A Madách sugárút-koncepció elvetésével a régi pesti zsidónegyed nagyszabású átépítését tömbönként, esetleg néhány telket összevonva, vagy foghíjbeépítésként lehet/kell megoldani. Jelen feladatnál telekösszevonás, majd rendezés után alakult ki a tervezési terület. A hely presztízsét növeli a táncművészet jelenléte, és az a tény is, hogy a terület a Madách sétány megvalósult utolsó szakaszához kapcsolódik.
A telek funkciója adott, a „Balettintézet” jelenleg is itt működik. A beruházási program bővült, mert az új épület a Magyar Táncművészeti Főiskola Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézetének épülete lesz. Ez a próbatermek és öltözők mellett tanszékek, tanári szobák, előadótermek és a hozzátartozó kiegészítő helységek megvalósítását jelenti.
Az első lépés a megközelítés tisztázása. Fontos, hogy ne a keskeny járdáról kelljen az épületbe belépni. Az épület hátrahúzása ezt a megfelelő felvezetést biztosítja. Ennek eredményeként – a jelenlegi helyzethez hasonlóan - előkert alakul ki, melyet a két meglévő fa megtartásának határozott szándéka is indokol. Fontos cél volt a 38. szám felőli nagy takaratlan tűzfal eltakarásának megoldása is.
Az előző megállapítások nyomán alakult ki az alaprajzi elrendezés, mely a tűzfal melletti közlekedőre (lobbyra) szervezi az épületet. A próbatermek belmagassága és a meghatározó tantermek belmagassága jelentősen eltérő: 4,2 illetve 3,0 m. Ezt a problémát a közlekedő térbe illesztett különböző helyű és méretű lépcsőkarok oldják meg.
Ezek és a különböző szinteken lévő áttörések együtt adják meg azt a változatos, izgalmas belső tér-élményt, mely illeszkedik a mozgás, a tánc hangulatához. Maga a közlekedő, a lobby az átláthatóság és a hallgatók áramlása, mozgása révén folyamatos nyilvános előadásként jelenik meg a külvilág felé. A mindkét irányban visszahúzott, legfelső tantestületi szint biztosítja a nyugodt pedagógusi munkát.
A közös tér mindkét végén üvegfalban végződik. A hátsó részen szintmagasságú, a Kazinczy utca felé többszintes üvegfal hozza létre a belső tér és a külső tér kapcsolatát, jelezve, hogy a mozgás folytatódik a külső felé is. Ugyanezt jelzik a homlokzatokon megjelenő loggiák és a terasz, melyek által a kapcsolat teljesen személyessé, „kézzelfoghatóvá” válik.
A homlokzat a meglévő városképpel kommunikál. A környező házak jellemző szintszáma földszint plusz két emelet. Ez a manapság megszokottnál nagyobb belmagasságokat és nagyobb magasságú ablakokat jelent. Az illeszkedés ennek a tényezőnek a figyelembevételét is jelenti: ezért magasabb a földszint, és ezért vannak látványban összevonva az első és a második, illetve a harmadik és negyedik emeleti előadótermek ablakai.
A homlokzati anyaghasználatban a városrészre jellemző vakolatarchitektúra és téglaarchitektúra lett összepárosítva. A natúr sárga színű, kisméretű téglaburkolat azonos színű habarcsban rakva és „faldörzsölve” adja a homlokzatot. A nyílászárók anyaga fém és fa azonos színűre festve. A fémszerkezetek színe szürke. Az üvegek szürkészöld színe jelzi a külső és belső terek kapcsolatát.
A tervezés során egyeztettünk a kerületi műszaki irodával, a főépítésszel, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, a tűzrendészeti hatósággal és az ÁNTSZ-szel. A szabályozási tervet érintő kérdésekben konzultáltunk a városrendezési tervet készítő irodával is. A szabályozás ezen a telken nem teszi lehetővé a homlokzat visszaléptetését. Ezzel kapcsolatban a központi tervtanács a következő állásfoglalást hozta:
„A Tervtanács a szabályozási tervtől való kisebb eltéréseket építészetileg indokoltnak tartja, ezek nem a megszokott és folyamatosan jelentkező túlépítések miatt történnek, hanem a Tervező tudatos szándékának következményei. Az utcavonaltól való visszalépés - erre a telekre vonatkozó kivételként - elfogadható, az előkertben a két jó állapotú fa megtartása is indokolttá teszi.”
A tervet a központi tervtanács 2009 június 18-i ülésén tárgyalta és engedélyezésre javasolta.
Simon István
Magyar Táncművészeti Főiskola
Koreográfus és Táncpedagógus-képző Intézet terve
1075 Kazinczy utca 40.
tervező:
SI Építész Iroda Kft.
építész tervező:
Simon István (vezető tervező), Stein Zoltán
belsőépítészet: Ignácz Erika
tartószerkezet: V. Nagy Zoltán
épületgépészet: Temesvári László
épületvillamosság: Kelemen Ferenc
tűzvédelem: Móró Tibor
makett: Szőke Marianna
a telek adatai
a tervezési terület a Budapest VII.kerület Kazinczy utca 40. számú telek igénybe vett része.
változási vázrajz száma T-82017
helyrajzi szám:34171/2
az utca a Király utca felől egyirányú, gyalogosan és gépjárművel közelíthető meg.
a telek sík, a Kazinczy utca felől 2 db cca 50 cm átmérőjű fa található.
a telek teljes közműellátással rendelkezik.
érvényben lévő előírások
Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata képviselő-testületének 20/2008.(IX.19.) önkormányzati rendelete
építési övezet: VK-VII/3
beépítési módja: Z
telek legkisebb területe: 500 m2
legnagyobb beépítettség: 70%
terepszint alatt beépíthető 100%, ill. KVSZ szerint
szintterületi mutató: 4,5
legkisebb zöldfelület: 15%
építménymagasság: 15-21 m. illetve KVSZ szerint: upm: 15,5m élp: 21,5m.
tervezett épület
beépítési százalék
beépített terület = 588,60 m2
beépítettség: 588,6/917=0,64 588,6/906,4=0,65 < 0,7
szintterületi mutató
bruttó szintterület: 3405,9 m2
szintterületi mutató: 3,76 < 4,5
zöldfelület számítása
telekterület: 906,4 m2
zölddel fedett: 206,5 m2 vagyis 22,8 % > 15 %
építménymagasság
utcai párkánymagasság: 14,62 m / előírás 15,50 m
belső illeszkedés: 21,50 m / előírás 21,50 m