Újpalotai közösségi ház tervpályázat - az Építész Stúdió és a Léptékterv III. díjas munkája

A közösségi ház megformálása kettős küldetést jelent az adott helyen, egyszerre kell illeszkedni a lakótelep geometrikus rendjéhez és az organikus parkhoz, és egyben egy önálló karaktert kell kialakítani. Bemutatjuk az Építész Stúdió és a Léptékterv III. díjas munkáját.

Közösségi ház

 Az új karakternek oldania kell az épített környezetet uniformizáltságát és szerves egységet kell képeznie a neki helyet adó zöldfelülettel, azért is, mert a kijelölt építési hely eléggé beszorul a panelház és az ABC közé, a megadott méretű épület szinte kitölti a rendelkezésre álló helyet. Építészeti és egyben környezetrendezési koncepciónk erre a kettősségre reagál, illetve épít. Az élő struktúrákat jellemző természetes formavilágot kerestünk, amely a lakóházak merev struktúrájához képest „organikus”, és amellyel egységesen, egy családként kezelhető a tervezési program összes eleme, akár építményről, akár közterületről van szó.

Az identitás szempontjából fontos a hely megnevezése (a kapuhelyzet létrehozása) – nem az épület kap nevet, hanem a tér (térfalat képező nagy betűkkel az íves sarkon, a határoló utak metszéspontjában).

A városközpontot képező főtér tulajdonképpen inkább „főpark”, lakótelepi viszonylatban már-már erdőnek tekinthető. Térré igazából akkor válik, ha tisztást alakítunk ki az erdő közepén, hogy biztosítsuk a szabadtéri programok helyszínét és a közösségi ház méltó előterét.

A lombkorona kitakarja a panelházakat, így védett tér alakul ki, ahol a panelléptékben alacsony közösségi ház különösen hangsúlyos elemmé tud válni, azzal együtt is, hogy csak a tér felől viselkedik épületként, a panelablakokból nézve a zöldtetős épület is a park része.

A park struktúrája, tagolása a fő áramlási irányokhoz igazodik a „kitaposott ösvények” elve szerint. a sarkoknál mindenki szeret átvágni (kikopik a fű), a zöld foltoknak lepuhítjuk a sarkait (a fű hosszú távon is megmarad). Ugyanezt az elvet követik a kisebb épületek és a közösségi ház is.

A közösségi ház egy pulzáló szív, funkciói kisugároznak a parkba (pl. szabadtéri kiállítás, mobil színpad), a jelzései a lakótelep távolabbi részeire is elérnek. a tér fölé kinyúló galériaszint alatti árnyékos terület átmenetet képez a tér és az előcsarnok között. Az áramvonalas, lekerekített forma egyszerre statikus és dinamikus, alapvetően befogadó, de képes maga köré szervezni a környezetét. Az épület külső kontúrja az új organikus rendszer része, míg a belső szerkezeti és funkcionális rend a lakótelepi geometriát folytatja. Ez a szigorú belső struktúra csak a felülvilágító geometrikus foltjában jelenik meg kívülről látható módon.

A közösségi ház transzparens burkolata kifejezi az épület és a tér közti átláthatóságot – átjárhatóságot - egységet, az épület közönségforgalmi tere a park vizuális része. A földszint átlátszó és nyáron teljesen összenyitható a térrel, a galériaszint valamivel rejtőzködőbb, vannak átlátszó és áttetsző sávok.

a jól beazonosítható új identitás (szellemiség) nem áll meg a telekhatáron, új elemek, épített „kavicsok” (amik jelként, információs pontként és köztéri bútorként is szolgálnak) jelennek meg nagyobb körzetben (az egész lakótelepen szétszórva). Sétányok indulnak a lakótelep távolabbi pontjairól a központ felé, mint egy nagy fa kiterjedt gyökérzete beszívja az embereket az új központba, a virágpolip hosszú kanyargó csápjai beszövik a lakótelepet, új vizuális kapcsolatrendszer jön létre.

