KOMPOZIT: Cívis ház bővítése Debrecenben

"Mivel a telekárak a belvárosban magasak, csak egy olyan réteg megjelenése állíthatja meg a zsúfoltság fokozódását, amely fizetőképes. Ennek a megrendelői körnek azonban a felértékelődött agglomeráció, és a modern, korszerű építészet sokkal vonzóbb, mint a belváros zsúfolt és korszerűtlen épületállománya."  Kőszeghy Flóra egy olyan épülettel reflektált erre a problémára, ami nem zárja ki azt, hogy egy modern és luxus otthon oly módon valósulhasson meg, hogy mindeközben a város épített öröksége az utcafrontról sértetlen, őrzi karakterét és bebizonyítja, hogy régi és új egyáltalán nem ellenségek. 

„Tradition is a challenge to innovation"
Alvaro Siza Vieira

Alvaro Siza idézetét szándékosan nem fordítottam le. Ahogyan Siza építészete, mondanivalója is egyszerű és összetett egyszerre. Az idézet fordítása szó szerint: a hagyomány kihívást jelent az innováció számára. Mondanivalója mögött ugyanakkor több réteget is fel lehet fejteni. Egyszerre jelentheti ez a fejlődésre való felszólítást, mint eszmei mércét, de a technológiai problémákkal való megküzdés miatti fejlődés kötelességét is. Építészként tudjuk, hogy a tradíció azért jelent kihívást, mert a technikai és épületszerkezeti problémák mellett elvi és morális kérdések is jelen vannak. Egy műemlék épület átalakításában az építész feladata a lehetőségek és az elvárások közt megtalálni azt az optimumot, ami nem borítja fel az idő menetét.

Debrecen városa évek óta rohamosan „fejlődik", most pedig olyan mértékű változás előtt áll, ami a rendszerváltás óta nem volt látható vidéki magyar városban. A település szerkezetét is érintő jelentős
beavatkozások már két évtizede elkezdődtek. A mezővárosi sugaras szerkezetet durva behatások érték. A Nyugati tehermentesítő út gyakorlatilag olyan mértékben szabta át a város rendszerét, hogy attól távolabb is érezhető a hatása. A belváros utcái már régóta szenvedik el a nagyobb társasházak megjelenését, ami egy visszafordíthatatlan, de nem megállíthatatlan folyamat. Sajnos a kisebb utcák egyszerűen nem bírják el a többszintes társasházakat, sem létpékben, sem forgalomtechnikailag. A város vezetése lassan eszmélt fel, és igyekszik gátat szabni a burjánzó házaknak, de az igényeket és a piaci folyamatokat a lakosság szabja meg.

Debrecen óvárosa falusias hangulattal bír, ami egyedülálló érték egy ekkora európai városban, de ahhoz, hogy ez történetileg is értelmezhető legyen, meg kellene tartani minél többet a régi épületekből. Ez a tradíció az a kihívás, ami nehéz feladat elé állítja a tervezőt és a megrendelőt egyaránt. Hogyan lehet olyan korszerűsítést végezni, ami az óvárosi épületeket használat szempontjából modernizálja, de az utcaképet és a településszerkezetet nem teszi tönkre?

Az épület története
A telken az 1771-es és az 1870-es térképek alapján még egy kisebb épület állt. A telek akkori számozása más volt. A XVIII. század második felében még 161. számú ingatlanként tüntették fel a Hatvan uttza kerületében, majd a XIX. század második felében Csokonai utcza 1491. szám alatt látható a térképen. A most látható architektúra építésére Kun József és neje Nagy Róza 1894. június 18-án kaptak engedélyt a jegyzőtől. A levéltári forrásokból rendelkezésre állnak az épület tervei is. A többszöri átépítések során mostanra az eredeti karakterből az utcai homlokzat maradt meg eredeti állapotában. A klasszicizáló épület tervezője Szabó János volt. Az 1894-ben kiadott engedély az épület építését új építésnek említi, ezt erősíti meg a tégla-anyag egységes minősége is. A tervek közt található helyszínrajzon egy utcai főépület és egy melléképület látható.

2/31
Az eredeti homlokzati terv és a helyszínrajz 1894-ből.

A ház később jelentős átalakításokon esett át, amelyek főleg a hátsó részt érintették. Az udvari oldalon a hátsó raktár toldalék már lebontásra került. A pince feletti épületrész megrepedt, megerősítése nem reális, így annak bontása is szükséges volt. A homlokzat jó állapotban megmaradt, bár az eredeti fa nyílászárókat fehér műanyagra cserélték, a kapu pedig elkorhadt.

