Tervezői gondolatok a Normafa Kapuja Látogatóközpont építése kapcsán

2021-ben fejeződödött be a Rajk-villa felújítása, valamint egy látogatóközpont és síiskola kiépítése a Normafánál. Az új épületegyüttes egyes részeiről, valamint a tervezés során született szubjektív gondolatairól ifjabb Benczúr László írását olvashatjuk.

A 2008-as válság nyomán megszállottan vészharangot kongattam a világ klíma, gazdasági, túlnépesedési és társadalmi katasztrófa felé sodródása miatt. Azóta sokan vannak ezzel így. Gondolkodni kellett, mi végre teszi az emberiség a világgal, amit.

Például, gondolkodtatok-e már rajta, miért épít az ember? Mániákusan építünk. Sokkal több és nagyobb ház van már az emberiség birtokában, mint amennyire szüksége van. A világ gondolkodó többsége számára már áttörte az inngerküszöböt a környezetszennyezés és a felmelegedés témaköre. És ez mind abból az elsőre megalomániának látszó attitűdből fakad, amiből a világ túlépítettsége is. Mégis építünk. Házakat, városokat, autókat, vasúti hidakat, reptereket, le egészen az apróbb tárgyak milliárdjaiig. Sőt, magát a társadalmat is mániákusan építjük. A politikai és gazdasági, biztosítási, és egészségügyi, stb. rendszerek oly hatalmassá nőttek egyre bonyolódnak, és már senki nincs, aki azt mondhatná, hogy tudja, mi végre. Mégis növeljük. Magát is növeszti az ember. Nemcsak személy szerint, hanem mint nyolcmilliárd fős létszámot átlépő emberiség is. Az ember mániákusan épít. Miért ez a nagy láz? Egyes kutatók, más politikusok, megint más magánemberek azt mondják: a vesztébe rohan az emberiség ezzel a hozzáállással.

Lehet, hogy így van. Senki nem tudhatja az igazi választ. Talán egy szabadulószoba részesei vagyunk mind. Talán az egész (nem csak ház) építési láz, amiben egyre fejlettebb fokra hág az emberiség a történelem során, nem más, mint a teremtés - vagy, ha jobban tetszik, az ismert világ evolúción alapuló kialakulása - megértésére való törekvés. Mindegy, hogy a természettudományos világmodellre vagy az isteni akaratra hivatkozunk. Egyikben sem vagyunk közelebb a megoldáshoz, hogy mi végre létezünk. 

Eddigi életem során magam is megjártam az építési mánia különböző fokait. Három évesen kaptam meg az első doboz Legomat. Mániákus Lego építésben voltam tizenhat éves koromig, amikor már titokban építettem, nehogy apám vagy valamelyik gimis osztálytársam kifigurázzon miatta. Kezdetben házakat is építettem, majd fokozatosan kaptak kizárólagosságot az autók. Rugózós futóműveket, kormányműveket, sebességváltókat, differenciálműveket fejlesztettem. A konstrukcióknak belső esztétikája volt, melyet állandóan az aktuális állapothoz igazítva alakítottam, és amelyhez köröm szakadtáig ragaszkodtam, amíg valami újabb konstrukciós heuréka megoldásra nem jutottam és az felül nem írta az előző rendszer esztétikáját. Igazi építés volt.

Ezzel párhuzamosan hat-hét évesen elkezdtem a házakkal a rajz absztrakcióját használva foglalkozni. Nem volt nehéz dolgom, édesapám is építész, abból a fajtából, aki az állami tervezőirodából hazajőve otthon is leült a csigás vonalzóval feldamilozott asztalához és rajzolt hajnalig. Legelőször egy barátomtól megirigyelt, az iskolatáskájára ragasztott matricák ihlettek meg. Nekem nem volt zsebpénzem, tehát magamnak kellett megcsinálnom. Készítés közben jöttem rá, hogy ez akár mozoghat is. Nyilván volt előképem a POP-up book-okról, ilyenné alakult a táskámon lévő homlokzat is. Mozgatni lehetett az ablakok mögött a családtagokat, nyitogatni az ablakokat, ajtót, mint az adventi kalendáriumon.

Kis fakunyhót is építettünk és fejlesztgettünk nyaranta az unokatesómmal a nagyszülői kertben, de telente rájöttem, hogy gondolatban, terven még izgalmasabb tud lenni az építés. Hogy itt végletesen ki lehet tökölni, mit is akar az ember, nincs az anyag-szerszám-szaktudás hiányának kiszolgáltatva. Lehet úgy is fordítani, hogy az tervez, aki nem ért eléggé az építéshez. Másképp fogalmazva, sokkal nagyobb hatáskörrel épít, aki tervez. Megsokszorozott kezünk lesz a rajzolás által.

