A monoSTUDIO II. díjas pályaműve a Magyar Építészeti Központ és Múzeum pályázatán

Hétfőn hirdették ki a Magyar Építészeti Múzeum épületegyüttesére kiírt pályázat eredményeit, melyen a monoSTUDIO terve II. helyezést ért el. "A pályamű elmélyült koncepcióval és erős vízióval rendelkezik, ennek során a téralakítás legősibb aspektusát (olvasatát), az univerzális térből való lerekesztés és helymegjelölés gesztusát tematizálja" – írja a zsűri a pályázat zárójelentésében.

Tervezési alapgondolat

A HÁZ, mint MANIFESZTUM – AZ ÉPÍTÉSZET LÉNYEGE

Az építészeti múzeum az építészet esszenciáját megfogalmazó ház, számunkra a téralkotás manifesztuma. Az univerzális térből létrehozott, lerekesztett, a közösség számára sajátként megélt tér megfogalmazása az építészet alapállítása. A határvonás, az univerzális tér lehatárolásának eszköze pedig maga a ház. Tervünkben megfogalmazott épület ennek az építészeti alapállásnak, a térteremtésnek tárgyi jelképe. Az ókori Egyiptom hieroglif jelrendszerében a kör és benne a tengelykereszt a várost jelképezte. A kör a védettséget, a kereszt pedig a találkozást. Ahogy a hieroglifa a maga tömörségével egy jelként fogalmazza meg a várost, hasonlóképpen a mi házunk tengelykeresztje jelzi a helyet, a találkozások pontját és lehetőségét, a koordinátatengely-szerűen felosztott téri világot, az univerzális teret és a belőle téri lehatárolással létrejövő, eltérő minőségű térszeletek elkülönülését és egymás mellettiségét, ahol a ház önmaga tériségén túl eltérő téri világok összekapcsolására is szolgál. Házunk, mint háromdimenziós tengelykereszt, mint rendező, összekötő kompozíciós elem téri lehatárolás által teremt önálló helyzetet a területen lévő különböző korok különböző épületeinek (Walter Rózsi-villa, Herczel- és Grünwald-szanatórium), különálló elemként szerepelteti azokat, önálló telket biztosítva számukra helyezi ki őket a beépítés utcai kirakatába. A tér horizontális osztásán túl az origóban magasodó torony a harmadik dimenzió irányába mutatja meg a tér kiterjedésének valóságosságát. A torony egyben kilátópont: innen visszatekintve nyerünk rálátást a telek adta kontúrba vágott görögkereszttel városként megfogalmazott épületegyüttesünkre és az azt befogadó tényleges városra, illetve ezáltal nyer kontextuális, átfogó értelmezést házunk.

A HELY: KITÜNTETETT TÉR – TÉRI SZIMBOLIKA

A helykijelölő szerepű térbeli tengelykereszt origója által létrehozott szingularitás, a pillanatnyi középpont hordozza számunkra azt a jelentést, hogy a végtelen kiterjedésű térben is léteznek kitüntetett helyek, jellegzetes, sajátként megélt pontok, melyek egyben kiindulópontjai lehetnek belső világunknak, az általunk formált mikrokozmosznak. A homogén fizikai tér nem rendelkezik jellegzetes irányokkal, kitüntetett pontokkal. Házunk tengelykeresztje az origó, mely jelzi az építészeti, megélt, jelentéssel bíró teret: helyet a világban. A fizikai tér egy adott pontja jel által válik jelentéssé, hellyé. Ez az a jel, mely minden mást is jelzetté, jelentőssé, egyedivé tesz. Házunk, mint kereszt-jel az ősi szimbólum jelentésével rokonértelmű: jelenti a világ teljességét, a transzcendens és immanens egységét, a horizontális és vertikális összetartozását, Isten jelenlétét, védettséget, teremtést és befogadást.

Területalakítási, elhelyezési és építészeti koncepció. A beépítési paraméterek vizsgálata

AMI BENT, AZ KINT – AZ ELHELYEZÉS KONCEPCIÓJA

Beépítésünk különlegessége, hogy az Építészeti Múzeum egyidejű jelenlétét biztosítja a tömbtelek belső zónájában és az utcai térfalakkal egyvonalban. Bár épületünk súlypontja, lényegi terei és azok intenzív kertkapcsolatát adó zónái védett, belső udvari elhelyezéssel bírnak, az utcafrontra kifutó épületszárnyak teszik lehetővé a ház jelenlétét a Városligeti fasor és a Bajza utcai frontokon. Ami kint van, az van bent is: házunk egyszerre éli meg a telektömb belső világának intim atmoszféráját és képviselteti magát előkertig futó szárnyaival a forgalmas utcai világ irányába az épületszárnyak kellőképpen visszafogott, ugyanakkor jellegzetes bütühomlokzataival. Az elrendezésből fakadó lényeges meghatározó, hogy a múzeumi- és a rendezvényterek eltérő, egymástól független utcafronti megközelítést kapnak és autonóm működést tesznek lehetővé, ugyanakkor az épület súlyponti tereiben adott a lehetőség ezeknek a tereknek az összevont használatára is. Minden épületszárny egy-egy funkcióelem befogadására formált.

