FORTEPAN
A Budai Vár a pesti oldalról, 1966-ban - forrás: FORTEPAN
Márpedig jó lenne nem évtizedes panelek mentén vitákat folytatni, mert abból csak lejárt szavatosságú tanulságok lesznek. Jó lenne elengedni mindkét szélsőséges képzetet: azt, hogy az 1945 után történtek bármiféle felülbírálása vétek lenne, ugyanakkor azt is, hogy 1945 után kizárólag csak rossz döntések születtek. És jó lenne beismerni, hogy mennyi mindent nem tudunk még, mennyi mindenről nem áll rendelkezésünkre elég információ. Tünetszerű például, hogy a vitában hányszor került elő az állítás, hogy „Ferenc József sosem aludt a palotában", miközben ezt öt percnyi kutatással cáfolni lehet.
A 20. századi beidegződések ismételgetése helyett tehát azt javasolnám, koncentráljunk inkább a következő kérdésekre, amelyekre jelenleg nincsenek tudományosan megalapozott válaszaink:
_Pontosan milyen szerepe, funkciója volt a volt királyi palotának és környezetének III. Károlytól Szálasi Ferencig. Kik és hogyan használták az épületeket?
_Pontosan mi maradt meg és mi pusztult el a háborúban? Miket és miért bontottak el később?
_Milyen források állnak rendelkezésre az elpusztult épületekről, épületrészekről az esetleges visszaépítésekhez?
_Milyen értéket képviselnek, és hol helyezkednek el a korszak magyar és európai építészettörténetében a háború utáni építészeti-belsőépítészeti megoldások a Várban?
A tagadás helyett ideje lenne fázist lépni és széles körűen, úgy is mint társadalmi jelenséget vizsgálni, és megérteni azt, hogy miért és hol történnek visszaépítések. A jelenség, akár tetszik, akár nem, velünk van, a kortárs építészeti eszköztár részévé vált. Ki lehet átkozni a műemlékvédelem és az építészet kategóriáiból, ettől függetlenül létezni fog.
Joggal tűnhet úgy, hogy olyasmit szorgalmazok, amivel egyrészt már elkéstünk, másrészt aminek a végső döntésre semmiféle hatása nem lesz. Hogy megkésett ez a vita, az tagadhatatlan, azonban az nem igaz, hogy teljesen elkésett lenne. A vár területén bár történtek kezdőlépések és egyes épületek is visszaépültek, de még mindig igen sok dolog van előttünk, köztük a legfontosabb kérdés is: a volt királyi palota jövője. Ami pedig valamiféle szakmai minimum megállapításának hiábavalóságát illeti, szeretnék emlékeztetni arra, hogy valójában jelenleg is ez érvényesül: nincs ugyanis szó a középkori erődrendszer háború utáni készült rekonstrukciójának elbontásáról például. Hibának érezném, ha ezek után nem törekednének a társszakmák további közös pontok megtalálására, amelyekkel végső soron a döntéshozókat is jobb esélyekkel lehetne befolyásolni.
Kelecsényi Kristóf
művészettörténész
Szerk: Somogyi Krisztina
12:18
P. Imre 2020.03.26. 19:28 bejegyzése így kezdődik: "Látva az ádáz vitát..." Nos, ez az egyik fő probléma, hogy nincs vita, nemhogy ádáz. Elkeseredés van, mert nem érdemes és nem is lehet észrevételt, javaslatot sem tenni, és nem csak azért nem, mert "úgy sem fogják elfogadni". "Enyém a vár, tiéd a lekvár", azaz "Enyém a vár, tiétek a lekvár" van. És még zárt városrész is lehet a Budavári Palota? A főhatalom vagy nem foglalkozik komolyan a hasznosítással, vagy nem engedi, hogy foglalkozzanak vele "kívülről", még a szakma se, mert .... és az apparatcsikok a számukra megjelölt drillt követik: építkezni, építkezni, No innováció, No 21. századi lépték és No közönségigény csak Hauszmann és a hauszmanni kor mindenekfelett. De azért ez nem teljesen van így, lesz, ami nem fog reinkarnálódni, de az meg éppen röhejes, álságos: Nem lesz ló, lovasbemutató a Lovardában. A bécsi belvárosban lévő Burgban van, meg van nekünk Nemzeti Lovasprogramunk is, de ilyenkor nincs. A Dísz térre visszaépítik a déli oldalának monstrumát és a 2. sz. telken meg, mint vizet a folyóba, újabb irodaházat építenek autentikus homlokzattal. Autentika, azaz minden az akkori fényképeknek megfelelően épüljön vissza. Ez a jelszó, rendező elv, fejlesztési cél (?). Nos, a nagy autentika közepette meg sem nézik, hogy a megcélzott hauszmanni időkben a Dísz tér korzó volt, sétatér. Mert az tényleg autentikus lenne, hasznos