A választott organikus formálás nagy előnye a rugalmasság (karakterváltozás nélkül lehet hizlalni, fogyasztani), az épület vagy a parkstruktúra a tényleges igényekhez tud alkalmazkodni (el tudja viselni pl. a költségvetés csökkenését karakterváltozás nélkül).

Az új létesítmény funkcionális rendje egyszerű és könnyen áttekinthető. Az íves kontúron belül a tartószerkezet és a válaszfalak derékszögű rendet követnek.

Az előcsarnok kinyílik a tér felé, annak részét alkotja, a kettőt csak egy transzparens üveg hártya választja el egymástól. Itt kapott helyet az információs pult, a ruhatár, a könyvesbolt és a közönség illemhely. A földszintet –az előcsarnokhoz kapcsolódóan- a nagyterem és kiszolgáló helyiségei (öltözők raktárak), illetve az étterem és hozzá tartozó konyha foglalja el még. A nagyterem épület közepén található a, amelynek centrális elhelyezése is hangsúlyozza jelentőségét. Az alaphelyzetben sík padlójú, de lépcsőzetesen süllyeszthető sorokkal tervezett, így könnyen átalakítható, dupla belmagasságú tér egyik oldala mobil válaszfallal teljes egészében összenyitható az előcsarnokkal. Az étterem közvetlenül kapcsolódik fedett teraszával a főtérhez is, így üzemeltetése függetleníthető. A kiszolgáló helyiségei a hátsó traktusban kapnak helyet, megközelítésük a telken belül tervezett parkolók felől adott.

Az emelet túlnyúlik a földszinti kontúron, így a bejáratok előtt védett, fedett-nyitott teresedés alakul ki, amely köztes térként funkcionál a park és az épület között. Az előcsarnok felfelé is kinyílik, az impozáns főlépcső térileg is összeköti az épület két szintjét. Az emeleten a galériával összenyithatóan kialakított kamaraterem, a különböző foglalkoztatók, a játszóház, egy büfé, és az igazgatás helyiségei helyezkednek el. A közönségforgalom tereinek és helyiségeinek a döntő többsége közvetlen vizuális kapcsolatban van a parkkal. Három oldalon védett teraszok szolgálják az ide látogatókat és az itt dolgozókat.

A kompakt és helytakarékos épület architektúráját egyszerű, nagyvonalú gesztusok és visszafogottság jellemzik. A racionális, tiszta szerkesztettség a homlokzatokon is érzékelhető. A külső, organikus kontúr egy transzparens héj, mely reagál a mögöttes funkciókra: lehet víztiszta, opálosan áttetsző, vagy a teraszok előtt –a lamellák kifordított elhelyezésével- áttört.

Az emelet túlnyúló tömege ’lebegő hatású’, csupán karcsú acéloszlopokkal alátámasztott. A Fő tér nagyelemes kőburkolata befut a fedett-nyitott térrész alá, illetve az előcsarnokba. Az épület ötödik homlokzata a környező lakóházakból jól látható extenzív zöldtető, mely a park egyik ’kiemelt’ zöld szigeteként érzékehető.

A belső az anyaghasználatban a semleges, talán kissé szikár külső anyaghasználatot ellensúlyozzák a természetes faburkolatú falak, a parketta padlók. A nagyforgalmú belső közlekedőkön szintén természetes kőburkolatot terveztünk.

Az épületek és helyiségek méretezésénél a költségtakarékosságra koncentráltunk, különösen alaprajzi értelemben. Az akadálymentes kialakítást pályázati szinten biztosítottuk.

Környezetrendezés

A lakótelepi környezet mennyiségi szintű zöldfelületi ellátottsága megfelelő, a minőség azonban annál nagyobb probléma. A zöldfelületek és a faállomány megtartása általános társadalmi elvárás, ezért a pályázati terv kialakítása során arra törekedtünk, hogy a tér parkosított és szabadtéri jellege megmaradjon.

