Dangubáló a Hernád partján – a debreceni építész tanszék DEterminál építészműhelyének nyári építőtábora

A Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének hallgatói és oktatói idén nyáron a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szentistvánbaksán valósították meg legújabb közösségi projektjüket. A Hernád partján létrehozott „Dangubáló"[1] egy fenntartható vizesblokk és közösségi tér, amely egyszerre szolgálja a vízitúrázók és a helyiek igényeit. A DEterminál építészműhely e nyári építőtábora a helyi közösséggel szoros kooperációban valósult meg, erősítve a régiós szerepvállalást és az építészet társadalmi felelősségvállalását.

A Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékén régóta nagy hangsúlyt fektetünk a megvalósítás, a valós alkotás minél komplexebb formáinak beillesztésére az építész tanmenetekbe – alap- és mesterképzésbe egyaránt. Mintegy egy évtizede – kísérleti módon – betonöntési kurzust kezdtünk el, ami nem várt pozitív eredményeket hozott. Egy egyszerű kihívás, amelyben egy konkrét anyag karakterének megfelelően lehetett gondolkodni. Fából nem lehet vaskarikát csinálni. Egy ilyen esetben csak a beton, a betonöntés szabályainak megfelelően lehet csak megoldást találni. Az egyéni tervezést így kiegészítette a konkretizálás, azaz a megvalósítás folyamata. Ez részben egyéni úton folyt, de már nagy hangsúllyal kívánt együttműködést, közös munkát. A csapatmunka olyan lehetőségeket adott mindenki számára, ami által szellemi és fizikai műhelyközösség kezdett kialakulni. És az első esetben még csupán az anyag „diktált". Az elmúlt években – és azóta is folyamatosan – különböző tematikákkal, anyagokkal kísérletezünk. Ebben minden esetben alapvetően meghatározó egy-egy évfolyam karaktere, érdeklődése. Az egyes feladatok akár hívószó-szerűen, elvont, fogalmakból kiinduló módon, de akár a másik oldal, azaz a felhasználható anyag irányából is történt. A teljesség igénye nélkül: szobrászati technikák (gipsz, beton, fa, karton, vegyes technikák), festészeti technikák, grafikai kísérletek, fotózás, videózás, installációs technikák eszközeivel dolgoztunk. A legfontosabb hozadéka az egyéni és csoportos kreatív munka, amelyben az adott témával kapcsolatos kérdéseket és a válaszokat is a hallgatóknak kellett megtenni. Mindezek jelentősen segítik az önálló, alkotói alapállás kialakulását.

Ezeknek a kis léptékű, kurzusokon belüli alkotásoknak lettek komplexebb kifutásai a tavaszi alkotóhetek és a nyári építőtáborokban megvalósuló nagyobb léptékű, nagyobb létszámú csapattal megvalósított projektek. Ez utóbbiak eleinte még nem önállóan, hanem a Hello Wood Építész Mustra[2] alkotótáborok keretében valósulhattak meg. Ennek az inspiráló sorozatnak a lezárultával azonnal felmerült az igény a módszer oly módon való folytatására, ami a debreceni Építész Tanszék gondolkodásmódjával, karakterével analóg. Pár év előkészület után indult el 2023 tavaszi félévében a DEterminál építészműhely első kurzusa, hogy a tavaszi tervezési és előkészületi fázis után nyáron megépülhessen a hallgatók és oktatók által kitalált installáció.

A valós projektekkel való gyakori foglalkozásaink másik mozgatórugója az aktív régiós szerepvállalásunk volt. Intenzív jelenlétünknek köszönhetően számos megkeresés és felajánlás érkezik a tanszékre, melyekből különböző típusú hallgatói projektek tudnak kiindulni. Így találtunk egymásra Szentistvánbaksával is, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Hernád partján található kistelepüléssel. Az aprófalu egyik oldalról gyümölcsössel borított dombvidék, a másik oldalról a Hernád folyóval körbezárt területen helyezkedik el. Megközelítése egyetlen közútról lehetséges, a település magján áthaladó Petőfi útról, emellett vízi úton a Hernád folyón. A község az egykori Abaúj vármegye legrégibb települése volt, jelentős régészeti lelőhelyek találhatóak az itt elterülő magaslatokon, ahonnan ie. 3. századi leletek is előkerültek.