lenne, ha a Dísz téri korzót rekonstruálnák. A Dísz téren a parkolót megszüntetnénk és a gépjárműforgalmat a felszín alá vinnék ott egy körforgalmat létrehozva. A több millió turista évente a Halászbástya-Királyi Palota közötti útvonalon nem bukdácsolna a parkoló autók között a forgalomban, és a Palota meg kapna egy előteret (vö.: Szent István Bazilika és a Széchényi tér összekötése). Na és a Savoyai lovas szobor elhelyezése? Erre sem a mameluk, sem a döntéselőszítő nem figyel, nem tervez semmit, pedig tervezhetne már csak az Alaptörvényben foglaltak miatt is. Magyarország és Nyugat-Balkán letarolásával törököt kiűző herceg lovas-szobra Magyarország egyik legfrekventáltabb helyén áll. Véletlenül, mert eredetileg Zentára készült Rónai alkotása, de Hauszmann javaslatára is, Ferencjóska megvette, hogy addig, amíg a saját lovas szobra el nem készül és ide nem kerül, addig átmenetileg odaállíttatta, és jött az első világháború, és a feledés homályába ment az eredeti cél és az is, hogy a törököt kiűző herceg úr a karlócai békekötés után azt írta Lipót császár kérdésére, hogy legyen Magyarország a Habsburg császárság egyik tartománya. Ennyit az autentikusságról, a nemzeti függetlenség szimbólumairól, vagy a műveletlenségről és a butaságról? Ezekkel nem lehet vitázni.
19:28
Látva az ádáz vitát, újraolvastam két, a Budai Királyi Vár átépítéséről szóló, 2011 májusában írt írást: egy vitacikket az enyémek közül és Kelecsényi Kristóf egyetemi hallgató ☺ válaszát. Hogy mennyivel rugalmasabbak, frissebbek voltunk kilenc évvel ezelőtt – gondoltam, de talán mégsem ettől volt jobb ízű az a vita, mint a mostani. Hanem mert akkor még nem dőlt el minden, legalábbis azt hittük, hogy számít, mit írunk, hogy mi mellett és hogyan érvelünk. De nem keseregni akarok, henem rávenni Önöket, olvassák újra a két írást, részben a hozzászólások miatt. FenyvesiHK, Masznyik Csaba (ha csak idézve is) a legklasszabbak, de a többiek is fontos dolgokat vetettek fel. Elérhetőségek: https://epiteszforum.hu/valasz-a-budai-varnegyed-jovojerol-alkotott-koncepciora, Kelecsényi Kristóf válasza pedig: https://epiteszforum.hu/valasz-egy-valaszra-a-budai-var-fejlesztesi-koncepciovazlata.
11:36
Hölgyeim/Uraim! (?) Vegyük észre, hogy a késő Ferenc-Józsefi - Horthy-kori Vár rekonstrukciója nem építészeti, hanem hatalom-politikai kérdés. Nekünk, építészeknek - a társadalom más csoportjaihoz hasonlóan - nem osztottak itt lapot, legfeljebb néhány "kiválasztott" biodíszletként szerepelhet a történetben, hasonlóan a bivalyrekettyési ... templom előtti járda 50 méteres felújított szakaszát ünnepélyesen átadó polgármester és országgyűlési lépviselő előtt ácsorgó óvodásokhoz. Na, ez ellen a méltatlan szerep ellen lázadt fel az a két építész, Csomay Zsófia és Schneller István és Lővei Pál művészettörténész, akikben még maradt annyi szakmai önérzet és emberi tisztesség hogy kimondják: eddig és ne tovább, innét más nem adjuk hozzá a nevünket. Minden tiszteletem az övék! Felesleges a régi építészek (Ybl és Schulek) munkáit minősítgetni, csepülni vagy akár magasztalni, nem ezen múlik a dolog. Vegyük észre, hogy a Vár-projekt és a Liget-projekt szorosan összetartozó, egymástól elválaszthatatlan probléma-kör, aminek az a kérdés áll az epicentrumában: mi lesz a kiürített/kiürítendő Királyi Palota sorsa, milyen szerepet fog betölteni a jövőben a magyar közéletben? Nyilvános kulturális központ, palota-(stb.) múzeum marad? Vagy régi korokat idéző, a közönségtől elzárt hatalmi központ lesz belőle a felújítás után - hasonlóan a volt Karmelita-kolostorhoz, a (megszakításokkal, de kétszáz éven keresztül működő) Várszínházhoz vagy a Sándor-palotához? (Jól tudom, hogy ez utóbbi a romokból épült újjá, de akkor még mint politikai-hatalmi objektum egyedüliként ékelődött be idegen testként a kulturális intézmények közé.) Minden egyéb épület rekonstrukciója a Palotához fog igazodni, felesleges tehát addig ezeken vitatkozni, amíg nem tudjuk a főépület sorsát. Vagy már az is eldőlt, csak még nem nyilvános? Akkor viszont tényleg hiábavaló a vita.
