Pugin és a brit neogótikus építészet kezdetei – Megemlékezés a 210 éve született és 170 éve elhunyt alkotóról

A brit viktoriánus építésznek, Augustus Welby Northmore Puginnak (1812–1852) kulcsszerepe volt a brit historizmus megindításában. Mintegy 100 neogótikus épületet alkotott, főleg templomokat és katedrálisokat, de templomdíszítések és berendezések szintén fűződnek a nevéhez. Teoretikus munkái is születtek: nyolc fontos építészeti és díszítési könyvet publikált. A kétszeresen is évfordulóhoz köthető építész nem mellesleg a mi parlamenti épületünket is inspirálta.

Nagy-Britanniában a középkori gótika soha sem tűnt el, az úgynevezett Gothic Survival mindvégig életben tartotta. Ugyanis a gótikus ívek szerkezeti előnyeire szükség volt, de reneszánsz formákkal takarták el azokat, például a londoni barokk Szent Pál-katedrálisban is gótikus támpillérek találhatók burkoltan beépítve.¹ A Gothic Revival a 18. század közepén kezdődött, amikor a kerttervező Batty Langley (1696–1751) publikálta az Ancient Architecture Restored and Improved (1742) című könyvét, amelyben gótikus formákat illesztett klasszikus szabályokhoz. Horace Walpole (1717–1797) az 1750-es és 1770-es évek között átalakíttatott egy villát Twickenham-ben: ez lett a Strawberry Hill, az első fontos, gótikus formakincsű világi épület.² Azonban, e szeszélyes stílus képviselői még nem értették a mechanikáját és motivációját az eredeti középkori tagozatoknak, így ez a korai gótizálásnak nevezhető irányzatba sorolható. Nem állt még mögötte olyan történelmi tudás, mint a későbbi historizáló neogótika esetében.

Pugin borzasztónak tartotta a Strawberry Hill-t.³ A csúcsíves ízlés alapvetően arisztokrata divatként kezdődött és vidéki házakon jelentkezett. Mire Pugin elkezdte gyakorlatát, a korai gótizálás elfogadott stílus volt templomok építésekor, és széles körben alkalmazták más épülettípusokhoz is.

Az építész lényegében beleszületett a szakmájába: édesapja, Auguste Charles Pugin (1762–1832) építészeti ornamensrajzoló volt, aki gótikus dekorációkat és bútorokat készített, valamint magán rajziskolát működtetett. A Pugin egy francia-svájci név, az idősebb Pugin francia nemesként menekült a brit szigetekre a forradalmi Franciaországból. Építészünk édesanyja a brit Catherine Welby (1768–1833). Pugin gyermekkora életének legboldogabb korszakának tekinthető: bejárta szüleivel Angliát és Franciaországot, és közben folyton rajzban rögzítette a gótikus épületeket. Számára a középkor festői és romantikus volt, nem sötét és primitív. Pugin nem rendelkezett igazi iskolázottsággal, mert Auguste a magán rajziskolájában nem tanított szerkezeti rajzolást, így tanítványai később építészirodákhoz szerződtek, fia viszont nem,⁴ bár ez akkoriban nem is volt követelmény.

Az építész 1834-ben áttért az anglikánról a katolikus hitre. 1836 augusztusában megjelent az Ellentétek (Contrasts) című könyve, melyet a neogótikus mozgalom szinte szent kötetének tekintettek. Ez a munka vérbeli támadásnak minősíthető a klasszicizmus ellen. Ezáltal megkezdődött Pugin közéleti karrierje, és ténylegesen véget ért a Györgykori építészet (a szigetországban György királyok követték egymást 1714-től egészen 1830-ig). Az ebben a könyvben található képtábla párok egy része 14–15. századi gótikus városrészeket és épületeket ábrázol, másik részén ugyanazt látjuk, de Pugin korának klasszicista építményeivel.