NYITOTT KÉZ HÁZ: ÁTLÁTHATÓAN TAGOLT ÉPÜLET – AZ ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

A fent leírt alapgondolatok mentén alakított épület egyfajta absztrakt kéz-modell, melynek ujjai épületünk egy-egy jellegzetes funkcionális részének képviseletére, önálló használatára predesztinált épületszárnyak. Minden épületszárny a ház független testrészeként képes megfogalmazni önnön kapcsolatait, hozzá tartozóként megélni a külső tér egyes részeit, udvari, környezeti viszonyait, speciális megközelítése és térhasználata által kialakítani saját aurális összefüggéseit. A két utcára kifutó épületszárny az épület elkülönülő közönségforgalmi zónáit foglalja magába: ide kerül a (1) múzeum bejárati előcsarnoka és a (2) rendezvénytér. A belső két udvarirányú szárny az elmélyültebb tartózkodást szolgálja: ide helyeztük el a (3) Space-Box kísérleti tereit és a (4) múzeumi kiállítótereket. Ezek az új épületrészek főfunkciói, minden más ezt kiszolgáló vagy ezeknek alárendelt, alapvető működést biztosító épületrész a meglévő történeti épületekkel is kapcsolatot biztosító emelt lábazati szintben kerül elhelyezésre. A négy horizontális, égtájak rendszerének megfeleltetett tengelyirányú, földmenti szárnyat egészíti ki az ötödik, ég felé mutató jelszerű, funkcióval szándékosan nem illetett (5) szakrális torony. A nyitott kézben a teremtés rejlik, az odaadás, átadás és az áldás gesztusaként.

EGYBEN KEZELT TERÜLETEK, ÖNÁLLÓ TELEKRÉSZEK – A TERÜLETALAKÍTÁS RENDSZERE

Házunk tengelykeresztje saját, térmeghatározó szerepével egyszerre biztosítja a tömbtelek egységes használatát és teleksarkonként elkülönülő, önálló telekrészek független működését. Házunk centruma tömbtelkünk és a rajta álló meglévő épületek együttesének súlypontja is egyben. Ebből a középpontból erednek az eltérő funkcionális tartalommal bélelt épületszárnyak, a telekszélek felé futnak és oda kiérve a közterület felől egy-egy bejáratát képzik az épületünknek. A telepítés tengelykeresztje által létrehozott négy téregység négy különböző téri környezetet, ha úgy tetszik kertet teremt: a Herczel-szanatórium épülete az állandó kiállítások épülete, a Grünwald-ház az építőművészeti kutatásé, a Walter Rózsi villaépülete pedig, mint már működő középület emlékház, rendezvény és kiállítótér marad. Az Építészeti Múzeum által lehatárolt negyedik tér külső kiállítótérként hol része, hol elkülönülő eleme a ház folyamatainak. Tengelykereszt öbleiben létrejövő udvarterek önálló hangulattal bíró, sajátos tematikus kertek.

ELŐKERTESEDÉS, KÖZTERÜLETESEDÉS – TERÜLETHASZNÁLAT ÉS MEGKÖZELÍTÉS

Tengelykeresztünk végpontjai az utcafrontra érve önálló bejáratait képzik az épületnek: a Városligeti fasor felé a Herczel és Grünwald épületek között a múzeumba tudunk belépni, a Bajza utcai fronton a Grünwald- és Walter-féle ház között pedig a rendezvényközpontnak nyílik bejárata. Az épületkomplexumot kísérő fasori-Bajza utcai utcasarok teljes telekszélességben bejárást biztosít: az utcával párhuzamosan futó előkert egyfajta szabadon bejárható ligetként övezi a beépítést, előteret teremt a középületeinkbe történő belépéshez. Fontos megjegyezni, hogy ez a ligetként meghatározott előkertes zóna, mely a Városligeti fasor és a Bajza utca bővítményeként közpark-szerűen kapcsolja az utcával szomszédos telekrészeket a közterülethez, könnyen bebarangolhatóvá, oldottan átjárhatóvá teszi a területet az intézmény nyitvatartási idejében.

