Nem csak a hímzés kalocsai - a Schöffer Múzeum megújítása
Tudta, hogy a kinetikus művészet egyik meghatározó alkotója, Nicolas Schöffer alföldi származású volt, és hogy 40 művét szülővárosának adományozta, ahol 1980 óta működik emlékmúzeuma? Ha nem, ebből a cikkből mindent megtudhat, ha pedig igen, akkor úgysem kell ajánló.
Kalocsán, a város főutcáján található a Nicolas Schöffer Gyűjtemény, mely a kalocsai születésű, de főként Franciaországban alkotó, világhírű, kinetikus művész – Nicolas Schöffer munkásságát mutatja be. A művész szülőházából átalakított jelenlegi épület és a kiállítás mára elavult, a modern múzeumi funkciónak kevéssé felel meg. A meglévő épület helyi értékvédelemre javasolt utcai homlokzatának rekonstruálása mellett egy modern, interaktív és a 21. század kihívásainak megfelelni képes új múzeum létrehozása volt célunk.
Nicolas Schöffer munkássága és a kinetikus művészet
„Egy éjszaka 1956-1957 telén a műterem falán felfigyeltem az árnyékokra…” (Nicolas Schöffer)
A kinetikus művészet, a technika és tudomány fejlődésének egyenes következménye. A modern tudományos tér és időszemlélet indította el a múlt század ’20-as, ’30-as éveiben azt a folyamatot, amikor is napvilágot látott a nyitott térszobrászat, majd a mozgó, illetve mozgás-szobrászat, valamint ezzel párhuzamosan és ezt kiegészítve a fényszobrászat. A kinetikus művészetekre jellemző a tudományos szemlélet és a mérnöki jelleg, mindezek kölcsönhatásban vannak egymással. Az alkotások jól szemléltetik a tudós, mérnök, technikus, művészi társulások életképességét, egy újfajta szintézis ígéretét. Dinamizálják környezetüket, közösséget szerveznek maguk köré. Válaszolnak a környezetre, reagálnak a környezet jelenségeire. A kinetika valódi térbeli – fizikai mozgásformákra építi eszméit, ugyanis az életben minden mozog, így a műalkotás is csak akkor lehet hiteles, ha ezt a mozgást, a folyamatos átalakulást érzékelteti. A kinetikus – kibernetikus művészet magyar eredetű, mely szerte a világban ismert: fő vonulata a mai napig Moholy-Nagy László fény-tér-modulátorán nyugszik, Kepes György fénykísérletein át Nicolas Schöfferig, aki mindezeket vegyítette és mozgó – hangzó – fénylő, programozott vezérlésű szobrokat alkotott.
Schöffer, mint a konstruktivizmusból kinőtt technikai művészetek jellegzetes képviselője, rendkívüli magabiztossággal hirdette az új ipari civilizáció diadalát. Az ötvenes-hatvanas években készített gépszobrai az elektronika első művészeti felhasználását jelentették. A mozgó, fényeket kibocsátó, sokszor interaktív technikai szerkezetek új, eddig ismeretlen látványélményeket teremtettek, az esztétikum határait tágították. A kinetikus művészet nemzetközileg legismertebb képviselőjévé tették, hatása végighullámzott egész Európán. Képzelete szabadon mozgott, olyan dolgokat kezdett konstruálni, amelyeknek valódi eleme nem a rúd vagy lemez volt, hanem a tér. Ennek az anyagnak a dinamikus hatása alatt készültek munkái, melyeket tér-dinamikus művészetnek nevezett el. Továbbfejlesztve a Térdinamikus műveket, megvilágította őket, a fényt bevonta művészetébe, amit Kepes György már elkezdett. A fénynek megváltoztató ereje van, sokkal gazdagabb lesz tőle az alkotás. Először falra vetítette ki a konstrukcióit, majd áttetsző műanyagra, végül egy olyan ernyőre, amely szétszórja a fényt. Amikor elkezdte mozgatni szobrait, akkor jött rá, hogy programokat is generálhat. Bekapcsolta munkáiba a fényt és az időt, a programok szervezésével pedig a kibernetikát. Így alakította ki művészetének három főbb periódusát, a Térdinamikus, Fénydinamikus és Idődinamikus műveket. Úgy tartotta, a mai társadalomban az egyén egyre passzívabbá válik, legyen szó színházról, moziról, televízióról. Ezért olyan nagyszabású színpadi produkciót alkotott, melyben a közönség aktív és kreatív lehet, ahol maga alakítja a programot.
A hatvanas évek végén alkotta meg Schöffer egyik legérdekesebb, több szempontból haladó művét, a Prizmát. A mű hasábját három négyszögletes tükör alkotja, melyek éleik mentén kapcsolódva belül prizmatikus tükröződést keltenek életre. A háromszög alapú, egyik oldalán nyitott alkotás hátsó vetítő fala mögött egy mozgó Schöffer szobor fényhatást vett a prizma ernyőjére. Az ernyőn felvonuló képek (fényhatások) sűrűsége és ritmusa a Prizma felületén egy látszólagos, cirkuláló mozgáskomplexumot hoz létre, melynek méreteit a Prizma tényleges kiterjedésének százszorosára növelik. Mindez nagy léptékben a képek megsokszorozódását, felerősítését eredményezi. A prizmába behajoló néző egy teljesen elvarázsolt látványtérbe kerül.