Régi szövegekből tájékozódott, a modern katolikus egyházról szinte semmit sem tudott. Szerinte a katolikus Anglia volt a boldog Anglia, legalábbis az egyszerűbb társadalmi osztályok számára. Ezáltal a szerző idealisztikus, naiv nézetet vallott, nem vette figyelembe az egykori a pestist, brutalitást, a parasztok és a városi szegény osztályok arisztokraták általi kizsákmányolását. Az Ellentéteket inkább építészeti szatíraként és nem vallási traktátusként kezelték. Elmondhatjuk, hogy ez volt a szó modern értelmében vett első építészei kritika. Az idősebb klasszicista építésznemzedék sértve érezte magát, akik emlékeztek Auguste-re, azok számára fia egy becstelen próféta volt. Mindazonáltal, Pugin erőszakos nyomása egy nyitott kapura érkezett, számos angol katolikus jutott hasonló következtetésekre.⁵

A könyv megjelenése szinte egybeesett Viktória királynő 1837-es trónra lépésével. Építészünk Charles Barry-vel (1795–1860) társulva 1836-ban megnyerte a neogótikus Parlament pályázatot. Szintén 1837-ben kezdődött a Barry tervezte neoreneszánsz Reform Club építése is, mely nagy jelentőségű épületnek számított, mivel noha az olasz neoreneszánsz már korábban megjelent, ezáltal azonban berobbant a brit építészetbe. Barry ezen épületével megoldotta a klasszicizmus problémáját. Azt, hogy hogyan lehet klasszikus díszítőformákat hétköznapi utcai homlokzatokhoz alkalmazni.⁶ Összegezve elmondhatjuk, hogy az 1837 körüli években elkezdődött a brit historizmus, vagyis a neostílusok kora, illetve népszerűbb nevén a viktoriánus építészet. Nagy-Britanniában a neogótika lényegében hangsúlyosabb szerepű, mint más országokban, Spanyolország kivételével, de ebből az állításból nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Ugyanis rengeteg neoreneszánsz, neobarokk vagy egyéb neostílusú épület valósult meg a 19. századi Nagy-Britanniában is, ráadásul ezek többségben vannak. Azonban a városházák, néhány egyéb középület és a templomok többsége neogót stílusban épültek.

Egy másik fontos elméleti munkája az 1841-ben megjelent A csúcsíves és keresztény építészet igaz alapelvei (True Principles of Pointed and Christian Architecture), mely többek között a nemzeti jelleg fontosságát hangsúlyozta. A reneszánsz építészet Itáliához kötődik, a svájci favillák pedig csak Svájcban megfelelőek.Viszont a brit nedves éghajlatra meredek tetők szükségesek, úgy mint a gótikában. Emelkedettséget is kifejez a gótika vertikalitása. A reneszánszot újjászületett pogányságnak tartotta.⁷ Ebben a művében olvasható két lényeges alapelv is, nevezetesen, hogy nem kellenek olyan vonások az épületen, amelyek nem szükségesek a kényelemhez, a konstrukcióhoz vagy az illendőséghez, valamint, hogy minden díszítésnek hozzá kell járulnia az épület konstrukciójához.⁸

Első épülete a saját családi háza, vagyis az 1835-ben épített első Grange. A festői, tehát szabálytalan, háromemeletes épület biztonságosnak számított: nem volt látható ablak és ajtó az út felől, továbbá száraz vizesárok vette körbe. Külső falait egy középkorban is használt anyag, a nyerstégla burkolta. Elmondható, hogy nem volt túl praktikus és népszerű épület, de megépítésével Pugin közelebb került a középkori konstrukciók megértéséhez. Az angol építészet egyik legérdekesebb házát később aukción adták el, ma már nem áll.⁹

Igazi historizáló eklektikus művészként képes volt a gótika minden korszakából és minden nemzetiségű változatából meríteni. Pugin a korai időszakában főleg az angol kései, úgynevezett függélyes gótikát kedvelte, ez lett a parlamenti épületegyüttes stílusa is. Később az angol gótika középső korszakát, az úgynevezett dekorált gótikát részesítette előnyben, de volt, hogy pénzügyi okokból korai angol gótikus szellemben tervezett.