A tér nem rendelkezik klasszikus értelemben vett térfalakkal, fő szervezőerejét a változó igényekhez jól igazítható közösségi ház kialakításában látjuk, ez a téma olyan kültéri közösségi funkciók telepítését igényli, amit kifejezetten erősít a minőségi zöldfelület dominanciája. Egy jól fenntartott park önmagában is közösségi funkciót erősítő elem.

A tervezési terület jól beállt parkterület, fásítása a hetvenes évek elején történt meg, akkor alakult ki a fő gyalogutak nyomvonala. Az aszfalt burkolatok is ezt az időszakot idézik, akárcsak a park délnyugati oldalán lévő szobor, vagy a városegyesítés centenáriumára elhelyezett emléktábla. A fás növényzet fajtaösszetétele egyrészt tükrözi az akkori faiskolai kínálatot, de tükrözi az igényes, változatos fajtaválasztást is, mely azt az időszakot jellemezte. A leggyakrabban előforduló fafaj a platán (Platanus x hybrida), 40 év alatt szép, egészséges állomány alakult ki, néhány egyeden látható csúcsszáradás. Gyakori faj az ostorfa (Celtis occidentalis), az eredetileg ültetett állomány elszórt magokból is sűrűsödött. Kiemelhető még néhány fejlett gyertyán (Carpinus betulus), némelyik szabályos ágrendszerével különösen szép látványt nyújt. Manapság már ritkán ültetik a fává nevelt tűzvörös juhart (Acer ginnala), de találunk szivarfákat (Catalpa bignonioides), piros virágú galagonyát (Crataegus „Paul Scarlet”) és nyírfákat (Betula pendula) is. A Tenke Tibor emlékkő környezetében hársakat (Tilia platyphyllos) is találunk, több helyen pedig korai juharok (Acer platanoides) vannak.

A lakótelepi környezet az emberek többségének mentális térképén kockákkal, kubusokkal jelölt terület. A formaválasztásnál -az épített környezet pszichológiáját elemezve- követtük a bennünk ösztönösen felmerülő lágy formai megközelítést, amit több szempont is alátámaszt:
- az épület és a térszerkezet formai összhangja, új karaktert ad a területnek, megkülönbözteti és kiemeli Újpalota többi közterei közül, erősítve a FŐ TÉR identitást. Könnyen rákerül az emberek kognitív térképére, ezáltal segítve a közösségalkotó szerep betöltését
- az új arculat lágyítja a lakótelep „kockológiáját”, az épület alkalmazkodik, beleolvad a tér, park struktúrájába
flexibils forma, leköveti a gyalogos irányokat és a meglévő faállományt.

A Főtér intenzív funkcióit kiszolgáló elemek mellett a zöld foltok lehetőséget adnak egy „második réteg”, a kert kialakítására. Ezek a séta, a találkozás, a pihenésre szolgáló területrészek, amit egy kanyargó virágfelület – egynyári/évelő kiültetés – és a mellette vezetett gyalogos sétaút, köztéri bútorok szolgálnak ki. Egy ilyen foltban kap helyet a két korosztályra tervezett játszótér is, vizuális kapcsolattal a művelődési központ éttermével, továbbá közvetlen szomszédságában legyen a köztéri WC / pelenkázó.

Az új vízjátékot burkolatba süllyesztve javasoljuk kialakítani. Rendezvények esetén teljesen elzárva, vagy csak néhány fúvókát működtetve nagyobb burkolt felület áll rendelkezésre. Téliesített állapotában több hónapig, nem kell egy lefedett ideiglenes építmény „díszelegjen”. Egy nyitott terű medence, a sűrű faállomány miatt a falevelek gyűjtőhelyévé válik, fenntartása üzemeltetése nehézkesebb.