A CAN Architects II. díjas terve – Károli Gáspár Református Egyetem új épületegyüttese tervpályázat

II. helyezést ért el a CAN Architects ´Karakán jelenlét – Egy városi ház budapesten´ című pályaműve a Markusovszky tér helyszínére kiírt Református Egyetemváros tervpályázaton. Az építészek megfogalmazásában a "tanulás és a találkozás fő motívumai mentén egyéni és csoportos tanulási terek és közösségi helyek olyan szövetét alkotja az új épület, amelyben minden fontos belső térnek megvan a kültéri párja."

A Református Egyetemváros új épülete a Markusovszky téren

A történeti városszövet külső-belső térstruktúráját írja tovább a Református Egyetemváros régi-új központja. A tanulás és a találkozás fő motívumai mentén egyéni és csoportos tanulási terek és közösségi helyek olyan szövetét alkotja az új épület, amelyben minden fontos belső térnek megvan a kültéri párja. A campus megőrzi az egyetem belső, védett világát, ugyanakkor funkcióiban, építészeti, térformálási gesztusaiban a városlakók tágabb közösségét is találkozásra, közösségbe hívja. Kisugárzása révén a Markusovszky tér is az épület ritmusára szerkesztett, a református templomok kazettás mennyezetek geometrikus rendjét finoman idéző, geometrikus kertté válik.

A Bibliát magyar nyelvre fordító gönci prédikátor, Károli Gáspár nevét viselő Református Egyetem a keresztyén értékeket vállaló, korszerűen művelt, kiváló szakemberek képzését tekinti missziójának. Ezen küldetés megvalósítását célozza a Református Egyetemváros kialakítása Budapest IX. kerületében, az újjáépített Ráday Kollégium szomszédságában. A Markusovszky teret körbeölelő két telken olyan önálló identitással bíró, mégis ízig-vérig budapesti házat formáltunk, amely a környező ferencvárosi beépítéshez simul, nem szoborként uralkodó ‘középület’, hasonlóan ahhoz, ahogy a Ráday Kollégium, vagy az Üllői út túloldalán a Semmelweiss Egyetem épületei is saját karakterüket őrizve váltak a várossziluett alkotóelemévé.

Az egymással kapcsolatban lévő, de külön telken megvalósuló épületek jól olvashatóan négy nagyobb egyégre tagolódnak: a Kinizsi utcai egykori dohányraktár történeti szárnyára, a Jogi Kar és a Pszichológia és Egészségtudományi Egység új épületszárnyaira, valamint a campus testi, lelki és szellemi központjára, amiben a sportközpont, egy előadóterem, az egyetemi könyvtár, az Egyetemi Lelkészség és a kápolna található. Ezek a terek külső látogatók, események számára is nyitva állnak. Az egység és sokféleség – követve az épület komplex funkcionális programját – a környező beépítéshez csatlakozó, több, szinte szabadon álló tömegből épül fel, amely teraszokkal, tetőkertekkel, belül nagyvonalú közlekedőkkel, sokféle tanulási és találkozási térrel formálja harmonikus egységgé az új épületet.

A tervezési program elsődlegesen a képzések gerincét adó klasszikus frontális oktatás tereit tartalmazza, pályázati tervünkben ezt egészítettük ki további formális, nem-formális és informális oktatási és közösségi helyzetekkel a hazai és nemzetközi kutatások és megépült egyetem campus példák tanulságaiból inspirálódva. A tanulás és a közösség fő motívuma mentén az elvárt programhoz kapcsolva sokféle egyéni és csoportos tanulási teret és közösségi találkozóhelyet illesztettünk és minden fontos belső térnek külső megfelelőjét is kialakítottuk. A városi ház analógiának megfelelően a gangos udvartól a kerten át a városi tér motívuma is megjelenik a campus tetőkertek között. Fontosnak tartottuk, hogy nagy közösségben is lehessen együtt lenni és legyen megfelelő számú kisebb csoportok számára vagy egyéni elvonulásra alkalmas helyek.

Tanulás

Egyetemen vagyunk, ahol minden a tanulás létrejöttét szolgálja. A lankásan lépcsőző teraszokon asztalok-székek fogadnak, a meredekebb lelátó-lépcső rászerkesztett kis asztalokkal egészül ki, a feltáruló Könyvtárkert hatalmas olvasóasztala és az aulán körbeforduló belső és átmeneti téri galériák mind arról szólnak, hogy hallgatók és oktatók megtalálják azt a helyet, ahol épp az adott tanulási folyamatnak leginkább megfelelő térben, testhelyzetben, környezeti kontextusban a legjobban tudnak dolgozni – akár együtt, akár egyedül. Mindennek természetesen van egy mélyebb, csendesebb rétege az épülettömbök mindegyikében, de 21. századi tanulási helyként már az aula is mesél a Károli tanulási lehetőségeinek sokszínűségéről.

Találkozás

Az aula nemcsak alaprajzával, de téri formáltságával is összeköt. Itt találkoznak a földszint, az első és második emeletek belső útvonalai, a meglévő ház közlekedője, a jogi és pszichológus tömb átjárói és a várossal megosztható sport-könyvtár-kápolna-előadó egymástól részben elválasztott világai, és az épülettömbök közötti külső terek is erre nyílnak. Így tárul fel a Markusovszky teret az egyetem polgárai számára kiegészítő köztér-, kert- és udvarrendszer és a Budapest külső-belső térstruktúráját továbbíró egyetemváros központja, ahol a Károli közössége együtt van és tanul.

Koncepciónk szerint a Markusovszky tér és az épületek zöldfelületeinek alap térstruktúrája – a fa kazettás mennyezet geometrikus rendjéből kiindulva – az épület struktúrájára szerkesztett geometrikus kertrendszer képét adja. A téren létrejövő téglalap alakú kereteket szabad formálású térrészek tagolják, melyek a használók történeteit mesélik el, ennek megfelelően az adott téri szituációra reflektálva hol zöldebbek, hol építettebb kialakításúak. A tér átlátható és könnyen értelmezhető szerkezetének alapját a sétányok és az épületek előtti teresedések tiszta képlete adja. A tér teljes átjárhatóságát az ezek között haladó ösvények biztosítják. A sportcsarnok és a főbejárat előtt az Egyetemtér biztosítja az épület előterét, amely a két egyetemi szárny erőtere által létrejött olyan fásított tér, melyen nagy faburkolatú pihenőelem található. A pihenőelem karakterénél és méreténél fogva a találkozások terének szimbóluma. Ez az elem a két főbejárat felől határozott vonalvezetést vesz fel, az épületekre reagálva, míg a város felé oldottabbá válik.
 

Szerk.: Borenich Levente