Párizs kortárs városépítészete 03: Vezetett séták építészetről, nem csak építészeknek

Párizs történeti és kortárs építészeti értékeinek bemutatása a franciák számára fontos kulturális és oktatási cél, a külföldi és a hazai közönség számára egyaránt. A városi örökséget, kortárs fejlesztéseket, építészeti stílusokat a helyiek is felfedezhetik vezetett építészeti sétákon. A flâneurök szülővárosában a sétákat viszont nem csupán turisztikai célokra használják, hanem az épített környezeti nevelés és a szociális innováció területein is alkalmazzák. A Párizs kortárs városépítészete sorozat  következő részében négy párizsi séta tanulságait Klaniczay János mutatja be.

A párizsi kortárs városépítészetet bemutató sorozat harmadik része (01: Rávezető, 02: Rive Gauche) nem egy hagyományos fejlesztési területet mutat be, hanem a város építészeti kulturális életének egy szegletét vizsgálja. A 19. századtól kezdve a francia fővárosban elterjedt a sétálás kultúrája, mely a mai napig tematizálja a városfejlesztés narratíváit. Az épített környezet megismertetésében a franciák mindig is élen jártak, és a mai napig sok innovatív kezdeményezés helyszíne Párizs. A helyi lakosok előszeretettel vesznek részt városi sétákon, a kínálat pedig tükrözi a változatos érdeklődési területeket. A BME Urbanisztika Tanszék Szegő László Várostervezési ösztöndíjának köszönhetően négy különböző párizsi vezetett városi sétán vettem részt 2024 márciusában, melyek más és más szemszögből mutatták be a város építészeti értékeit.

Flâneurök és bolyongás a Párizsi építészetben

A sétálás a párizsi kultúra része. A 19. században Párizs utcáin megjelent a flâneur, avagy a figyelmes sétáló, akinek van ideje gyalogszerrel felfedezni a várost, és jelentős ismeretekre is szert tesz megfigyelésein keresztül. Charles Baudelaire, Walter Benjamin és Marcel Proust is előszeretettel használta a flâneur karakterét írásaiban, a huszadik századra pedig a városok felfedezésének egyik megkerülhetetlen narratív kelléke lett a flâneurség[1]. Az 1950-es évek szituacionalista mozgalma egy újabb fogalmat vezetett be a városi környezet megélésére Guy Debord vezényletével, a „dérive" eszközét[2]. Ez egyfajta tervezett útvonal nélküli bolyongás a városban, amikor a saját társadalmi és személyes kontextusunkból kilépve kizárólag a felfedezés élményére tudunk koncentrálni. A szituacionalista internacionálé számára meghatározó gyakorlattá vált a dérive, amivel a spektákulum társadalma ellen igyekeztek felvenni a harcot.

A sétákról szóló útibeszámoló előtt szintén fontos megemlíteni, hogy Franciaországban már a 1977-ben hoztak egy olyan építészeti törvényt, melyben leírják, hogy az építészet a kultúra része és a helyi önkormányzatok felelősségi körébe delegálják az épített környezeti oktatást. Ennek manifesztációja az 1980-as években létrejött C.A.U.E.-k (Centre d’Architecture, d’Urbanism et de l’Environnement) rendszere, mely minden nagyobb városban és régióban betölti a helyi építészeti központ szerepét. A CAUE szervezésében építészeti konzultációk biztosítása, tematikus kiállítások, nyilvános építkezés látogatások mellett a helyi örökséget bemutató városi séták is gyakran megvalósulnak. Párizsban külön építészeti sétákat ajánló appot is bemutattak tavaly. Jelen cikk megjelenésével nagyjából egyidőben pedig az építészet napja alkalmából közel 200 sétán lehet részt venni.

Az elmúlt években Párizs városfejlesztésével kapcsolatban Anne Hidalgo polgármester nevével találkozhattunk gyakran. A Carlos Moreno által megfogalmazott 15 perces város koncepcióját élesben kipróbáló városvezető harcos képviselője lett a sétálható városnegyedeknek.

Ahogy látszik, a sétálás kultúrája hosszú múltra tekint vissza a francia fővárosban. Ennek megfelelően nem csak a turisták, hanem a helyi lakosok is előszeretettel sétálnak városukban, lépésenként megismerve Párizs épített örökségét.

