Zarándokszállás a romok között
A romok és főleg a középkori műemlék romok hasznosítása mindig is problémás kérdés volt. Feltehetjük persze a kérdést, miért is kéne hasznosítani egy kolostor maradványait, ugyanakkor aki kicsit is ismeri a hazai műemlékek fenntartására rendelkezésre álló források nagyságát, az tudja jól a választ. Bemutatjuk Csaba Zita MÉSZ-MÉK diplomadíjjal elismert munkáját.
A jelenlegi állapot rövid bemutatása
A török hódoltság alatt elnéptelenedett, majd az Esterházy birtok részeként kőbányának használt, tervezetten bontott apátsági épületegyüttest az 1960-as évektől kezdve részletesen feltárták, több mint 30 éven át rekonstrukciós munkálatok folytak.
Ennek során az együttes számos részletét visszaállították, az eredeti romokra ráépítettek, ezzel egy műrom szerű állapotot hoztak létre. A kolostort és a tőle északra fekvő korai templomot egy fából készült védőtetővel látták el. A lefedést nem az egykori épület egysége határozta meg, mert egy soha nem létező kontúrt mutat, s ezzel a bizonytalanság érzését kelti. Mégis a legnagyobb problémát abban látom, hogy a rom nem kapott semmilyen funkciót, így miután a munkálatok befejeződtek gazda és funkció hiányában a műemlék ismét pusztulásnak indult. Állapota ma is lassan romlik.
A Vértesszentkereszt Alapítvány azért jött létre, hogy valamilyen megoldást találjon a fennálló problémákra. Az alapítvány munkáját segíti majd ez a diplomaterv, mert bemutat egy kézenfekvő alternatívát az épületek hasznosítására.
A tervezett épület funkciója
A legfontosabb célom egy új funkció megtalálása volt, mert kizárólag így lehet az apátsági épület-együttes jövőjét Vértesszentkereszten biztosítani. A funkció megkeresése közben néhány alapgondolatot le kellett fektetni.
A helyszín magában hordozza a szakralitást, ezért a szakrális funkció megtartása fontos szempont volt számomra. Talán nem véletlen, hogy itt húzódik a Mária út, ami egy Magyarországon áthaladó zarándokút. A meglévő épület alkalmas arra, hogy egy jelentőségteljes állomása legyen ennek az útnak; így a funkció egyszerűen megtalálta ezt a romot.
Zarándokszállás, ami az átutazók számára alvóhelyet, vizes helyiségeket, étkezőt-közösségi teret, konyhát biztosít. Egyszerre 40 fő alhat itt, de a konyhát, étkezőt-közösségi teret esetleg többen is használhatják. Az épületet nem szabad elzárni a turisták elől sem, sőt az apátság működésétének bemutatását segítő, érthető építészettel, kiállítóterekkel és információval kell őket kiszolgálni.
A tervezett épület kialakítása
Az építészeti tervezés során egyszerű, puritán építészeti megoldásokra törekedtem. A belső kerengő zárt hangulatának újraalkotása, segíti majd az elmélyülést. A széttagolt épületrészek egységesítése, elemi fontosságú volt a tervezés során. A tető mai vonalvezetése sem volt következetes, ennek az újraértelmezése elengedhetetlen. A nem egyértelmű XX. századi hozzáépítések helyzetének tisztázása, a műrom szerű állapot megszüntetése része a tervezésnek. Az építészeti rend megtalálása volt a feladat, ebben a nehezen érthető épített környezetben.
Az épület-együttes a két templom között a nyugati oldal felől tárul fel, itt maradt meg a legkevesebb a kerengő falához tapasztott épületekből. A bejárat a templomok síkjához képest visszahúzva kap hangsúlyt, padok és asztalok találhatók a fedett tér alatt. A zarándokok szállása az emeleten található, a túrázók, kíváncsiskodók a kerengőbe nyernek bebocsátást. A kerengőtől északra az étkező- és közösségi terek helyezkednek el. Kelet felé a kiállítótér található, ahol helyet kap az épületsor bemutatása és a kőfaragványokat bemutató tárlat is. Fűtött belső tér csak a kerengő északi részéhez kapcsolódó szárnyban alakul ki. A kerengő egy zártabb meditatív tér lesz. A régebbi (kisebb) templom elsősorban a zarándokok számára fenntartott szakrális tér.
Dél felé a XIII. századi nagy templom helyezkedik el, ez az egyetlen épületrész, amely fölé nem kerül tető. Lefedését ez a terv nem kívánja megoldani. Először funkciót kell ide hozni, és ha az már jól működik, akkor eldőlhet a templom sorsa is. Különös hangulatával egyébként így is megállja a helyét, az együttesnek szerves részét képezi.
A földszinten a falak magasabbak lesznek, egyértelmű fehér vakolatot kapnak a rekonstrukció során épített és az új falszerkezetek. A régi falak kövei továbbra is látszódnak majd, így mutatható be egyértelműen a különbség.
A kerengőhöz kapcsolódó épületrészek a régészeti- és történeti kutatások alapján emeletesek voltak, ebből napjainkra kevés maradt meg. Az emelet újjáépítését korszerű mérnöki jellegű fa rácsostartókkal terveztem meg. A könnyű szerkezet nem terheli túlzott mértékben a meglévő falakat, valamint egy egységes rendszert alkot körbe az emeleti szinten. Az épület tetejére nagytáblás fémlemezfedés kerül, ami a homlokzat rozsdamentes acél hálórendszerével egységes hangulatot hoz létre.