A falut határoló dombvidéken szántóföldek, gyümölcsösök és szőlőskertek találhatóak, hiszen korábban főként mezőgazdasággal foglalkozó község volt. A magaslat tetején kisebb méretű faluként terülnek el a présházak, melyek az itteni családok tulajdonába tartoztak. Mára megszűnt a földművelés igénye, így csupán a hajlongó szőlőtőkék, és a sűrű bozótossal benőtt kunyhók emlékeztetnek az akkori világra.

A nagy népszerűségnek örvendő Hernád folyó és környezete szintén hasonló sorsra jutott. Az egykori mindennapi élet részét képező folyó mára csak turisztikai látványosság maradt. A helyi lakosság és turisták számára azonban remek kikapcsolódási helyszínt nyújt. Lehetőség van horgászatra, fürdőzésre és kenuzásra is. A környező településeken számos vízitúra egyesület létesült, mely igencsak kedvelt a fiatalok körében. A vízitúra magyarországi szakasza Hidasnémeti és Tiszaújváros között található. A Szentistvánbaksán átmenő útvonal a Felsődobsza-Geszthely közötti szakasz, melynek hossza és nehézsége az igények szerint alakítható. A több napos túráknak kiváló pihenőhelyet biztosít az érintetlen környezetben található szentistvánbaksai partszakasz.

A falu az utóbbi időben számos településfejlesztési célt tűzött ki, melyek közül a község számára oly fontos Hernád folyó és környezetének rendezése, fejlesztése a lista élén állt. A helyszín megismerését, a faluval zajlott beszélgetéseket és egyeztetéseket követően közösen alkottuk meg azt a programot, amely egyszerre tudja kiszolgálni a helybeliek és a vízitúrákon résztvevők igényeit is.

A többnapos vízitúrák pihenőállomása kifejezetten kedvelt azon vendégek körében, akik az érintetlen környezetben szeretnének megpihenni. A település célja az, hogy az itt sátorozó turistáknak oly módon tegye komfortosabbá az ittlétet, hogy az érintetlen partot megőrizze jelenlegi formájában.

Az igények alapján a cél egy olyan vizesblokk – wc-zuhanyozó – és közösségi hely létesítése volt, mely az időszakosan itt kempingező turisták igényeit ki tudja elégíteni. Az építményre vonatkozóan formai és anyaghasználati kikötés nem volt. Fontos szempont volt azonban, hogy a tervezési terület árterületen található, így ennek a problémának a kiküszöbölése tervezési feladat volt.

A természeti környezet védelme nem csak megbízói döntés volt, hanem a kurzus oktatói és hallgatói számára is fontos volt a fenntartható építés. A közös cél egy funkcionális, klímasemleges építmény megalkotása volt.

A tervezés során kiemelt szempont volt a környezetbarát anyagok, főként fa használata, illetve az újrahasznosítás. Emellett figyelembe kellett venni, hogy a terület ártér, így az építményt úgy kellett kialakítani, hogy áradáskor, illetve a téli időszakban könnyedén, akár kézi erővel is szét lehessen szedni és el lehessen szállítani.

A fő funkciókon – wc és zuhanyozó – kívül a cél egy olyan építmény létrehozása volt, amely nem csupán egy vizesblokk, sokkal inkább egy közösségi tér, a falu lakói számára is használható találkozópont, dangubáló. A kiegészítő funkciót követően a tervezési program kibővült, amely az építmény nagyságára is hatással volt. A megnövekedett méret, és a szabad formálás lehetősége egy mobil rendszer kidolgozását igényelte.