Az én Párizsom, a párizsi énem

Párizsban először gimnazistaként voltam egy diákcsere során átutazóban, nyolc óra alatt végigrohantuk a fő látványosságait. A rákövetkező nyáron egy hónapot tölthettem egyedül egy ötödik emeleti garzonlakásban, és 17 éves fejjel fedezhettem fel a francia főváros kultúráját és épített örökségét önállóan. Építész hallgatóként többször is visszatértem rövidebb látogatásokra, már az épített környezetre nyitottabb szemlélettel. Majd 2017-ben a Francia Intézet által szervezett LabCitoyen nemzetközi workshop magyar résztvevőjeként ismerhettem meg Párizs különleges helyszíneit. Sok emlék fűz tehát a városhoz, megismerni azonban mindig csak külső nézőpontból tudtam.

A BME Urbanisztika tanszék doktoranduszaként 2020 óta foglalkozom a városi örökség megismerésének témájával. A turizmusföldrajz, épített környezeti oktatás, környezetpszichológia és végső soron városfejlesztési kérdések kutatásának fókuszában a helyi lakosok számára szervezett városi séták állnak. Nemzetközi viszonylatban Budapesten kimagaslóan aktív a tematikus sétákat elsősorban hazai közönségnek szervező cégek száma. Építészeti séták terén az egyes cégek alkalmi sétáin kívül a KÉK Városi Séták szervez rendszeres alkalmakat, illetve a JösszMÉSZ séták kínálnak néha lehetőséget az érdeklődőknek a város épített örökségének felfedezésére.

De mi a helyzet Párizsban, az építészet egyik kiemelkedő világvárosában ma? Mennyire érthető és elérhető az építészet Anne Hidalgo 15 perces sétáló városában? Online beszámolók és asztali kutatás útján nehezen lehet egy élmény-alapú jelenséget vizsgálni, így a kérdések megválaszolásához újra Párizsba utaztam. Az Urbanisztika tanszék Szegő László Várostervezési Ösztöndíjának köszönhetően 2024-ben doktori hallgatóként (és tapasztalt sétavezetőként) franciáknak hirdetett építészeti túrákon vehettem részt a flâneurök szülővárosában. 

A klasszikus séta – Un jour de plus à Paris: Les Passages Couverts de Paris

Ahogy minden nagyobb városban, úgy Párizsban is megtalálni a helyi városi séták kínálatában az idegenvezetők által tartott építészeti sétákat. Az egyik ilyen egyszemélyes szervezet, az Un jour de plus à Paris (Még egy nap Párizsban) sétájával kezdtem a város felfedezését. A honlap tanulsága alapján a témák nem a legfontosabb turisztikai látnivalókra koncentrálnak, hanem a helyiek felfedezésére (is) váró lokális kontextusban érdekes helyszínekre. Ezek az off-the-beaten-track (a járt utakon túl) séták az elmúlt években nagy népszerűségnek örvendenek turisták és helyi lakosok körében egyaránt a legtöbb európai nagyvárosban[3]. Párizsban több cég is kínál hasonló sétákat, az Un jour de plus à Paris céget 2012-ben hozták létre. A sétákat egy profi idegenvezető tartja, aki mellékállásként bouquiniste-ként dolgozik[4].

A séták közül a párizsi fedett átjáróházakat bemutató alkalmon vettem részt. Az első Passage Couvert[5]-t 1798-ban építették meg. A középkori városi szövetben ezek az átjáróházak az útvonalak lerövidítésére szolgáltak, azonban a befektetők és bérháztulajdonosok hamar rájöttek a gazdasági lehetőségekre is. A 19. század második felére 137 db átjáróház épült, a legtöbb magánberuházásként. Sok esetben az egyes belső utcák hosszú tengelyre szervezve hajtották egymás kirakataihoz a vásárlókat, „enfilade"-szerűen egymásra fűzve az útvonalat. A plázák megjelenése előtt a városban sétálva ezekben a fedett utcákban lehetett mindent beszerezni. A hausmanni városrendezés következtében azonban az átjáróházak szerepe csökkent, mivel a városi sétálókat a széles promenádokra, boulevard-okra és avenue-kre terelték. Ma összesen 24db passage couvert létezik, ezeknek többsége sajnos zárva van, de a belváros területén továbbra is él és virul 6-7 fedett utca. Ezeket a rejtett építészeti tereket a turisták ritkán fedezik fel, ami a boltok kínálatában is tükröződik, luxuscikkeket, niche árukat, antikváriumokat és éttermeket találunk a legtöbb kirakatban.