1834 októberében hanyag tűzgyújtás következtében leégett a londoni középkori parlament. Csak a függélyes gótikus stílusú Westminster-terem, az 1520-as évek kerengőinek egy része és a Szent István-kápolna alsó szintje vészelték át a tűzvészt.¹⁰ Ezek a megmaradt gótikus részek adták a stiláris kulcsot, hogy milyen stílusban célszerű megépíteni az új együttest. A következő évben Pugin megismerkedett Barryvel, akivel aztán közös plánumot terjesztettek be a parlament tervpályázatára. Összesen 97 pályamű érkezett a bíráló bizottság elé, ebből 6 volt neogótikus. 1836-ban kihirdették, hogy Pugin és Barry nyertek. A palota neoreneszánsz alaprajzú, de gótikus díszítésű lett, Pugin úgy nyilatkozott, hogy tudor részletek klasszikus testen.¹¹ Az épület aszimmetrikus a két nagytorony különböző formája és elhelyezése miatt, egyúttal a két ülésterem is eltérő formájú, végül a középkori részek is ferdén csatlakoznak a neogótikus szárnyakhoz.¹²

Az enteriőrdekoráció és a bútorzat nagy részéért Pugin volt a felelős, mert pályája kezdetén bútorkészítőként is tevékenykedett. Az ólomüvegekért Pugin barátja Hardman Powell (1827–1895), a kerámiákért a neves stoke-on-trenti mester, Herbert Minton (1793–1858), a festett dekorációkért pedig John Gregory Crace (1809–1889) felelt. A klasszicista építészet hosszú uralma után alig volt néhány mesterember, aki képes volt megfelelő tudással gótikus műveket alkotni, ezért Pugin szoros munkakapcsolatot ápolt számos kézműves szakemberrel, sőt egy részüket ő indította el a pályáján.¹³

Utóbb komoly szerzőségi vita robbant ki. Pugin halála után fia, Edward (1834–1875) azt állította, hogy az édesapja az igazi tervező, Barry csak learatta a babérokat. Barry főleg neoreneszánsz stílusban tervezett, attól eltekintve, hogy a pályája elején épített néhány neogótikus templomot, szemben Puginnal, a legszenvedélyesebb korabeli neogótikus művésszel. Ez ellen szólt, hogy a pályázatkor Barry 40 éves volt, Pugin pedig csupán 23. A vád nevetségesnek tűnt volna a parlament építésekor. Az, hogy Barry teljességgel lopott volna, azok után, hogy képes volt megalkotni kiemelkedő jelentőségű neoreneszánsz épületeket, az miért lett volna szakmailag adósa a Grange építészének. Mindazonáltal, szinte bizonyos, hogy Barry eltűntetett leveleket, amik Pugin tervezésben való nagy szerepét tükrözték volna. Pugin hivatalosan junior partner, asszisztens volt, így Barry szignálta a terveket. Barry őszintén kedvelte Pugint, de ugyanakkor támaszkodott is rá. A palota megnyitásakor a sajtó nem említette Pugin nevét.¹⁴ A mai tudományos álláspont szerint Barry nem győzhetett volna Pugin nélkül, de Pugin sem Barry nélkül. A bonyolultabb neogótikus részek többségét Pugin tervezte, míg az alaprajzi és szerkezeti tervezés Barry munkája volt.¹⁵