A wc kialakításánál a hagyományos, népi építészetben is előforduló kerti árnyékszék szolgált példaként. Ezt újra gondolva, egy ún. komposzt wc kialakítása volt a cél. Cellulóz és lignin tartalmú adalékanyagok használatával komposztálási folyamat indul el, ami mellett a kellemetlen szagok is kiküszöbölhetőek. A működés hátránya, hogy a tartályt folyamatosan üríteni kell, hiszen a komposztálási folyamat egy másik helyen történik. Mivel a terület árterületen fekszik, így az elszállítás mindenképpen feladat. Az elkészült komposzt talajjavítás céljából is felhasználható.

A zuhanyozó kialakításánál szintén fontos szempont volt a szállíthatóság, és környezettudatosság. A tervezés során a hagyományos kerti zuhanyzók megoldása szolgált mintául. A szükséges vízmennyiség tárolása sötét színű hordókban történik, amely a napon gyorsan felmelegszik. Az elhasznált víz szikkasztással kerül elvezetésre. Ennek érdekében fontos kikötés volt, hogy a tisztálkodási szerek csak természetes alapanyagból származhatnak, melyre kifejezetten jól használható a faluban készített kecskeszappan.

A tanszék tudatos társadalmi és régiós szerepvállalása nem csak azt jelenti, hogy a környék építészeti problémáira kívánunk megoldásokat javasolni, hanem igyekszünk a helyi közösségeket is bevonni a projektek minden fázisába. A faluval közösen meghatározott program, a tervek folyamatos egyeztetése mellett a megvalósításban is részt vettek a közösség érdeklődő tagjai, illetve az építmény tavaszi-őszi össze- és szétszerelésében, illetve szállításában is fontos szerepet kapnak.

Az építmény tábor végi átadása is egyfajta falusi ünnepséggé nőtte ki magát, illetve azóta is nagy gyakorisággal használják vízitúrázók és falubeliek egyaránt.

A közösségépítés, közösségfejlesztés, közösségbevonás véleményünk szerint nagyon jól sikerült. A tábor is remek hangulatban telt, a hallgatók megtanultak együtt, egymásra figyelve dolgoznia. A munka mellett több közösségi program is volt, mint pl. kenuzás. A helyiekkel is jó kapcsolat alakult ki, a hallgatók a végén nem is akartak elmenni, még egy napot maradtak a faluban. A falu azóta is jelzi felénk, ha valami esemény van a Dangubálóval, hívnak minket újabb projektre. Azóta július 6-a “A nagy vízre szállás" napja, közösségi rendezvény itt zárja programjait.

… és hogy miért DEterminál?

A közösségi gondolkodás, a közösségi alkotás és munka lényegi szerepet tölt be napjainkban. Megtalálni a kohéziót egy egyetemi, hallgatói társaságban, megtalálni a kohéziót az építészeti tervezés és az építettségre való igény között, megtalálni a kohéziót az ember és a tér között egy építész számára lényegi feladat.

A művelt tér és a művelt ember összetartozik. Az építészet hivatás; nem csak a „szorgalmi időszakban" kell csinálni. Fontos együtt lenni, fontos együtt gondolkodni, fontos együtt alkotni és dolgozni, fontos létrehozni valamit, fontos nyomot hagyni. Fontos jól érezni magunkat nyáron a vízparton, a napsütésben, munka és pihenés közben. Fontos egy féléves kurzussal egybekötött nyári építészeti alkotóműhely, egy építészeti-hallgatói terminál, ami minket determinál.

Boros Miklós János DLA
Szentirmai Tamás DLA
Zsiros Renáta

[1] dangubál tárgyatlan ige -t, -jon (tájszó). I. Álldogál, dologtalanul lebzsel, lopja a napot.  “Fölment az emeletre, ott kuncsorgott, dangubált vagy elbújt valami alkalmas helyre." (Mikszáth Kálmán) II. Vesztegel, várakozik vmire. dangubálás; dangubáló.

[2] https://hellowood.eu/educational-program