A sétán nagyjából 10-en vettünk részt, rajtam kívül mindenki francia, legtöbben párizsiak. A sétavezető rengeteg történetet, történelmet, társadalmi kontextust és egyéb hasznos információt mesélt, azonban (meglepetésemre) semmilyen illusztrációt nem mutatott. A hangulat végig érdeklődéssel teli volt, a csapat folyamatosan kérdezgette a sétavezetőt, aki láthatóan gond nélkül tudta a válaszokat az átjárók és a tágabb kultúrtörténeti kontextus kapcsán. A séta ugyan helyi élményt nyújtott, és egy számomra teljes új oldalát ismertem meg Párizsnak, mégis bennem maradt egy „turistás" érzés, az esemény nem volt teljes mértékben autentikus.

Az alternatív séta – Paris ZigZag: Paris Art Déco

A Paris ZigZag csapata 2011-ben kezdett el alternatív sétákat szervezni. Ezek olyan témákat öleltek fel, mint a bűntények, zsidó örökség, szabadkőművesek, római hagyaték vagy a „bolond évek" (les années folles). És persze építészeti témákat is elkezdtek bemutatni. A séták népszerűsége és a sétavezetők aktivitásának köszönhetőn a felgyűlt tudásból később egy online magazint is indítottak, mely a mai napig az egyik legnépszerűbb közéleti-kulturális magazinja a fővárosnak. A séták szervezését azonban megtartották, továbbra is heti több alkalmat szerveznek, főleg frankofón érdeklődők számára. A sétákat mindig az adott téma szakértői vezetik, szociológusok, építészek, történészek.

A meghirdetett alkalmak között épp volt egy építészeti témájú, így a párizsi Art Déco felfedezésére indulhattam. A Montparnasse környékét jártuk be a 25 fős csapattal, az építészeti érdekességeken túl a 20. század elején itt élő művészek életéről is sokat hallottunk. Így láttuk Modigliani, Max Ernst, Picasso, Man Ray, Sartre vagy éppen Beauvoir házát is a séta során. A stílus megismerése ugyan nem nyújtott sok újdonságot, azonban az épületek állapotát látva gyakran komoly irigység fogott el. A korszak épületei kiemelt értékként voltak kezelve, láthatóan rendszeresen karbantartott és felújított homlokzatok előtt sétáltunk.

A sétán résztvevők mindannyian párizsi lakosok voltak, főleg 30-40 év körüli nők. A sétát egy építész vezette, aki a korszak bemutatásán túl az építészeti kifejezéseket és részleteket is közérthetően magyarázta, ezzel sokat hozzáadva az esemény hitelességéhez. A séta során rengeteg illusztrációt láthattunk a korszakról, a művészekről és néhány esetben az építészeti tervekről is. Ez az alkalom hasonlított leginkább az itthon is megtalálható alternatív sétákra, mint a Hosszúlépés, vagy az Imagine Budapest cégek által szervezett alkalmak.

Egyetemisták a kortárs városról – À Travers Paris: La ZAC Clichy-Batignolles

Az À Travers Paris (Párizson keresztül) csapata építész hallgatókból és fiatal építészekből áll, akik a 2010-es évek óta szerveznek heti rendszerességgel hétvégi építészeti sétákat Párizs és Grand Paris területén. A kezdeményezés a Paris-La Villette egyetemen jött létre, de már önállósodtak, és külön szervezőcsapat felel a sétákért. A koncepció lényege, hogy a kortárs városépítészeti jelenségeket, új városrészeket és fejlesztési területeket építész szemszögből mutassák be az érdeklődőknek. A séták ingyenesek és regisztrálni sem kötelező, a kezdőpont nyilvánosan meg van hirdetve. Az esemény végén lehetőség van becsületkasszás módon támogatni a sétaszervezőket, a befolyt összeg pedig 100%-ban a sétavezetőket illeti.

A párizsi tartózkodásom idején a ZAC Clichy-Batignolles területére volt meghirdetett alkalom. A séta Párizs egyik legújabb városnegyedére koncentrált a 17. kerületben, ahol egy új öko-negyed épült ki az elmúlt évtizedben. A sikertelen 2024-es olimpiai pályázat kapcsán elindított projekt az olimpiai falunak adott volna helyet, azonban a sportesemény nélkül is befejezték a beruházást. A francia törvények szerint minden állami lakásépítési projektben minimum 30% szociális és „elérhető árú" lakást kell létrehozni, de ezen a területen ennél nagyobb arányban épültek ilyen egységek. Az új városrész a Szent Lázár pályaudvar korábbi rendező vágányai fölött lett kialakítva az új Martin Luther King park létrehozásával. A terület teljesen autómentesen lett kiépítve, a 14-es metró vonal meg lett hosszabbítva, új villamosvonalat építettek, a területre költözött a Tribunal de Paris és még számos komplex módon segítették elő a terület fenntartható működését. Aki kiváncsi a részletekre, annak a fejlesztést részletesen bemutatja (angol nyelven is) a P&Ma (Paris et Métropole Amenagement – Párizs 2010-ben létrehozott városfejlesztő irodája) honlapja.