Aztán tíztől tizennégyig a nagyszülői ház áttervezésével töltöttem meg titokban egy A/4-es sprilálfüzetet. Ekkorra édesapám elérkezettnek látta az időt, hogy közösen építsünk. Szekrényt, galériát, tetőtér leválasztást. Fából, a Black and Decker, narancs-ezüst klasszikus fúrógépére applikálható dekopír és körfűrésszel, excentercsiszolóval. Lenyűgöző volt. Rengeteg építészt ismertem Apón keresztül, akik rendszeresen megfordultak nálunk, sokat köszönhetek mindannyiuknak. Egy nevet, az építészet igazi megszállottját meg kell említenem. Reimholzot én fedeztem fel magamnak. Illetve ő is felfigyelt rám a mániákusságom miatt. Általa egyenes út vitt az Ipar (ma MOME) építész tanszékére ahol fura korszak kezdődött, mert szert téve egy kis profizmusra a LEGO helyett az ego tört mindinkább előtérbe. Meg akartam mutatni a világnak, mennyire eredeti építészeti gondolataim vannak. Egy időre elfelejtettem, miért is kell építenem.

Építeni azért kell, mert az isteni alkotást nem lehet máshogy megérteni. Istent játszunk, ahhoz, hogy megérthessük Őt. Tudjátok, hogy kommunikáció közben miért húzzuk fel mi is a szemöldökünket, ha a beszélő partnerünk felhúzza? Azért, mert az arcmimikával érzelmeket élünk át. Nagyban megkönnyíti az empatikus kommunikációt. Ahhoz, hogy megértsük Isten alkotását, utánoznunk kell. Nincs más megoldás.

Amíg felületesebben néztem mindezt, azt gondoltam, azért hajszolja magát az ember ennek a szuperbonyolult konstrukciónak a véghetetlen tovább bonyolítására, mert két dolog hajtja. A kényelemre és a biztonságra való törekvés. De miután Jane Lidloff amerikai antropológus „Elveszett boldogság nyomában" című zseniális könyvéből tudjuk, hogy ez nem zsigeri késztetése az embernek, hanem szociálisan belénk nevelődött viselkedésminta, nagyon elgondolkodtatott, mi lehet mögötte. Még egyszer: úgy néz ki a (fehér) emberi civilizáció, mintha a kényelemre és a biztonságra törekedne, míg a mára kiveszőben lévő ősközösségi társadalmak erről mintha nem vennének tudomást. Míg a mi jóllétünk egyre korlátozódik a jólétünk növekedésével, az ő boldogságuk megmarad a szegénységben. A tudásra való törekvés kiűzetést jelent a paradicsomból. De erre az útra léptek őseink. Nemm tudunk már máshogy cselekedni, hajt a megismerés vágya. Ezért építünk.

A Normafán volt életem első hátborzongató építészeti élménye, melynek gondolatát mai napig el kell hessegessek magamtól. Sokat kirándultunk gyerekkoromban, gombásztunk a budakeszi erdőben, avart rúgtunk ősszel, télen sokszor síeltünk a Tátrában, de hét közben, suli után feljártunk a Normafára is. Nyolc éves ha voltam, mikor szüleimmel Kesziről kirándultunk Hűvösvölgybe, onnan a Kisvasúttal, amit felmenőim nem voltak hajlandóak úttörőnek hívni fel a Csillebércre, majd a Normafa és a János-hegyi kilátó érintésével vissza. A Nagynorma lejtő tetejéről lenézve a városra, apám vizsgáztatott, tudom-e melyik épület micsoda. Szerencsére nem firtatta, melyiket ki tervezte, mert a hányinger kerülgetett a látványtól. Olyannak láttam a várost, mint egy hatalmas golyvás sebhelyet az imádott természeten. Mindenhol hasította be magát az erdős részek közé, és látni véltem, ahogy előbb, utóbb bekebelezi a Hegyet is. Sok erőszakosan absztrakt fehér és sárga fal, természettől idegen piros tetők. Hát, nem mertem mondani. Kb olyan lett volna, mint ateista családban rádöbbeni, hogy hívő vagyok. Vagy hentes családban, hogy vega. Vagy fordítva.