Kapcsolódás a városi szövethez, az egyes épületek elhelyezése, kapcsolódása egymáshoz

KÖZTES TEREK – KAPCSOLÓDÁS A VÁROSI SZÖVETHEZ

Ahogy a Városligeti fasor előzménye a Városligetnek, úgy a mi házunk előzménye a ligetes, telekhossziglan húzódó, átjárható és városi parkként megélhető előkert, mely házunk alapvető kapcsolatát biztosítja a városi szövethez. Ennek megfelelően és ezt hangsúlyozandó elrendezésünk fontos eleme az intervallum, a városi köztesség, az épületek közötti szabadon átjárható tér, kert, park, udvar. Görögkereszt alakú beépítésünk négy jellegzetes udvarteret definiál, melyből hármat közterület övez, egy pedig belső kertként fontos külső használati tere a kompozíciónak. A városi szövettel való kapcsolattartást az udvarok fűzéreként létrejött ligetes előkert, mint „kötőszöveti" hártya biztosítja. A Városligeti fasor felé, az Építészeti Múzeumba való belépés irányába az előcsarnok-épületszárny felveszi a szanatóriumi épületek oldalszárnyainak szélességét, így egységesen tagolt homlokzati térfalat képez a város felé. A Bajza utca irányában a Grünwald-ház oldalszárnyának hosszhomlokzata néz, ennek megfelelően szélesebb traktust képeztünk a rendezvény-szárnynak, mely szélességével igyekszik összemérhetővé válni a Walter Rózsi-villa utcai homlokzatával.

UDVAROKON ÁT – BELSŐ KAPCSOLATOK RENDSZERE

Az épületünk által determinált használati kertek az egyes eltérő funkcióval bíró épületszárnyak külső téri, de telektömbön belüli kapcsolatát is biztosítják. Ennek megfelelően külön gondot fordítottunk arra, hogy az épületszárny-páronként létrehozott kertek egymástól elkülönülő, sajátos hangulatú nyitott udvarként képviseljék egymás felé és a külvilág felé azt a minőséget, melyet a belső terek egyedi térformái meghatároznak. A létrejött kertek, udvarok szabadon átjárhatóak, direkt külső és indirekt belső téri útvonalakon egymás szomszédságában önálló táji tematikával berendezett ligetes parkok. 

INTAKT ELRENDEZÉS – EGYES ÉPÜLETEK KAPCSOLÓDÁSA EGYMÁSHOZ

A koncepciónkból fakadó építészeti elrendezés teszi lehetővé, hogy a terület két meglévő történeti épület belső tereit használatilag úgy tudjuk összekötni az új építésű terekkel, hogy a két épület lényegileg sértetlen marad, valamint az új épületnek sem kell modoros építészeti gesztusokkal, nyaktagokkal, nehezen kezelhető összeépítésekkel zavartan rátelepülnie a meglévőkre. A történeti épületek egymással és a tervezett múzeumépülettel való kapcsolata az alagsori szinten megoldott, így az egyes épületek főtömege, megjelenése, önálló saját karaktere intakt maradhat. Az egyes épületek alagsori tömb által összeépülő részeinek teteje zöldfelületi kialakítású, így látható módon nem kapcsolódnak egymáshoz a meglévő és az újonnan kialakított épületrészek, megmarad a szanatóriumépületek eredeti, szabadon álló kialakítása és az új múzeumépület is kellő távolságtartással, zavartalanul viselheti saját külsejének és karakterének jellegzeteségeit.

HELYES MÉRET – LÉPTÉKTARTÓ VÁROSI TÉRFALAK RENDSZERE

A beépítésből fakadóan a viszonylag nagy volumenű új épület csak bütühomlokzataival képviselteti magát az új utcaképben, így tömege visszafogott, léptéktartó elemként nyilvánul meg a jelenlegi épületek között. Az új épületünk bejárati gesztusai kerülnek az utcafrontra, a lényegi terek a tömbbelsőben formálják a házat, így megjelenésében korunk épülete nem vetekszik a történeti épületekkel, múzeumként nem akar semmiképpen fölékerekedni a történeti időkben profán városi használattal (szanatóriumok és lakóépület) született épületeknek. Az utcai térfalképzésnél külön gondot fordítottunk arra, hogy az utcára kifutó épületszárnyak a meglévő térfalak homlokzati, térképző elemeivel összemérhető nagyságú, szélességű épülethomlokzatként nyilvánuljanak meg, a házak és házelemek köztessége lehetőleg, azonos ritmusú és kiosztású legyen megfelelve ezzel a Városligeti fasor kertvárosias karakterének. 

