Spirál a tükör felett

Nagy érdeklődés mellett nyitotta meg a Múzeumok Éjszakáján Makovecz Imre és Jankovics Marcell a Magyar élő építészet című kiállítást az Iparművészeti Múzeumban. A kiállításhoz kapcsolódóan a múzeum aulájában szimbolikus térinstalláció fogadja a látogatót: kör-tükör padlat fölött fehér textil-spirál-kígyó a magasban. Képek a megnyitóról.

A Múzeumok Éjszakája alkalmából rendezett délutáni megnyitón köszöntőt mondott Renner Zsuzsa, a múzeum főigazgatója és Makovecz Imre építész. A Magyar élő építészet kiállítást Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész nyitotta meg. Közreműködött a Zuglói Filharmónia kamarazenekara Záborszky Kálmán vezényletével; Geszthy Veronika (ének) és a Kalamajka együttes (Fábián Éva, Halmos Béla és barátai).

A kiállítás kurátora: Gerle János.

A kiállításhoz kapcsolódóan a múzeum aulájában szimbolikus térinstalláció fogadja a látogatót: kör-tükör padlat fölött fehér textil-spirál-kígyó a magasban. A szimbólumok megfejtéséhez adjuk közre az alábbi idézeteket.

Csigavonal [spirál]
Egyetemes, ősi és elemi mozgásjel. A ceruzát fogó gyermekkéz első koordinált mozgása köröket, csigavonalat ró a papírra. A jel kialakulását természeti formák (indakacs, csigaház, kígyó, bélrendszer), s a talán a világszerte ősidőktől fogyasztott hallucinogén anyagok is elősegítették; a hallucináció kezdeti, ún. geometrikus fázisának jellegzetes mintája a csigavonal.

A csigavonal nem csak díszítmény lehet, hanem épületek („bábeli tornyok", amilyen az iraki Szamarra 9. sz.-i mecsetjének minaretje), munkaeszközök (fúró, orsó) funkcionális és jelképi jellemzője, rituális mozgásformák (labirintustánc) alakzata, gyerekjátékok (ugróiskola) alaprajza. A síkbeli, kétdimenziós spirál eredendően útjelkép. A csigavonal kétértelmű jel, kétirányúságát a kettősspirál-ábrázolások jelzik. Kozmikus szinten a csigavonal időciklusok (világkorszak, napév, holdhónap) jelképe, a természet évenkénti meghalásának és újjászületésének szimbóluma, vagyis a mitikus „világtörténelemé", mely a teremtéstől a világ végéig tart.

Út- és időjelkép a térbeli csigavonal is, mely hol egy-, hol kétirányú, egymással ellentétes erők, mozgások kifejezője lehet.

(Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 1994.)

2/6
Magyar élő építészet / Iparművészeti Múzeum / fotó: Vargha Mihály

3/6
Magyar élő építészet / Iparművészeti Múzeum / fotó: Vargha Mihály

4/6
kígyó-csiga, csiga-kígyó és a paksi templom makettje / Magyar élő építészet / Iparművészeti Múzeum / fotó: Vargha Mihály

Kígyó
A kígyó valaha egy keleti istenség volt. Szimbólumát megtaláljuk az afrikai, amerikai, ázsiai vallásokban, Európában még a neolitikumot megelőzően is. Feltűnő az is, hogy az Ősistennő társai vagy attribútumai között a kígyó olyan kivételes helyet foglalt el. Ez nemcsak Krétán, Görögországban, Babilóniában, Mezopotámiában volt így, de még Kínában is. André Parrot hívta fel a figyelmet azokra a több mint ötezer éves szoborleletekre, amelyeket még a sumer korszakot megelőzően El Obeidben találtak: legtöbbjük hibrid, egyszerre kígyó-, sárkány- vagy, ritkábban, óriáshal-alakot vett fel.

A kígyó számos ősi kultúrában az alvilág és a holtak birodalmának szimbóluma. A régebbi mitológiákban a Földdel és az alvilággal állt kapcsolatban, és titokzatos, ugyanakkor pozitív szerepet játszott. Az egyiptomi hermopoliszi mitológia földet körülölelő őskígyója egy világteremtő őslény, amely a kezdeteket és a véget is magában foglalja. Megjövendöli a világ visszasüllyedését az ősvizekbe: „S elpusztítok majd mindent, amit teremtettem. A föld megint ősóceán lesz, olyan végtelenség, mint kezdetben. Én minden leszek, ami marad, visszaváltozom azzá a kígyóvá, amelyet senki ember fia nem ismer." Közép-Amerika ősi kultúráiban, Mexikóban Quetzalcoatl tollaskígyó a madár és a kígyó szerepét egyesíti egy duális rendszerben, amely a földet és az eget összekapcsolja.

(Kende B. Hanna: A kisemmizett férfinem - Az ősanyaistennőktől a mesterséges anyaméhig. Osiris Kiadó 2009)

5/6
Magyar élő építészet / Iparművészeti Múzeum / fotó: Vargha Mihály

Tükör
Az igazság, a leplezetlen Valóság jelképe, de a kereszténységben a földi hívságot, a hiúságot is szimbolizálhatja. A latin speculum, „tükör" szóból származik a spekuláció kifejezése: az égi jelenségek megfigyelése mindig valamilyen tükröző felület, illetve tükör segítségével történt, s ősi felfogás szerint a tiszta, világos, változtatás nélkül tükröző eszközök az igazság letéteményesei. Jóseszközként alkalmas arra, hogy a jövőt, de az emberi cselekedeteket is meglássa benne, továbbá hogy megvédje a sámánt a gonosz szellemektől égi utazása során. Miután a sámán „visszatért", sokszor ugyannyi karcolást ejtett tükrén, mint ahány nyíllövés érte a „másik" világban.

(Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 1994.)

szövegválogatás + fotó: Vargha Mihály