Zolnay Pál: A ház – online filmvetítés

Az Építészfórum Kádár-kocka hetének keretében szerda este online filmvetítéssel készülünk, ahol a híres filmrendező, Zolnay Pál elfeledett dokumentumfilmjét nézhetik meg az érdeklődők. Két elképzelés, két nézőpont, két világ találkozásának lehetünk szemtanúi e hátrahúzódó és tárgyilagos, de végtelenül érdekes és tanulságos filmben, melynek felszíne mögött felsejlenek a Kádár-rendszer ellentmondásai.

A filmben az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola frissen végzett és utolsó éves hallgatói találkoznak falusi családi házak (kockaházak) építtetőivel. Az építészek eltökéltek abban, hogy az általuk bemutatott, hagyományos formálású típustervek sokkal jobb alternatívát nyújtanának. De vajon hogyan reagálnak erre a lakók?

Zolnay Pál neve nem feltétlenül ismerős mindenkinek. „A stílusoktól, irányzatoktól független, azokat inkább megelőző, semmint beteljesítő Zolnay Pál magányos és jórészt elfelejtett alakja a magyar filmtörténetnek." – írja róla Gelencsér Gábor filmesztéta. Zolnayt legtöbbször a szociális realizmus és a dokumentarizmus stílusával szokták összekötni, nem véletlenül. Filmjeiben nagy szerepet kap a természeti és társadalmi közeg pontos, részletgazdag ábrázolása, az amatőr színészek használata és a forgatókönyvet adott esetben teljesen mellőző improvizáció alkalmazása.

A rendező szegény családban született Zuglóban; talán ez is közrejátszott abban, hogy munkáiban mindig megértéssel és empátiával viszonyult valamennyi szereplőjéhez. Zolnay több filmjével is megelőzte korát. 1966-os Hogy szaladnak a fák... című munkájának a csatkai búcsút ábrázoló jelenete önmagában is lenyűgöző teljesítmény, ami előre jelezte a ´70-es évek magyar dokumentarista filmes irányzatát. Fotográfia című, szinte teljes mértékben improvizatív filmje pedig igazi remekmű, mely a mai napig nem vesztett erejéből. 

3/5
Pillanatkép Zolnay Pál A ház című, 1975-ös dokumentumfilmjéből

1975-ös, A ház című televíziós dokumentumfilmjéről semmilyen információt nem találunk az interneten. Az MTVA archívumában fellelhető, alig háromnegyed órás film nem jelentős állomása a rendező pályájának, de mégiscsak furcsa, hogy az utókor teljesen elfeledte. Pedig A ház gyakorlatilag jelenidőben reagál a ´60-as, ´70-es években jelentkező, önerős családi ház építésre. Különlegességét az adja, hogy felvételein a kockaházakat fenntartásokkal kezelő építészek és a változást vágyó lakók összetalálkoznak egymással. A sátortetős házak megjelenését zsigerből elítélő vélemények végre nemcsak a budapesti folyóiratok és szaklapok hasábjain szerepelnek, hanem a való életben is megpróbáltatnak. Zolnay Pál filmjének vitathatatlan értéke, hogy miközben a laikusok számára is érthetően beszél, addig építészként a szakma általános érvényű kérdéseit, dilemmáit is felfedezhetjük benne.