BÜTÜVÉGEK – HÁZUNK UTCAI TÉRFALAI

Ahogy szálfák bütüvégei mesélnek a fa koráról, életéről, aszályos és bőséges évek egymásutánjáról, úgy lesznek árulkodóvá a Városligeti fasorra és a Bajza utcára néző bejárati szárnyvégei épületünknek: a múzeum bejárati szárnyának boglyaíves záródása, előlépcsős megközelítése, bejárati oszlopcsarnoka, valamint a rendezvényszárny íves, önmaga felé forduló végződése, zártsága és egyértelműsége.  

TORNYOK

Az építészeti múzeum közvetlen közelségének, a Városligeti fasor és Bajza utca találkozásának meghatározó építészeti és városképi arculati elemei: az Árkay Aladár tervezte református templom és a Pecz Samu által tervezett evangélikus templom karakteres tornyai. Hozzájuk igazodik múzeumépületünk profán-szakrális, vertikális szárnya, a torony-szárny, mely a templomtornyokhoz hasonlóan a földi és az égi szférák közötti kapcsolat létrejöttére, átjárhatóságára törekszik.    

A terület zöldfelületi rendszere, mikroarchitekturális elemei

TÁJKÉP

Tervezett épületünk körüli zöldfelületi rendszer a Városligeti fasor zöldfelületi hálózatának folytatásaként kialakított. Az elképzelésünk egy nagy osztatlan ligetről szól, melyből épületünk tengelykeresztje rekeszt le eltérő használatú és vegetációjú kerteket. Ezek a kertek, udvarok épületünkön keresztül átjárva megközelíthetőek. A közterülettel határos, intenzív megnyitású előkert, mint városi közpark kapcsolódik, hosszantilag egészíti ki a csatlakozó utcafelületek zöldjét. Az intézmény nyitvatartási idejében ez a zóna, mint a közterület kiegészítése szabadon bejárható részét képezi az utca életének, így épületeink ezen a nagyobb közterületi felületen keresztül válnak közvetlenebb módon elérhetővé. Az épületszárnyakat a belső tér jellegének megfelelően hosszanti burkolt teraszsávok kísérik a csatlakozó zöldfelületekkel egyszintben.

TEMATIKUS LIGETEK – ELTÉRŐ KERTEK RENDSZERE

Ahogy épületünk tengelykeresztje az univerzális térből származtatott egyedi téri, építészeti minőségek megfogalmazásának, a megkülönböztetett tér létrehozásának, az örök építészeti alkotás gesztusának manifesztuma, úgy a táj is, mint az univerzális tér, hasonlóképpen megkülönböztetett, kitüntetett, eltérő minőségi kertekben nyer értelmet melyben beépítésünk tengelykeresztje akár az eredendő természetben írtást képez, új ligeteket determinál. Ezeknek a táji minőségeknek további tematikus megkülönböztetéssel ad különös jelentőséget az őket határoló épületszárny a benne foglalt funkcióval.

FOLYTONOS KERTKAPCSOLAT – ÖTÖDIK ELEM A HÁZ

Épületünk ezáltal nem csak szétválasztja a négy, általa létrehozott kertet, hanem páronként össze is kapcsolja azokat: rajta keresztül válnak átjárhatóvá a teljes beépítés kertrészei. Ebből az elrendezésből, házunk összekötő szerepéből fakad, hogy a ház bármely pontja rendelkezik kertkapcsolattal, másképpen: a ház és a kert kapcsolata folyamatos. A négy kert mellett tehát a ház az ötödik elem, mely egységgé forrasztja a kerteket, egyként értelmezhető kompozícióvá, egybe kezelt területté teszi a tömbtelken belül a zöldterületet.

