10+1 – Kovács Csaba

Új sorozattal jelentkezik az Építészfórum, melynek keretében a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőivel készít mikro interjúkat. A 10+1 sorozat harmadik részében Kovács Csabát, a NARTARCHITECTS építésziroda Pro Architectura- és Ybl-díjas vezető tervezőjét kérdeztük. 

Kovács Csaba a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végzett, tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész és bútortervező szakán folytatta. 1995-ben alapította első építészirodáját Art Front néven Bérces Lászlóval és Gőbölyös Kristóffal, 2009 óta a NARTARCHITECTS vezető tervezője, melyet Kadleczovits Évával hozott létre. Nevéhez olyan épületek fűződnek, mint a Galya-kilátó, a Galyatető Turista Centrum, a nyíregyházai BH irodaház rekonstrukciója, a villányi Csányi Pincészet, a Mende-villa rekonstrukciója és bővítése, valamint a Csányi Alapítvány közösségi épülete és szerszámtárolója. Munkáját elismerték már Építészeti Kultúráért Díjjal, Építőipari Nívódíjjal, valamint többször elnyerte az Év Háza és a Média Építészeti Díját is. Nemcsak hazai, de külföldi kitüntetéseket is magáénak tudhat: szerepelt már az American Architecture Prize, a BigSEE Architecture és az Architizer A+ Awards díjazottjai, illetve a Mies van der Rohe díj jelöltjei között. A Pro Architectura- és Ybl-díjas építész jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építészeti Intézet igazgatója, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi tagja.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

–    Téralakítás.
–    Konstruálás.
–    Kultúra.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? Miért?

Peter Zumthor remeke, a Valsi Termálfürdő nagyon fontos számomra. Tökéletes összegző építészeti mű, kétszer is volt alkalmam élvezni tereit, megérteni és megcsodálni a nagy komplexitású tér, anyag, konstrukció, táj, kultúra esszenciaként való létezését. Mindig nagyon inspirálóan hat rám bármikor, ha rá gondolok, szeretnék még visszatérni, hogy élőben is ismét átélhessem, élvezhessem.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? Miért?

Ember és funkció. Az építészetet (is) emberek hozzák létre, emberek számára, ezért az első helyre mindenképp az ember kívánkozik – bár az ilyen jellegű szűkítéseknek nem látom sok értelmét. Az építészet fókuszában mindig az ember áll, de az indíttatás sokféle lehet. Ha valamit létre akarunk hozni, ami az építészet halmazába illeszthető, annak mindig van valami célja. Ez azért is alakult így a történelem előtti időktől kezdődően, mert az építészet szóval jellemezhető emberi tevékenység, jellemzően komoly erőfeszítést igényelt, ezért nem volt rá jellemző a céltalanság. A funkció szó szélesen értelmezve valamilyen cél kielégítését jelenti, legyen az bármily széles értelmezési tartományú. Ezért a második helyen a funkció szerepel. Nem biztos, hogy az esztétika lenne a harmadik, de az esztétika szerepe is kiemelkedő fontosságú az építészet értelmezésében. Az egyes korokban változó, hogy a primer célkitűzések közt az esztétika szerepel-e, de az építészet mint kulturális jelenség történeti épülésével ez a szempont is erősödik, és idővel nélkülözhetetlenné válik.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Miért?

Nehéz dolog 35 év építészlét után egy munkát kiemelni. Talán a Galya-kilátó a legikonikusabb megvalósult munkám, ami nagy ismertséget ért el hazai és érzékelhetőt nemzetközi szinten is. Szerettem ezt a projektet, mert egyszerűsége mellett nagyon sokrétű pozitív tartalom kapcsolódik hozzá. Már magának a projektté válásnak is szép története van, és az alkalmazott építészeti megoldás is hatékonyan tükrözi a régi értékek megbecsülésének és a mai igények kielégítésének lehetséges szimbiózisát. Ez egyik kedves gondolatom és alapvető építészi törekvésem. A tervezési folyamat, melyben nagyszerű fiatal építészek és kitűnő statikusok is részt vettek, maga volt egy kreatív flow állapot valóra válása. A megvalósítás műszaki izgalmai után pedig a legszélesebb közönség is többnyire szereti, az építészek elitjétől a laikus túrázó emberekig. Sok-sok embernek nyújt élményt, örömöt, vagy meglepő tapasztalatokat. Ez nagy boldogság, és érdekes helyzet, hogy bár a direkt céljaink közt nem szerepelt, de a kilátó a médián keresztül is sokrétű, szerethető képet mutat magáról, erős esztétikai karakterrel rendelkezik, és nem mellesleg az Országos Kék Túra népszerűsítésének is zászlóvivő építészeti ikonja.

