Mónus János beszéde a MÉK küldöttgyűlésén

Mónus János beszéde a Magyar Építész Kamara Küldöttgyűlésén, 2012. május 18-án, ahol a MÉK alelnökévé választották.

Kedves területi elnökök, küldöttek! (a hangsúly nem véletlen)

Furcsán érzem magamat, mert arra vállalkozom, hogy egy kialakított rendszerhez kapcsolódjak (már több, mint két éve megválasztott személyekhez), pedig mindezt kritikai alapon szeretném tenni.

Ez indokolt, mert elégedetlenek vagyunk egymással, magunkkal, annak ellenére, hogy van egy mentségünk: egy ellentmondásos kamarai törvény. Ennek következménye, hogy az országos kamara (hiába is vágyik rá) nem rendelkezik természetes  személyek tagságával (csupán 19 szervezetével), míg a területi kamarák ugyan ennek birtokában vannak, de mégsem érhetnek el a jogszabályalkotáshoz (hiába vágynak rá).

Így a jelenlegi MÉK működés nem tesz (nem tehet?) mást, mint programot alkot, elfogadtat, végrehajt. A területiek vagy bólogatnak, vagy nem, inkább magukba fordulnak (legfeljebb opponálnak). Budapest is, ahonnan jövök.

Ezzel szemben:

Szeretnék olyan területi elnökök értekezletein részt venni, ahol minden terület rangsorolt megoldásra váró problémalistával van jelen és kötelezi a MÉK elnökséget (küldötteik támogatásával) azok végrehajtására. Fordítani kellene az áramlási irányokon, igenis a talaj felől kell az építészetet táplálni.
A talajt, a természetes személyt kell gondozni, szolgálni, szolgáltató kamaraként.
De nem szolgáltató irodaként (mert olyan fejlettek még nem vagyunk), hanem erőszakos, minden lényeges kérdésben esetenként felhatalmazott szervezetként, követelni, hogy pl.

• kötelező érvényű (minimál) díjszabályunk lehessen
• az építészeti versenyt lefokozó jogszabályi környezet alapjaiban megváltozzon
• az építészeti tervezések és eljárások túldokumentáltsága megszűnjön
• igazán szakmai alapú minőségértékelési rendszerek épüljenek ki
• összefogott állami szakmairányítás (megfelelő hivatallal) alakuljon
• és így tovább...

Hitem szerint az ilyen horderejű feladatok megoldása nem lehetséges „egyszemélyes" tárgyalásokkal, hanem csak a területi kamarák szabad társulásos összefogásával, munkájával, fellépésével.

4-5 ilyen, a fő problémákra irányuló kamarai társulás konkrét célkitűzései jelentsék a jövőben a MÉK tevékenység fő irányát! (természetesen nem a hivatalszerű ügyekben).

El kell választani a lényegest a lényegtelentől, az „esetit" a rutintól.
Felfogásom szerint a MÉK jövőbeni programja – így az alelnöki is – bennetek van!

Esetleges megválasztásomat felhatalmazásnak fogom értékelni a konkrét problémákra vonatkozó együttműködés szervezésére (remélem, a MÉK elnöksége is).

Ha ezzel nem értetek egyet, akkor nem szabad rám szavazni, mert nem személyemről van szó, hanem elvekről!

Mónus János