Nagyon igyekeznem kellett tehát, hogy legitimmé tegyem magam számára az építést. Nagyon igyekeznem kellett, hogy rátaláljak, vajon miért is építünk. Az építés ugyan a környezet rombolása, mégis megismerés. Talán megismerhetjük az Isteni szándékot, mielőtt tönkretennénk annak eredményét. Nincs más választásunk, mint az előremenekülés. Nincs vesztenivalónk. Nem lehet hátraarcot csinálni, már túl sokat tudunk ehhez. Tovább kell építeni, mert már csak az a vigasz, ha egyszer megértjük a nagy Miértet.

De nagyon nem mindegy, hogy hogyan. A tudatosságon múlik minden. Észre kell vennünk, hogy a kísérletezés a lényeg. Kritikátlanul nem szabad másolni, visszanyúlni, nem mehetünk visszafelé az időben. Még nincs meg a megoldás. Kísérleteznünk kell. Az építészet így nem önmagáért való tevékenység, pont ahogy a társadalmi struktúra építése, változtatása sem az. Nem esztétikai kategória, hanem a legfontosabb filozófiai kérdés. A lényeget kell keresni, bármit építünk. Az absztrakcióra való készség ilyenformán a legfontosabb tulajdonsága az embernek. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a helyszínt, az építészet ugyanis helyhez kötött tevékenység. A városhoz vagy az erdőhöz, a fákhoz, növényekhez, a terep lejtéséhez, az időjáráshoz, az időhöz (mint korhoz) való viszonya a háznak szoros összefüggésben van a szerkezet saját esztétikájával ; a belső terek dinamikája kivetül a tömegre, homlokzatokra, majd a részletekre, hogy a funkcionális tisztasággal karöltve alkosson egységet.

Itt, a Normafán különösen nagy gonddal kell építeni. Nem csak az elmondott személyes történetem miatt, bár a véletlen, vagy talán a gondviselés hozta úgy, hogy pont itt, a világ túlépítettségének tízéveskori felfedezését adó helyen kellett elgondolkodnom, mit építünk, hanem mert látom, hogy rengeteg embernek kötődik ide hasonló élménye. Egy olyan ház kellett ide, ami nem ház. Ami alighogy kinő a földből, aztán visszafordul belé. Ez elég egyszerű mondás. Ezt kell végigvinni. Tűzön, vízen. Itt nincs komolyan vehető épített környezet. A Rajk-villának nevezett romos ház húzódik meg szürkén a fák között. Nyomokban villát és nyomokban Rajkot tartalmaz. A nyomokon kiindulva, azokból kinőve lehet új minőséget teremteni. Ezt is csak végig kell vinni. Nem olyan bonyolult. Csak sziszifuszi. Szenvedéssel teli. Ki kell bírni a nyomást közben. Három év, majdnem négy. Nehogy közben elvesszen a hit.

A másik oldalon a nevetséges Normafa hotel a kilencvenes évek legrosszabbjai közül. A tőke dominálta, együgyű (1 ügy…..lehetne akár jó is) funkció kis rosszízléssel fűszerezve. Előbb, utóbb lebomlik, nincs jelentősége. A Normafa Síház más kérdés. Nagyon stabil, domináns pontja a tájnak. De, hát felmerül a kérdés, ha egy harmincszor akkora épületet építünk száz évvel, motorizációval,telekommunikációval, és bigdatával később, akkor ugyanaz a belső logika érvényes-e arra is. A válasz nem. A válasz a kísérletezés. A kísérletnek soha nem lehetünk biztosak az eredményében, még akkor sem, ha nagyon hiszünk benne. Nagyon kell hinni benne. Ám csak utólag, jóval később derül ki, hogy igazunk volt- e.

Nagyon hiszünk benne, hogy ez az épület a teremtés megértésére történő kísérlet. Fantasztikus, hogy építtetői akarat, pénz, és hatalmas kivitelezői infrastrúktúra tud megmozdulni egy apró gondolatra. És létrejön a ház, ami pici modellje a világmindenségnek. Egy makett, ami nem akar több lenni a földnél, amiből kinő. A formája a föld tektonikai mozgása által is létrejöhetett volna. Szinte véletlenül. Semennyire nem tolakszik. Visszahúzódó, amennyire egy százötven méter hosszú épület csak visszahúzódó lehet. A színei az erdő színei, az anyaga a fa. Jó, belátom, kell absztrakciós készség, hogy a fémlemez fedés töredezettsége egy szürkés szikla töredezettségét idézze fel. De hiszen ez egy modell, jusson eszünkbe! Éljen az absztrakció!