A sétán 40 fő vett részt, főként párizsiak és Párizs környékiek, de volt 4-5 messzebbről érkező érdeklődő is. A bejárást egy három fős fiatal építészcsapat vezette, akik közül ketten felváltva beszéltek, a harmadik pedig a csoport haladását segítette. A séta során számos illusztrációt mutattak a fejlesztésről, archív fotókat, építészeti és városfejlesztési terveket, és a történeti és társadalmi kontextus is részletesen bemutatásra került. A séta elején a történeti Batignolles negyedben sétálva vezették fel az új városrész urbanisztikai kontextusát. Számomra a séta nem csak egy szakmailag nagyon érdekes és tanulságos városfejlesztést mutatott be, hanem az építészek által tartott séták egy új lehetséges formátumára is felhívta a figyelmem.

A séta mint szociális eszköz – Suivez les Guides: Les Espaces d’Abraxas

A legérdekesebb és egyben legtöbb szociális innovációt is felmutató sétához Párizs külvárosába kellett utaznom. Noisy-le-Grand-ba fél óra alatt lehet kivonatozni az RER segítségével. A párizsi külvárosokra jellemző „banlieu"-k között számos építészetileg érdekes alkotást találunk, melyek közül a Ricardo Bofill katalán építész által 1978-ban tervezett Les Espace d’Abraxas különösen izgalmas. Az 1983-ra átadott épületkomplexum közel 600 szociális lakást foglal magába, és a mai napig a társadalmi konfliktusok helyszíne. A közelmúltban a posztmodern stílus népszerűsödésével és a helyszín filmekben való feltűnése kapcsán (itt forgatták többek között az Éhezők viadala utópisztikus városi jeleneteit is) egyre több turista kíváncsi a helyre. A gyakran drága kamerával és tehetős háttérből érkező látogatók és a helyi szegényebb társadalmi réteget képviselő lakók között egyre gyakoribb a feszültség, mely sokszor fizikai atrocitásba is torkollik. A Tripadvisor kiemeli, hogy egyedül, nőként kifejezetten nem ajánlatos a helyszín meglátogatása.

Ennek a helyi problémának a feloldására a területileg illetékes CAUE, a helyi önkormányzat és egy szociális szervezet együttműködésében mintaszerű projekt valósult meg[6]. Egy fél éves kurzus során helyi lakókat tanítottak be sétavezetőnek, hogy ők mutassák be az épületkomplexumot a látogatóknak. A meghirdetett alkalmak során befolyt összeg a l’Apes szervezetet támogatja, a lakók mediálásának köszönhetően pedig a feszültségek is minimalizálódnak. A projekt sikere nyomán a CAUE több hasonló projektet is elindított a párizsi banlieu-k között.

Meghirdetett séta ugyan nem volt ott tartózkodásom idejében, de szerencsére fel tudtam venni a kapcsolatot a szervezőkkel, és egy privát alkalom során egy helyi lakos körbevezetett az épületben. Sétavezetőm a helyszínen lakik az épület átadása óta, és olyan bennfentes, háttértörténeteket osztott meg a séta során, melyre egyéb forrásból nehezen akadtam volna rá. Az épületkomplexum három részből áll. A sűrűn beépített, főleg duplex lakásokból álló, teraszos-függőfolyós rendszerű és kevés lifttel kiszolgált Le Palacio (palota) a szegényebb társadalmi rétegeknek ad otthont. A félköríves Le Théâtre (színház) épülete fogatolt rendszerben eggyel nagyobb lakásokat foglal magába, a liftben pedig még zene is szól. A kettő között pedig a L’Arc (diadalív) áll, melynek tetején szintén lakások találhatók. A helyiek között komoly státuszbeli különbség van a lakások helye alapján. Sétavezetőm külön kiemelte személyes sikerét, hogy 30 év után át tudott költözni a Palacióból a Théâtre-ba. A séta során lakásokba is be tudtunk menni, mivel sétavezetőm nem csak a helyszínt, hanem a lakókat is jól ismerte. Szakadó esőben, munkaidőben, ráadásul ramadán időszakában történt a látogatás, ezért kevés emberrel találkoztunk a köztereken, az épületegyüttes így még utópisztikusabb hatást keltett. Sétavezetőm az építészeti információkról nagyon felkészülten mesélt, de az élményhez a személyes történetek, anekdoták tették hozzá a legtöbbet, és az egyértelmű érzés, hogy a hölgy nagy büszkeséggel mutatta be saját lakókörnyezetét.