Schöffer grafikai munkákat is készített. A szitanyomatok, kollázsok, számítógépes grafikák élete utolsó periódusában, 1985-től egyedülivé váltak művészetében, miután egy betegség következményeként nem tudta többé használni a jobb kezét. Balkezes grafikai technikákkal kísérletezett, egy kézzel is készíthető kollázsokat hozott létre.
Schöffer Gyűjtemény jelenlegi épülete
Nicolas Schöffer – magyar nevén Schöffer Miklós - 1979-ben teljes életművét átfogó, több mint 40 alkotásból álló anyagot adományozott szülővárosának, Kalocsának. A város megvásárolta és múzeumi céloknak megfelelően átalakította, kibővítette a család egykori házát, melyben 1980 novemberében nyílt meg a Schöffer Múzeum. Állandó kiállításának anyaga a térdinamikai alkotásoktól a legutolsó, kibernetikusan vezérelt művekig teljes áttekintést ad a világhírű képzőművész munkásságáról. Az állandó kiállítás anyagát Schöffer magyar tanítványával és munkatársával, Dargay Lajos szobrászművésszel közösen válogatta össze, aki ezt követően három évtizeden keresztül gondozta, vezette a Múzeumot. 1994-ben a folyamatosan bővülő Schöffer Archívum mellett Eléonore de Lavandeyra Schöffer, a művész özvegye francia nyelvű könyvtárat alapított az intézményben. Ugyanettől az évtől pedig időszaki kiállításoknak is helyet ad a Múzeum. 2012-től kezdve az intézmény Nicolas Schöffer Gyűjtemény néven működik.
A Schöffer Múzeum épülete többszöri hozzáépítés-átépítés után nyerte el mai formáját. A legrégebbi épületrész a művész hajdani lakóháza volt. Az épület utcai homlokzata helyi értékvédelemre javasolt. Az előzetes kutatások során archív fotók kerültek elő az eredeti homlokzatról is, mely mára jelentősen átalakult. A több épületből álló együttes rossz állapota és a többszöri bővítésből eredő, következetlenül kialakított alaprajzi rendszere miatt nem alkalmas egy korszerű múzeum befogadására.
A PROJEKT Nicolas Schöffer Múzeum
A Nicolas Schöffer Múzeum a Kalocsa teljes turisztikai megújítását célzó „Kalocsa Szíve Program” egyik kiemelt projektje. Dr. Kondor Tamás építész vezető tervező irányítása alatt lehetőségünk nyílt a meglévő értékes gyűjtemény számára egy új, a korszerű múzeumi igényeknek megfelelő múzeumépület tervezésére. A projekt jelentős mértékben kapcsolódik doktoranduszi kutatási témánkhoz is, elősegítve annak elméleti és gyakorlati megalapozottságát.
A tervezés során a főbb koncepcionális elveket a következőkben határoztuk meg:
- az értékvédelemre javasolt utcai homlokzat megőrzése a történelmi homlokzat helyreállításával
- nagyobb, egybefüggő kiállítóterek létrehozása, átlátható közlekedéssel és a körbejárhatóság biztosításával
- többirányú használatra alkalmas terek, kiegészítő helyiségek kialakítása
- külső és belső tér aktív kapcsolata, a belső udvar optimális kihasználásával
- olyan interaktív, korszerű múzeum és kiállítás tematika létrehozása, mely széles közönséget képes megszólítani.
Az új múzeum az eredeti földszintes kialakítás helyett két szinten kapott helyet, de a Szt. István utcai homlokzatot és arról nyíló bejáratot megtartottuk. Az előzetes kutatások alapján rekonstruáltuk az eredeti, 19. század végén kialakult történelmi homlokzatot. Az antracitszürke, fémburkolatú új ráépítés és főbejárat építészeti kialakításában élesen elkülönül a fehérre vakolt történeti homlokzattól, a kinyúló előtetőben elhelyezett, kör alakú Schöffer-tükör a múzeum előtt elhaladó gyalogos forgalom hatására mozgásba lendül, forogni kezd és véletlenszerű fényeket idéz elő a homlokzaton, egyfajta kinetikus alkotásként definiálva az épületet. Az épület bejárata előtt egy kisebb fogadóteret alakítottunk ki, egyedi betonburkolatba illesztett ülőfelülettel és információs táblával, így biztosítva a kortárs múzeumhoz méltó felvezetést.
A múzeum földszintjére kerültek a közösség és az időszaki kiállítás terei, míg az emeleten – az állandó kiállítótérben – tematikus egységekre bontva méltó helyükre kerültek Schöffer alkotásai, a Tér-, Fény- és Idődinamikus művek, Reliefek, Kollázstablók, Fényeffektusok, a Mikroidő, a Lumino és főműve, a Prizma. A múzeum tervezése és a muzeológussal való egyeztetések során mindvégig törekedtünk az egységes arculatú, átlátható és interaktív kiállítás létrehozására, amihez nagyban hozzájárultak az egyedileg tervezett információs felületek – grafikák és bútorok.