00:14
Ja bocsánat,.. a Rostás Péter személyes helytállására vonatkozó dicséret, nem mentesíti a Magyar Államot, hogy folyton úgy viselkedik mint a mesében. - "Kivéve a gyevi bíró" - amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek - kiemelt projekt... persze a jogegyenlőség szép elve nem lehetetlenítheti el az alkotó aktivitást, de azért nem kell végleg eltörölni...
23:56
Kelecsényi Kristófnak gratuláció! Ravasz cikk! Látszólag egyszerű, rövid, nem túl új, nem túl érdekes mégis már az indításnál lényegre törő, vitaindító. Dinamikus, filmszerű kezdet, kérdések és pár válasz kezdemény... Nem is számítottam rá és lám mégis beindította a véleményeket. - A Szent István teremre nagyon részletes anyag készült Rostás Péter hosszú részletes, sajtóban is megjelent, fantasztikus anyagai, kétségei és kutatása. Amennyire hallom (sajnos a nyilvánosság számára alig láthatóan) megy előre sok-sok elfelejtett tudás kísérleti rekonstrukciójával, a terem, parketta, faburkolat, Zsolnay-Roskovics-Király portrék, újra gyártásával a terem helyreállítása. újjászületés. Szó szerint, mert egy kis egységből kiindul az újjászületés embriójának története. A Szent István terem magával hozza az összekötő szárny ablakainak, külső homlokzatának, "diadalkapujának" helyreállítását. Akkor viszont értelmét veszti a középkori palota 50-es 60-as években kialakított reneszánsz udvara és a modernista rezgőlépcső megtartása. Helyette visszakerül a Potzner Feri álmaiban régóta dédelgetett Erzsébet pergola, ami nem feltétlenül rossz, de föld alá kényszeríti, egyre értelmezhetetlenebbé teszi a (nem teljesen hitelesen megidézett) középkori rétegeket, (mint a lovardánál is). A lényegről, arról, hogy nincs is igazán megtervezett, megvitatott, vízió pedig nem is beszélünk. -Lesz-e a középkori rétegeket bemutató, egyébként az átközlekedést is az oroszlános udvar és a szárazárkok között elosztó szint? - Kiket fogad ez a szint? Látogatókat vagy politikusokat? - Mennyit? - Helyreállítjuk a Hauszmann leleményt? A külső belső térképzés rafinált egységét? - Mennyibe kerül ez? - Képzünk-e hosszú távon (25 év) a historizmus házainak fenntartásához nélkülözhetetlen mesterembereket? - Hol a fenében van az un. Hauszmann bizottság (jogkör és díjazás nélküli társadalmi testület)? - Miért nem nyilvánosak azok a tanulmányok VÁR25 és az azután készültek amit egyébként ez a bizottság nyilvánosság elé ismertetésre, megbeszélésre javasolt? Ééééés… Hogyan is értékeljük a műemlékvédelemben a historizmust? Szerintem sehogyan hiszen ha értékelnénk, akkor Budapest belvárosában az elmúlt években nem az új lakás (pl. tetőtér) építést támogatta volna az állam 5 % ÁFA kulccsal hanem a megtartást és felújítást. - Mennyibe kerül?