Elhangzott előadás a Hegyvidéki Galériában,
2019.10.16.
i. Benczúr László építész

Rövid építészeti leírás

A Normafa Park Látogatóközpont tervezési megbízását a XII. kerületi Önkormányzat által 2017-ben kiírt meghívásos tervpályázat keretében nyertük el rangos mezőnyben. Az építészeti megfogalmazással egy olyan tájba simuló, tektonikai takarót idéző épülettömeget akartunk létrehozni, mely hatalmas méretei és nagy mértékben ipari funkciója ellenére a terepbe simul és a közönségnek szól. Ezt szándékoztunk erősíteni az épület park felől tördelt vonalú homlokzatával és tetősíkjával, színeivel, keményfa homlokzati burkolatával, és a random kiosztású oszlopcsarnokkal.

Az épületeknek többszörös funkciót kell ellátnia:

• A felújításra váró sípályákat, új liftet is magába foglaló 27 hektáros park fenntartójának üzemi épülete
• A fenntartó irodaépülete
• Nagy közönségforgalmat ellátó kiszolgáló épület, étterem, öltözők, kölcsönző, tanpálya (kezdő síelőknek)
• A sportolási lehetőségekhez orvosi szoba és egy rendőrségi helyiség.
• A leendő sípályák hóágyúzásához 2000 köbméteres, terepszint alatti víztározó
• A villaépület revitalizációja
• A programalkotás során fontos kiinduló pont, hogy az új épület déli végéig tervezik meghosszabbítani a fogaskerekű vonalát a 21-es busz új Normafa megállójánál, illetve az új gépkocsi parkolókból is ide érkezik meg az ember. A leendő végállomástól így a Normafa Fogadóközpont érintésével visz a gyalogút a Normafára és a távolabb kirándulóhelyekre.

Üzemi rész:
A Normafa Park Fenntartó Kft, telephelyeit, műhelyeit, anyagraktárait is mind egy helyen, a főépületben helyeztük el. A sípályák fenntartásához szükséges eszközök, hóágyúk, anyag és szerszámraktárak, pályakezelő (Ratrak) és traktorgarázs, műhelyek kaptak helyet. Ez az ipari- üzemeltetési egység a hosszan elnyúló épültet hátsó oldalán, egy az Ötvös utat és a Normafa sétányt összekötő belső feltáró útról nyílóan kapott helyet. Ezáltal a Normafára látogató közönség számára e hatalmas üzemi terület szinte nem is érzékelhető.

Közönségforgalmi rész:
A földszinti előcsarnokból kerékpár és síkölcsönző nyílik, valamint egy étterem, melynek kültéri fedett terasza a beltérrel azonos méretű, és amely így szerves kapcsolatba került az épület előtti parkkal, illetve az újonnan kialakítandó, járműforgalom elől elzárt új Normafa sétánnyal.

A téli-nyári sportolást kiszolgáló öltözők, értékmegőrzők, zuhanyzók, WC-k  kerültek az alagsori helyiségekbe. Az épület helyet ad egy síiskolának és ehhez kapcsolódó télen-nyáron működő műanyag oktató pályának. A zöldterületek minél nagyobb mértékű megóvása érdekében a műanyag sípálya az épület tetejére került. A sípálya alatti térben helyeztük el az említett 2000 m³-es víztározót, mely az összes burkolt felületre hulló csapadékot gyűjti. Ez részben a leendő nagy sípálya téli műhó készítését, nyári időszakban a park öntözését biztosítja, ill. tűzivíz tározóként szolgál. A park felőli épületrészben kapott helyet az orvosi szoba, polgárőrség, rendészeti helység, valamint a Normafa Park Fenntartó Nonprofit Kft. egyes irodái is.

Villaépület:
A projekt szerves része - az itt raboskodó neve után - Rajk villaként elhíresült épület újrahasznosítása. Ezt a helyi védettség alatt álló épületet a felújítás során szerettük volna felszabadítani sötét múltjából. Ezért az építészeti erényeit szem előtt tartva nem történelmi emlékhellyé vált, hanem részben a nagyközönség számára elérhető, helytörténeti kiállítást magába foglaló közösségi térré alakult a kb. 100 m²-es földszinti területen. Mivel az épületszerkezetek állapota nem tette lehetővé az emeleti helységek tömeges látogatását, ezért ide a Normafa Park Fogadóközpont vezetői irodái kerültek.

i. Benczúr László építész