10+1 – Máté Tamás

"Embertől az embernek, ez nem kérdés." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Máté Tamással, a BIVAK vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Máté Tamás 2014-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építészeti Intézetén, diplomamunkáját MÉK-MÉSZ diplomadíjjal ismerték el. Az egyetemen meghatározó tanárai voltak: Csomay Zsófia, Czapek Ádám, Ferencz István, Göde András, Janáky István, Magyari Márton, Marián Balázs, Nagy Tamás, Turányi Gábor és U. Nagy Gábor. 2015 óta külsős óraadóként tartja a Kísérleti Műhely című kurzust a BA hallgatóknak. 2016-ban Vass-Eysen Áronnal közösen megalapították a BIVAK stúdiót. Többek között olyan munkák fűződnek a nevükhöz, mint a Budapest Diákváros – Nagyvásártelep és környezete, az Archdailyn is megjelent Evezőspálya céltornya, a Hajdúszoboszlói Multifunkciós Rendezvénycsarnok, az egri vár új felvonója, a Hódmezővásárhelyi könyvtár és tudásközpont, a Designboomon is bemutatott Új Budapesti Velodrom, a Gellérthegy, a Debrecen-Tócóskert görögkatolikus Szentháromság templom vagy az Urban nomad flats. Eddigi legkisebb munkájukat, a madárodút BigSEE Award díjjal ismerték el 2021-ben.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Gondolkodás, csinálás, közösség.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Most azt mondanám, hogy a Szeged keleti részén található Sárga üdülőtelep. Sok kicsi telek, pici nyaralókkal. A Tisza miatt minden építményt lábakra állítottak, nagyon sűrű beépítéssel. Mindenre van valami megoldás, minden épületen máshogy, mindig úgy, ahogy sikerült, vagy abból, ami volt. Egy sűrű „kotmány-rengeteg", mégis gyönyörű. Tele van inspiráló, humoros, néha groteszk megoldásokkal. Engem lenyűgöz a hely atmoszférája és az épületek szerény mérete. Remélem, egyszer tervezhetünk oda valamit.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? 

Embertől az embernek, ez nem kérdés. Prímán funkcionáló, de csúnya ház van sok. Rosszul működő, de gyönyörű ház szerintem nincs, szóval az ember mellé az esztétikát választanám.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Arra büszke vagyok, hogy jó hangulatban, alkotó munkát végezhetünk és még talpon vagyunk. Legutóbbi munkáink közül a „Budapest Diákváros – Nagyvásártelep és környezete" című tervpályázatra készített, 1. díjas tervünket emelném ki. Ez a munkánk Magyarország egyik legizgalmasabb ipari műemlékét gondolja újra, kiegészítve egy új diákotthon épülettel, a Duna-parti rozsdaövezetben. Az 1932-ben Münnich Aladár által tervezett épületek új tartalommal lesznek megtöltve, a Diákváros közösségi életének gyújtópontja lesz. A 40 000 m²-es projekt városépítészetileg és társadalmilag is kiemelkedő fontosságú szakmai feladat.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Talán nálam a siker fokmérője a jókedv (és ez egyben a záloga is). Ha a flow-élmény kialakul egy munka vagy konzultáció kapcsán, azt sikerként élem meg.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

DIY, manualitás és kézművesség. Itt a „Metaverzum" kapujában ezekre nagy szükség van és lesz is szerintem.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Azt szeretnénk, hogy a kreativitásunk és tudásunk olyan projektekben tudjon manifesztálódni, amiket társadalmi státusztól és életkortól függetlenül minél több ember tud élvezni. Mindennapjainkat meghatározza a minket körülvevő épített környezet, szeretnénk ennek a minőségén emelni. Pápán műemléki környezetben épül egy 164 fős kollégium tervünk, ezzel sok a teendőnk. Bízunk benne, hogy a Nagyvásártelep tervezését folytathatjuk a jövőben. Készülünk egy nagy léptékű prágai tervpályázatra is, de jelenleg a meghívásos Recski Nemzeti Emlékpark tervpályázatra koncentrálok.

Mit üzennél a megbízóknak?

Nyitottság és bizalom. Ezek az alapfeltételei annak, hogy egy alkotó ember el tudjon indulni.

Hova utaznál el legközelebb? 

Nagyon tetszett, hogy Kengo Kuma egy interjúban azt tanácsolja a fiataloknak, hogy utazzonak el a tőlük legtávolabb eső részére a Földnek. Ez Magyarország esetében nagyjából Új-Zéland, de az építészet miatt inkább Chilét választanám.

Egy film, amit mindenkinek ajánlanál? 

Az utóbbi években Hegyi Olivér Take Me Please című kisfilmje gyakorolt rám nagy hatást. Egy szakítást mutat be a film. A progresszív képi világa nagyon érzékenyen jeleníti meg azt a kicsit balkán-tress vizuális környezetet, amiben élünk. Szellemesen fogalmaz meg olyan, a generációmra szerintem jellemző, komoly dilemmákat, mint a bizonytalanság, a felelősségvállalás vagy a szabadság kérdése.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Bán Ferenccel.

Szerk.: Sütöri Laura