Et Alors?

A négy építészeti sétán való részvétel sok tanulsággal szolgált, mely a doktori kutatásomhoz és a sétaszervezői tevékenységeimhez is fontos inspiráció. Nem volt meglepő, hogy a frankofón közönség számára szervezett sétákon főleg párizsiak vesznek részt, mivel a saját városunk felfedezésének igénye egész Európában jelen van. A budapesti helyzethez képest viszont izgalmas volt látni, hogy mennyire sokat kérdeztek a résztvevők, az épített környezettel kapcsolatban jóval nagyobb tájékozottságról és érdeklődésről téve tanúságot. Látható továbbá, hogy bár a klasszikus helyi turizmust (proximity tourism[7]) kiszolgáló séták is gyakoriak, a párizsi városfejlesztésben sokkal aktívabb szerepet kapnak az élmény-alapú oktatási formák, legyen szó egy új városnegyed bemutatásáról vagy helyi szociális problémák megoldásáról.

Természetesen nagyon sok érdekes építészeti séta van még, amire nem volt lehetőségem elmenni. Ezek közül érdemes kiemelni a Pavillon d’Arsenal, a Pompidou Központ, és a párizsi CAUE együttműködéséből létrejött Promenades Urbaines (városi séták) szervezet sétáit, melyek szintén heti rendszerességgel tartanak szakmai bejárásokat változatos témákban. Továbbá a könyvesboltokban nagyon sok sétakönyvet is találunk a városról, melyek alapján önállóan is felfedezhetjük Párizst narratív útvonalak mentén. De olyan példát is lehet találni, ahol luxus lakások ingatlanközvetítőivel együttműködve lehet az épület építészeti értékeit és a környéket megismerni[8].

Az bizonyos, hogy a párizsi tapasztalatok alapján a budapesti városi sétákat szervező közegben is van még tartalék új, innovatív kezdeményezésekre. A KÉK-ben megszervezett 14+ Budapest a gimnazista korosztály számára kínál lehetőséget a város felfedezésére. Az egyetemi hallgatói séták megszervezése vagy helyi lakók sétavezetői kiképzése viszont még a jövő zenéje, melynek lehetőségét a BME Urbanisztika tanszékkel meg fogjuk vizsgálni. A megismert párizsi kezdeményezések mindenképp mintaként és inspirációként szolgálnak az épített környezeti nevelés és a sétálás kultúrájának hazai fejlesztéséhez.

Klaniczay János

Építész. Diplomáját a BME Építészmérnöki Karán szerezte 2017-ben. 2020 óta a BME Urbanisztika tanszék doktorandusza, ahol az épített környezeti nevelés és a helyidentitás kialakulása közötti kapcsolatot kutatja, fókuszban a városi séták módszertanával. 2014-ben csatlakozott a Kortárs Építészeti Központhoz (KÉK). 2018-2020 között három évig volt a Budapest100 egyik projektvezetője, 2016 óta a Városi Séták projektvezetője, 2023-tól a KÉK egyik vezető kurátora.

Források:

[1] https://psychogeographicreview.com/baudelaire-benjamin-and-the-birth-of-the-flaneur/
[2] Debord, G. (1958) Theory of the Dérive. Visual Culture: Spaces of visual culture, 3, 77-82.
[3] Rátz, T. (2016). ‘Be global, go local’ – innovation and creativity in the development of alternative guiding services in Budapest. Journal of Tourism and Cultural Change, 15(5), 476–489.
[4] Ezek a Szajna partján található fém árusítóbódék, melynek óriási helyi tradíciója van.
[5] https://www.unjourdeplusaparis.com/paris-balades/promenade-passages-couverts-paris
[6] https://www.caue93.fr/content/Suivez-les-guides-aux-Espaces-Abraxas-Noisy-le-Grand
[7] Diaz-Soria, I. (2018). Being a tourist as a chosen experience in a proximity destination. In Proximity and Intraregional Aspects of Tourism (pp. 93-114). Routledge.
[8] https://www.architecturedecollection.fr/parcours-architecturaux/