A nem megvalósult munkáim közül a budapesti Zöld Gyűrű koncepciója a legkedvesebb számomra. Ez viszont, bár már több mint 15 éve született, nem hozott áttörést a fővárosunkról szóló gondolkodásban, pedig ambíciója az, hogy segítségével megszülethessen a XXI. századi Budapest élhető karakterének egy kulcsfontosságú, egyszerre szimbolikus és funkcionális elemrendszere.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

A siker sok szinten jelentkezhet, vagy maradhat el. Azt, hogy építészként dolgozhatok, többé-kevésbé folyamatosan vannak igényes megbízóim és feladataim, önmagában nagy sikernek érzem. Amikor megépül egy-egy munkám, és elégedettnek, sőt időnként boldognak látom tulajdonosait, használóit, az is nagy siker. Amikor az általam sokra tartott építészektől, esetenként korábbi mentoraimtól kapok pozitív visszajelzést, az nagyon nagy öröm, és egyfajta megnyugvást jelent, hogy nem járok rossz úton. De ide tartozik a diákjaim, vagy fiatalabb kollégáim figyelme, megbecsülése is. Amikor egy építész munkálkodását a társadalom díjakkal ismeri el, az is fontos megerősítés. Viszont minden siker ellenére sokszor érzek hasonlóan, mint Tarkovszkij harangöntő fiúja az Andrej Rubljovban, aki a kész mű mellett állva magányosan zokogott, hogy műve nem lett olyan amilyen tökéletesnek elképzelte vagy vágyta. Ez arra figyelmeztet, hogy az alkotó ember sosem dőlhet hátra a karosszékben megnyugodva és kényelmesen, a sikerben fürdőzve, mert lehet(ne) jobbat is csinálni.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? Miért?

Több kérdéskör is foglalkoztat, például a fenntarthatóság építészeti értelmezése, a kulturális kontinuitás és a progresszivitás összeegyeztethetősége, a racionalitás és a humánus térrendszerek összefüggései, a minőségi és tartós építészet mibenléte. Hogy miért, azt nem könnyű megmondani, ezek nem friss kérdések bennem, hanem évek, évtizedek óta jelen vannak, együtt élek velük, legfeljebb időről időre újrafogalmazódnak a kérdések, és aktualizálódnak a válaszok. Ezek a témák számomra magát az építészetet jelentik.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Továbbra is szeretnék minőségi építészeti terveket készíteni, bábáskodni azok megvalósulása körül, és építészetet tanítani a jövő építész generációinak. Fontosnak tartom, hogy a  szakma jobban össze tudjon fogni a minőségi építészet érdekében, amiről meggyőződésem, hogy a társadalom érdeke is. Vannak terveim, amit talán sosem tudok megvalósítani, de nem teszek le róluk, például szeretnék egyfajta építészeti füveskönyvet létrehozni, tervező építészeknek, és talán egy másikat az építtetőknek. Nagyon vágyom arra, hogy a Balatonon és Budapesten középületeket tudjak tervezni, ezek közül az előbbire talán a közeljövőben nyílik is lehetőségem.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A megbízóknak azt, hogy törekedjenek jó minőségű, és tartós építészeti megoldásokra, és ehhez válasszanak maguknak elkötelezett, kiváló építészt, akinek a szó eredeti, hamisítatlan értelmében tudnak a megbízójuk lenni.

A kivitelezőknek azt, hogy optimális (és nem maximális) profit mellett törekedjenek a lehető legjobb minőségű épületek megépítésére, valamint, hogy partnerként tekintsenek az építészekre és a tervező szakági mérnökökre.

Az építészeknek pedig azt, hogy próbálják teljesen megérteni megbízóik céljait, és velük együttműködésben törekedjenek a minőségi építészetre, a kivitelezők közül pedig keressék a kapcsolatot azokkal, akik magas minőségben, korrekt partnerként tudják és akarják megépíteni a terveiket.

Hova utaznál el legközelebb? Miért?

Szinte bárhová szívesen utaznék, de igazán Itáliára, Firenzére, Rómára vágyom, hogy ismét találkozhassak az európai építészeti kultúra esszenciális bölcsőivel, hiteles sarokköveivel.

Mi a kedvenc könyved, filmed, zenéd? Miért?

Több tucat “nagy" könyv van az életemben, de az utóbbi években Lao-ce Tao Te King-jét veszem elő újra és újra Weöres Sándor fordításában. Az általam olvasott életbölcseleti munkák közül ez talán a legkoncentráltabb. Filmekkel is hasonló a helyzet, mint a könyvekkel, de ami rendszeresen eszembe jut az a már említett Andrej Rubljov Tarkovszkij rendezésében. A középkori környezet ellenére a modern (vagy örök?) alkotói létnek egy sajátos, mai napig érvényes megfogalmazása, ami mindig nagyon mélyen érint. Nincs kiemelt műfaj, amit kizárólagosan kedvelek, de mostanában sokat hallgatom Nino Rota modern romantikus műveit. Nagyon szépek és érzelemmel telítettek.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Szabó Leventével.

Szerk.: Sütöri Laura