A földszint előterében a kiállítást egy nagyméretű információs felület vezeti fel, mely a művész nagyvilágban megvalósult kültéri alkotásait mutatja be. A fogadás és recepció tere egyben kis kávézóként is működik, közvetlen udvarkapcsolattal és hozzá tartozó múzeumshoppal, gardróbbal és vizesblokkokkal. A kávézónak egy egyedi, falba épített Varetra-installáció ad interaktív hátteret. A Varetra egy fekete doboz, hátán fényforrással, melynek intenzitása az előlapon szabályozható. Az izzósor előtt található négy résbe lapelemeket lehet csúsztatni. Az eredeti Schöffer-minták alapján készített vagy a gyerekek által rajzolt, falra helyezett lapelemeket bárki szabadon leveheti és a Varetrákba helyezve megalkothatja saját kinetikus festményét.
Az emeleti kiállítótérhez vezető lépcső mellett elhaladva az időszaki kiállítás terébe jutunk, mely mobilfallal tetszés szerint lezárható, ily módon akár 70 főt befogadó előadótérként, konferenciateremként is funkcionál, de kisebb rendezvények, művészeti találkozók, műhelybeszélgetések megtartására is alkalmas. Az időszaki kiállításokon olyan művészek kapnak meghívást, akik személyes kapcsolatban álltak Nicolas Schöfferrel, vagy akiknek művészete a konstruktivista-kinetikus és kibernetikus tendenciákhoz, tehát az általa megalapozott és kiteljesített új művészetértelmezéshez kapcsolódnak. Az időszaki kiállítótérhez tartozik továbbá egy raktár és egy zártabb, védettebb képraktár is az archiválandó művek számára. Az időszakos kiállítótér/előadótér dupla harmonikaajtaja teljes egészében nyitható az udvar felé. A külső harmonikaajtó szálcement burkolattal ellátott, a belső üvegezett, így a kiállítótér teljesen elsötétíthető, vagy akár teljesen egybenyitható a külső térrel. Az udvari homlokzaton a hátsó épületrész nyitható felülete fölött ponyvás árnyékoló szolgál lefedésként, az árnyékoló tartószerkezetét is rejtő előtető elem a kerítés felett folytatódik, majd átfordulva elrejti a szomszéd épület ereszét. Az udvar kellemes zöldfelületéről az acélsodronyokra felfuttatott növényfal gondoskodik. A múzeumot a hátsó bejáraton és kapun keresztül akadálymentesen is meg lehet közelíteni. Az épület udvari és hátsó homlokzata egységesen antracit szürke szálcement táblás burkolat, mely a lépcső vonalában megszakad, majd a lépcső alatt átfordulva a belső térben is folytatódik a lépcső korlátjaként.
Az emeleten kialakított nagy, egybefüggő térben található az állandó kiállítás, melyet a lépcső és galéria tere két részre választ. A lépcsőn felérve a különös fényekkel vibráló Lumino fogad minket, majd Schöffer korai alkotásai, a Térdinamikus művek sorakoznak egymás mellett. Innen nyílik a foglalkoztató terem, mely múzeumpedagógiai foglalkozásoknak és workshop jellegű műhelyfoglalkozásoknak ad helyet iskolás gyerekek számára, valamint ugyanitt található a francia nyelvű könyvtár kivonata is. A galéria mellett haladva a Reliefek és Kollázstablók következnek. A kiállítást a művész késői munkái zárják, a Fény- és Idődinamikus művek, melyek folyamatos mozgásukkal, fény és hanghatásukkal mozgásban tartják a teret. Ez a múzeum leglátványosabb része, itt találjuk a falba épített Mikroidőt, Fényeffektusokat és a Prizmát is. Mindezt kiegészíti egy videószoba is, ahol rövidfilmeken és archív felvételeken kísérhetjük figyelemmel a művész életútját és munkásságát.
Fogas Renáta
Breuer Marcell Doktori Iskola
Témavezető: Kondor Tamás DLA
Gyergyák Ákos
Breuer Marcell Doktori Iskola
Témavezető: Rohoska Csaba DLA
„Fogas Renáta és Gyergyák Ákos publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”
IRODALOMJEGYZÉK
Aknai Tamás: Nicolas Schöffer. A művészet kiskönyvtára. Budapest, Corvina Kiadó, 1975
Romsics Imre: Kalocsa anno… Kalocsai fotográfiák
A Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa, 1999
Kortárs magyar művészeti lexikon. 3. köt. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2001
Kaszás Gábor: Teremtett és generált világok. in.: Dargay Lajos szobrászművész monográfia. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 2006, 9 – 10. oldal
Sinkovits Péter: Szabadság a rendben. Interjú Nicolas Schöfferrel. Budapest, Új Művészet Kiadó, 2008
Tamás Eszter: Kinetikus törekvések a XX. század második felének magyar művészetében.