Pugin szándékainak megfelelően főleg templomokat épített, és önmagára jellemző templomtípust hozott létre, melyet sok építész követett. Ennek a sémának a lényeges elemei közé tartozott, hogy a szentélynek kell a legszínesebbnek lennie, azon belül pedig az oltár környékére kell koncentrálni a díszítést, míg a templomhajók abszolút egyszerűnek hagyandók. Pugin továbbá nyílt fedélszékeket használt, amit előtte a klasszicista építészek vakolatmennyezet fölé rejtettek. Nem szerette az exteriőr szimmetrikus elrendezését sem. Nem támogatta a simára vágott kövekkel való falburkolást, csak a durván megmunkált köveket kedvelte, ezáltal is szembefordult a klasszicizmussal.Pugin templomaiban a különböző anyagok különböző felületkezelést, illetve festést kaptak.¹⁶ Felfedezte, hogy a középkori brit templomokban szentélyrekesztők épültek, így ezt ismét divatossá tette, első ízben a macclesfield-i Szent Alban templomában épített szentélyrekesztőt.

Az építész egyik korai alkotása a reformáció óta épült első brit katolikus katedrális: a birmingham-i Szent Chad (1839–1841). Pugin nem szerette ezt a várost, mert nem tekinthető középkorinak. A Szent Chad stílusa, téglahomlokzata németes gótikát idéz, ezáltal különbözött a protestáns templomoktól. Lejtős telken épült, így Pugin mély kriptát alkotott. Eredetileg négyezeti tornyot is tervezett rá, de az pénzügyi okokból soha sem épült meg.¹⁷ A financiális problémák miatt sok épülete a tervezettnél szerényebb formában valósult meg.

Pugin a nottinghami Szent Barnabás-katedrális (1841–1844) kapcsán pénzügyi okokból stilárisan a korai angol gótika egyszerűségéből merített ihletet, bár építését teljesen így sem fejezték be.¹⁸ Alaprajza viszonylag bonyolult, falait pedig sok vertikális, magasba szökő forma jellemzi.¹⁹ Pugin népszerűségét jelzi, hogy a megnyitó ceremónián részt vett 16 püspök és több mint 100 pap.²⁰

Az építész egyik templomépítészeti főművének számít a Szent Egyed-templom, mely Cheadle-ben épült meg 1841 és 1846 között. Itt kifejeződött az építész minden törekvése, hogy milyen legyen egy igazi plébániatemplom: „tökéletes Cheadle, az én vigaszom minden nyomorúságomért."²¹ Sok tervét drasztikusan lecsökkentett költségekkel építették meg, de Cheadle úgy valósult meg, ahogyan azt ő megálmodta. Az építkezést John Talbot (1791–1852) fizette, aki Shrewsbury 16. grófja volt, és azért kedvelte Pugint, mert ő nyilvánosan hirdette a gótikus stílussal kapcsolatos teológiai és erkölcsi nézeteit, ami a korai gótizáló építészekre nem volt jellemző.²² Eredetileg egy szerény méretű templomról volt szó, azonban ahogy kikristályosodott a gondolat, egyre nagyobb, egyre gazdagabb kiképzésű lett. Az építész itt dekorált gótikát alkalmazott. A megnyitón részt vett 10 püspök, tengerentúli érsekek, államférfiak Ausztriából, Franciaországból, német területekről, olasz államokból, továbbá számos építész.²³

Restaurálásokkal szintén foglalkozott: például az 1840 körüli években a Szász plébániatemplom esetében, amely Albury-ben áll. Ennek a déli mellékhajóját temetési célokra szolgáló kápolnává alakította.