Az épület az átalakítás előtt
A Csokonai utcában még nincsen nagyobb méretű társasház, és remélhetőleg nem is lesz már, de sokféle karakter jelenik meg. Vannak zártsorú, kapuzat nélküli, és vannak teljesen zárt tömegű házak is. A 46. szám alatti házon a városiasodás folyamatának azon mozzanata látható, ami a zártsorú utcakép kialakulásának egy köztes fázisa. A homlokzat egy kapuzattal csatlakozik a szomszéd épülethez, ami mögött nincsen fedett épületrész, csak egy fal. Ezt a jelleget fontosnak tartottuk megőrizni, mint korabeli sajátosságot. Éppen ez a homlokzat tette az épületet méltóvá a helyi védettségre.

Az épület és a telek adottságai egy tipikus belvárosi helyzetet tükröztek. Egy kicsi alapterületű telek és ház, amit körben a szomszédos épületek tűzfalai árnyékolnak be. A beépítés melléképületekkel együtt a telket szinte teljesen elfoglalta. A folyamatos bővítésekkel már csak egy hosszanti udvarrész maradt kertnek, amit teljesen leárnyékolt maga a ház belső szárnya és a szomszédos tűzfalak. Ez a sötétség a házon belül is jellemző volt.

A megvalósult épület
A megoldást a hátsó traktus lebontása jelentette, ami ráadásul olyan mértékben károsodott volt, hogy megtartása eredeti formájában szerkezeti okokból sem lett volna kivitelezhető. A beforduló szárny eltűnésével a déli benapozás lehetővé vált, de nem tűnt elegendőnek, mivel a tűzfalak méretük miatt is besötétítették a kertet. Ennek ellensúlyozására a kertben egy előtétfalat terveztünk, ami keretezi az udvart, így a fényt csapdába ejti és körben visszatükrözi. Ez a fal kiegészült olyan funkciókkal, amik a kerti használatot szolgálják, így egy tárolóval, egy nyári konyhával, hozzá tartozó kamrával, valamint szauna és vizesblokk is került még ezekbe a kerítés-tömegekbe.

A hosszanti kerítés tetejére egy kerengő-erkély készült, amiről a medence mögött le lehet jönni egy lépcsőn keresztül az udvarra. Ez a körüljárhatóság a teret tágítja, és a belső mozgások lehetőségével ad dinamikát a használó számára. A terasz és a medence várható lefedése miatt olyan kereteket terveztünk, amik ebbe a belső falas rendszerbe illeszkedve tudják a későbbi megrendelői igényeket fogadni anélkül, hogy annak egysége sérülne. Ezen felül ezek a keretek ki is jelölik a tereket, így tagolják az udvart. Gyakorlatilag olyan zónákat határoznak meg, amelyek a külső tér használatát erősítik, minta egy kültéri helyiségről lenne szó.

Az épületben csak pár falat nyitottunk ki vagy helyeztünk át a földszinten, az emeleti szinten pedig egy tetőtérrel bővítettük a házat. A földszinten a nappali-étkező-konyha hármasa mellett egy vendéghálószoba található külön fürdőszobával, az emeleten pedig három hálószoba van két fürdőszobával, valamint egy háztartási helyiség.

A hálószobák száma egy ekkora tömeghez képest nagyon hatékony, ami szintén fontos volt referencia szempontjából, hiszen nem szükséges egy 300-400m 2 -es épület egy 4 hálószobás házhoz. Gyakran ugyanis ez készteti a családokat a kiköltözésre az agglomerációba. Az épület egésze egy kompakt rendszer, amiben mindennek helye van és minden kapcsolatban áll egymással, de nem csak a funkció mentén.

Az épület átalakításánál nehéz kérdés volt a szerkezeti megvalósítás. Addig kerestünk statikust, amíg nem találtunk olyat, aki vállalta annak a problémának a megoldását, ami abból adódott, hogy az épületet a meglévő alapozással és falakkal kívántuk átépíteni. Az utcai homlokzaton a párkányzat megóvása miatt még a koszorú kialakítása is rendkívül nehéz feladat elé állította a kivitelezőt, ezen felül a terhek minimalizálása miatt faszerkezetű födémre lépéseket, amik lehetővé tették a projekt megvalósítását.

Az új részek nem akartak történelmet hamisítani, vagy régiesnek tűnni. A belső kert és annak világa vállaltan modern, gyakorlatilag vakolt felületek tömegeinek térbeli játéka, amit a fény és árnyék egészít ki. A falak halványkék színe és a tűzfalak vöröses tónusa köti össze az utcai homlokzatot és a belső udvart. A főhomlokzaton az eredeti állapotot állítottuk helyre. A kaput sajnos nem lehetett megmenteni, de az eredetivel azonos új szerkezet került a helyére, ami már automatizált, így a kor igényeit kielégíti, csakúgy, mint az épület egésze. Nagyon sok munkát fektettünk abba, hogy a megrendelőnek ne kelljen kompromisszumot kötnie, és kényelmesebb életet élhessen Debrecen óvárosában, mint külvárosában. Úgy, hogy közben egy műemléket mentett meg a pusztulástól.

Kőszeghy Flóra

Az épületről szóló bővebb tanulmány, valamint az alaprajzok és metszetek a mellékletek között érhetőek el. 

Szerk.: Pleskovics Viola