14:40
A szerző által felvetett kérdések mindegyikére a jogszabály által előirt tartalmú építéstörténeti tudományos dokumentációban kellene keresni és megtalálni a választ. A felsorolt mentesülések tetőzhetők azzal, hogy valószínűleg ilyen dokumentáció sem készült. Hozzáteszem ennek elkészítése akkor is szükséges lenne, ha ezt jogszabályba nem "vésték" volna bölcs jogalkotóink. Szakmai alapvetés ugyanis műemlékek helyreállítása (és velük kapcsolatos bármilyen beavatkozás) tervezése előtt, hogy ez a dokumentáció elkészüljön. A tervezés előtt. Tekintet nélkül arra, hogy kiemelt-e a beruházás vagy sem. Hiszen enélkül nem igazán tervezhető. A Szent István-teremre készült ilyen? Valószínűleg nem, mert ha készült volna, akkor már abban szerepelt volna, hogy a tervezéshez milyen további kutatások elvégzésére lett volna szükség. Így a tervek jóval megelőzték az éppen azokhoz szükséges előkészítő anyagot. Az alapjai maradtak el. És legyen mégoly kiváló építész kezében is a feladat, legjobban őt kellene, hogy zavarja a sötétben tapogatózás. Hiszen éppen ez a dokumentáció volna az, amely az egészet áttekintve disztingvál és meghatározza, hogy mi milyen értékű, mi milyen arányban állítható helyre hitelesen stb. Illetve, ha minden kérdésre nem is talál választ, de legalább arra ad javaslatot, hogy milyen további vizsgálatok (restaurátori kutatás, falkutatás stb.) végzendő még el. Mindez tök független bármilyen politikai szándéktól, akarattól. Ez lett volna a SZAKMAI minimum.
14:22
Tárgyilagos, józan hang. Elég pontosan mutatja be, hogy az ellenzők (leghangosabb) tábora bezárkozva az 50-es, 60-as évekbe, teljesen vállalhatlan stílusban és minőségben "kritizál" - azaz igazából nem is kritizál, inkább politika idientitást él meg ("az első világháborúba torkolló historizmus..." - OMG, Jézus anyja, Szűz Mária). Egyébként meg ideje kimondani: A Palota átalakítása nem állta ki az idők próbáját - sajnos. Odarakva a Wawel, a Hradzsin és a Burg mellé nehezen vállalható. A Hauszmann palota barokk-neobarokk-szecessziós birodalomi stílusával pedig semmi baj nem volt, se ronda, se értéktelen, se túlzó, se korszerűtlen nem volt.
07:15
»»„Horthysta Disneyland!" – üvöltötte vöröslő fejjel a neves akadémikus, majd a mikrofont az asztalra csapva kiviharozott a teremből. Bár ez a jelenet valójában így sosem történt meg…««. Ezzel a fantáziáláson alapuló inszinuációval indul a fenti indulatos és egy történelmietlen összevetést tartalmazó cikk, amellyel nem kívánok hosszan vitatkozni. Amúgy is sokat írtam az elmúlt kilenc évben a Budai Várról, kezdve a Kommentár 2011/5. számában közölt esszémmel – ez a Kommentár mai szerkesztőségének köszönhetően elérhetetlen – majd itt, az Építészfórumon: https://epiteszforum.hu/a-budai-var-vedelmeben A két cikk szövege azonos. Valószínű, hogy Kelecsényi Kristóf panasza nem indokolt az átépítést ellenző vélemények sajtóbeli túlsúlyáról. Fontosabb azonban, hogy milyen politikai-törvényi háttér előtt zajlik ez a Budai Vár átépítéséről szóló vita. A tényleges helyzet jellemzésére álljon itt az alábbi részlet egy tavaly év végi kormányhatározatból: A Beruházásokkal összefüggésben a) építészeti-műszaki tervpályázati eljárást nem kell lefolytatni, b) építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt nem kell beszerezni, c) településképi véleményezési eljárásnak nincs helye, d) településképi bejelentési eljárást nem kell lefolytatni, e) a Műemléki Tanácsadó Testület szakértői véleményét nem kell kikérni, f) a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 27. §-a szerinti közterület alakítási terv készítésének és alkalmazásának nincs helye.” (A Kormány 361/2019. (XII. 30.) Korm. rendelete egyes nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokra vonatkozó kormányrendeleteknek a fővárosi és megyei kormányhivatalok egyszerűsítésével összefüggő módosításáról. (Az idézet a 84. § részlete.))
04:43
Fel sem vetődött soha, hogy a háború után visszaépült középkori erődrendszert valaki is el akarná bontani. Az eklektikus palota és környéke visszaépítéséről van szó. Arra viszont szükség lenne, mert a jelenlegi díszeitől megfosztott, lecsupaszított szoc-reál épület minden, csak nem építészeti érték.