Az építészt bemutatták Joseph Paxtonnak (1803–1865), az 1851-es londoni világkiállításra épült kovácsolt- és öntöttvas, valamint üveg szerkezetű Kristálypalota tervezőjének. Megkérdezték, mi a véleménye a lovaggá ütött kertészről, és erre azt válaszolta, hogy Paxton jobban tenné, ha üvegházakat tervezne, míg ő megtartja magának a templomokat és a katedrálisokat. Mindazonáltal, a Kristálypalotában Pugin-féle neogótikus tárgyakat is kiállítottak az úgynevezett Középkori-udvarban, amelyet nagyon kedvelt a közönség, így a nézők számára világossá vált, hogy a gótika a jelenkor igényeit is ki tudja elégíteni.²⁴

Pugin soha nem dolgozott népes irodával, egy hozzá közelálló munkatársi körre támaszkodott, akik megértették az ő fürgén rajzolt terveit. Túldogozta magát, képletesen fogalmazva, szinte minden vonalat ő rajzolt meg a tervein: „Soha nem alkalmazok senkit, egy héten belül megölném!"²⁵ Fiatalkori, 40 éves korában bekövetkezett halálát a túlhajszoltságán kívül szifilisze okozta. Ha riválisa, a nagyhatású teoretikus John Ruskin nem támadta volna őt, akkor talán nem kopik ki a neve a köztudatból a 19. század végére. Főleg pályája elején építkezett, amikor még nem volt építészként elég tapasztalt, így vannak kevésbé jól sikerült művei is.

Pugin Nagy-Britannia neogótikájának úttörője és legkorábbi nagymestere volt. A legtermékenyebb brit viktoriánus építésznek, Sir George Gilbert Scottnak (1811–1878), továbbá az úgynevezett szerkezeti polikrómia két mesterének, William Butterfieldnek (1814–1900), és George Edmund Streetnek (1824–1881) művei közeli összhangban voltak Pugin megvalósulatlan rajzaival, de épületei sok más historizáló építészre is hatottak. Az európai szecesszió előfutárának tekinthető brit Arts and Crafts mozgalom részben Pugin hatása alatt állt.²⁶ Elméleti nézeteivel hatást gyakorolt John Ruskinra is. Az Igaz alapelvekben a 20. századi funkcionalizmus állításai is megtalálhatók.

Jeney András PhD

¹ Lewis, Michael J.: The Gothic Revival. Thames and Hudson, London, 2002. 10.
² Yorke, Trevor: House Styles, Countryside Books, Newbury, 2012. 10.
³ Hill, Rosemary: God’s Architect. Pugin and the Building of Romantic Britain. Penguin Books, London, 2007. 2008. 267.
⁴ Hill 2008., i. m., 59–60.
⁵ Hill 2008., i. m., 122–182.
⁶ Jeney András: Ilyen a világ egykori fővárosa napjainkban: 18 londoni épület, amit látni kell. Egy.hu 2022. o.n.
⁷ Dixon, Roger–Muthesius, Stefan: Victorian Architecture. Thames & Hudson, London, 1978. 2008. 185
⁸ Hill 2008., i. m., 243.
⁹ Hill 2008., i. m., 133–136.
¹⁰ The Palace of Westminster. Official Guide. Houses of Parliament, London, é. n. 12.
¹¹ Dixon–Muthesius 2008., i.m., 156.
¹² Jeney András: London, Budapest – Utánajártunk, miről mesél a két parlament. Egy.hu, 2022. o.n.
¹³ Hill 2008., i. m., 378-379.
¹⁴ Hill 2008., i. m., 480–482.
¹⁵ Allinson, Kenneth: The Architects and Architecture of London. Routledge, New York, 2008. 2009. 149.
16 Dixon–Muthesius 2008., i. m., 186-188.
¹⁷ Hill 2008., i. m., 207–209.
¹⁸ Hill 2008., i. m., 259, 286.
¹⁹ Dixon–Muthesius 2008., i. m.,  189.
²⁰ Hill 2008., i. m., 311.
²¹ Fischer, Michael: St Giles, Cheadle, Burslem, 2012. 3.
²² Fischer 2012., i. m., 20.
²³ Fischer 2012., i. m.,  3.
²⁴ Hill 2008., i. m., 464.
²⁵ Davey, Peter: Arts and Crafts Architecture. Phaidon Press, London, 1995. 1997. 13.
²⁶ Hill 2008., i. m., 493.

Szerk.: Pleskovics Viola