2011. júliusi évfordulók
Építészekhez, építészethez köthető évfordulók Baku Eszter összeállításában.
- 145 éve, július 1-jén született Jendrassik Alfréd építész, a magyarországi modern kórházépítési alapelvek kidolgozója és alkalmazója. Oklevelét a budapesti műegyetemen kapta meg 1891-ben. 1893-ban állami szolgálatba lépett, előbb a kereskedelemügyi minisztériumban, majd 1903-tól a belügyminisztériumban dolgozott, ahol főleg közegészségügyi építkezésekkel foglalkozott. 1911-ben megnyerte a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorülése alkalmából a modern kórházépítés alapelveinek megírására kitűzött pályázatot. Művei között több budapesti és vidéki bérház, villa és templom is szerepel. Legismertebb alkotása a Mátrai Állami Szanatórium.
30 éve, július 1-jén halt meg Breuer Marcel építész, formatervező, a 20. századi építészet-, művészet-, és designtörténet kiemelkedő alakja. Középfokú tanulmányai elvégzése szülővárosához, Pécshez köti, ahonnan 1920-ban a bécsi Művészeti Akadémiára jelentkezett, hogy szobrászati tanulmányokat folytasson. Fél év bécsi tanulás után Weimarba utazott, és a Bauhaus keretében Walter Gropius tanítványaként működött, míg 1925-ben mesterlevelet kapott. A Bauhaus dessaui fennállása során az iskola asztalosműhelyének vezető tanára lett, s tervezte első csővázas székét, amely ismerté tette nevét szinte az egész világon. Berlinbe való költözése után készült el első kivitelezett épülete Wiesbadenben 1932-ben, amelyet egy párizsi nemzetközi tervpályázaton elért első díjas helyezés is gazdagított. 1934-ben hazaköltözött, s Budapesten Fischer Józseffel és Molnár Farkassal dolgozott együtt, többek között a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatán, ahol első díjat nyertek. Itthon a Mérnöki Kamara nem vette fel tagjai közé, ezért építészi tevékenységet hivatalosan nem folytathatott. Rövid hazai tartózkodása után Angliába ment, majd Gropiussal együtt az USA-ba, ahol mindkettőjüket a Harvard Egyetem építészeti fakultásának oktatóivá nevezték ki.
Magántervezői gyakorlatot is folytatott Gropiusszal, 1941-től pedig önállóan, New York-i irodájában. 1970-től a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora. Sok megvalósult épülete közül a legfontosabbak: Museum of Modern Art, New York (1949); Breuer-ház, New Canaan, Connecticut (1951); Grammar School, Litchfield, Connecticut (1953-56); UNESCO székház, Párizs (Nervivel és Zehrfusszal, 1953); Szt. János apátság és egyetem (1953-68), Collegeville, Minnesota (1953-61).
115 éve, július 8-án született Csonka Pál Kossuth-, és Állami-díjas építészmérnök, műegyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora. Édesapja, Csonka János találta fel a karburátort. 1914-1920 között, katonai szolgálattal megszakítva, a budapesti József nádor Műegyetem hallgatója volt, s tűnt ki eredményeivel. Több pályázaton vett részt, s nyert második díjat kezdő mérnökként (Székesfehérvár, Szombathely, Margitsziget). 1927-től ismét az egyetem felé vitte az útja, s mint gyakornok dolgozott az alkalmazott szilárdságtani laboratóriumban, majd előadóként az építészeti osztályon, s adjunktusként a szilárdságtani tanszéken tanított, majd tanszékvezetővé választották. 1957-től 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA szilárdságtani kutatócsoportjának vezetője, 1969-től tudományos tanácsadója volt. Az Acta Technica és a Műszaki Tudomány-technika szerkesztője volt. A műszaki mechanikai létesítmények elmélete és vizsgálata, a szilárdságtan és építésmechanika, a rugalmasság- és képlékenységtan terén elért eredményeiért a műszaki tudományok doktora címet kapta meg, a képlékeny kihajlásra és a rugalmas körhengerhéjra vonatkozó kimagasló eredményeiért Kossuth-díjjal, a műszaki mechanika, a szilárdságtan és az építéstechnika tudományterületén elért eredményeiért pedig Állami díjjal tüntették ki. Tervei szerint épült a taksonyi templom ellipszis alakú héjszerkezettel készült kupolája.
90 éve, július 31-én halt meg Hauszmann Alajos építész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Építészeti tanulmányait a budapesti műegyetemen kezdte, majd 1866-tól a berlini akadémián folytatta s itáliai tanulmányúton gazdagította ismereteit a reneszánsz építészetről. Hazatérve Magyarországra Szkalintzky Antal irodájában dolgozott két évig, majd létrehozta saját irodáját 1870-ben, ahol az évek során együtt dolgozott többek között Alpár Ignáccal, Lajta (Leitersdorfer) Bélával és Komor Marcellal. Két évvel később a József nádor Műegyetem tanáraként is dolgozott. 1902-ben a megalakuló Magyar Építőművészek szövetsége első mesterének (elnök) választotta, s két évig töltötte be e tisztséget. Működése során az ő feladata volt a Szervezet működésének beindítása, a bizottságok megszervezése. Míg korai munkáin a neoreneszánsz hatása érződik (István kórház, Erzsébet kórház), ahol a tégla architektúra lehetőségeit próbálta kihasználni, addig később egyre inkább a neobarokk felé mozdul, s a századfordulótól inkább ez jellemzi műveit. (New York palota, Királyi Kúria/Néprajzi Múzeum). Késői munkáin már a szecesszió hatását lehet felfedezni (Műegyetem Központi épülete). Elméleti munkássága is jelentős, önéletrajzi írása fontos kordokumentumnak, forrásnak számít.