Építészeti formálás, anyaghasználat, műszaki igényszint megfogalmazása

ÖT ELEM RENDSZERE – AZ ÉPÍTÉSZETI FORMÁLÁS ALAPRENDSZERE

Épületünk ötágú térbeli tengelykereszt, melyben a téralkotás univerzális gesztusán túl az öt ágra osztottságnak külön érvényessége nyilvánul meg az épület tereiben. Az ötös szám misztériuma végigkíséri az emberiséget. Püthagorasz az öt érzékszervvel bíró ember megjelölésére alkalmazta, melyek, mint test, állati lélek, psziché, értelem és isteni szellem irányulnak a jelenségek felé. A szám Bibliában is fontos szerepet kap, mint a nagy rejtélyek számossága, melyeket Atya, Fiú, Szentlélek, Teremtés és Megváltás képvisel. Az ötös szám Isten jóságának és kegyelmének is szimbóluma. Az ötágú rendszer a nyitott kéz ujjainak megfeleltetett, a teremtő erő jelképe. Házunk ennek az ötágúságnak megfelelően formálja a teret. Ahogy a tengelykereszt a téralkotás eszközeként határozza meg az univerzális térből az egzisztenciális helyet, úgy a tengelykeresztünk egyes szárnyai eltérő keresztmetszetük adta téri világnak megfelelően helyi, saját, nemzeti értékeink szimbólumaként formálják a teret. Ennek megfelelően egyes épületszárnyaink a benne foglalt funkciónak megfelelően eltérő téri világot képviselnek.  

ELTÉRŐ SZÁRNYAK TÉRI VILÁGA

Épületünk jellegzetes koordinátarendszerként adja az univerzális tér felosztását, definiál kitüntetett helyet a térben, szűkebben véve a városban, még inkább szűkítve telkünkön belül.  A téri tengelyek mentén kialakuló épületszárnyak ezen határoló, tértagoló szerepüknek megfelelően karakteresen formált, egymástól különböző keresztmetszeti kontúrok által határoznak meg egyszerű, egytraktusos, de eltérő hangulatú tereket. Ahogy a tengelykereszt az univerzális térből a lehatárolás alapgesztusával, falszerű tértagolással hoz létre térrészeket, egyénileg megélhető térszakaszokat, úgy az egyes szárnyak önnön alakjukkal, sokkalta összetettebb formájukkal képzik egyedi minőségét az egyes szárnyaknak a szárnyakba írt használatnak megfelelően.

Az északi, bejárati szárny egyfajta szakrális érzetű, hosszanti, perisztaszisz jellegű nyitott oszlopcsarnokon át vezet minket az oltalmazó harangként befogadó előcsarnok terébe. Ez a harangkupola-forma kísér bennünket házunk középpontjáig. Innen indulunk tovább a kiállítótér kettős-shed tetőformával fedett nyugati épületszárnnyal, mely technikai tér az indusztriális csarnokok idézetével, ahol legfontosabb dolga a fénynek van és ennek alárendelt minden: a shed bevilágítás, a nagy, képszerű téri megnyitások üvegfalakkal, az átlátások, a természet közelsége a kerti kapcsolat által. Déli irányba a középre lejtetett, szélek felé nyíló keresztmetszeti formájú, a Space Boxnak helyt adó szárny adja az innováció furcsa, feje tetejére állított világát, ahol minden megkérdőjelezhető és mindennek az ellentéte is lehet igaz annak érdekében, hogy valami új, valóságazonos születhessen. Kelet felé a széles, lapos tetejű, a rendezvénytereket befogadó épületszárny egyenes fedettsége, semleges, befogadó, kiegyenlített jellegű munkatér, mely többféle térhasználatra alkalmas. A szakrális szárny, a torony ismét az univerzális tér felé tart, az égi régiók minőségével képez összeköttetést, nagyméretű opeionon keresztül ad fényt a földi zónáknak és vetíti rájuk az égbolt fényeit. 

VERTIKÁLIS TAGOLÁS

Vertikálisan épületünk három különböző értelmezésű rétegre bontható. (1) A talajjal rokon, ágyazati réteg, a megérkezés külső tereinek síkja, a mélyudvarok és bejárati előlépcsők képezik az alsó mezőt, mely mélyebb, földszínű kőburkolatot kap. (3) A felső, lebegtetett, légies elem a keresztmetszetileg formált térbeli tengelykereszt téglából, a vernakuláris építészet alapeleméből építkezik. (2) A kettő közötti réteg, az égi és földi minőség kötőelemeként hagyományos strukturált, kőporos vakolt felületű falakból épül. A nyílászárók jellemzően falszerű üvegezett felületekként e köztes réteggel egymagasságban helyezkednek el. A belső terek anyaghasználata ennek a felosztásnak megfelelően alakul. A csatlakozó vezérszinti síkok felületei, burkolatai ágyazott kőburkolatot kapnak, a köztes szintek a vakolat minőségéhez közeli terrazzo felülettel készülnek. A redukált és jellemzően rusztikus, taktilis felületek részletképzése átgondolt, az egész épületegyüttes magas igényszintjéhez igazodó.

ANYAGHASZNÁLAT - HOMOGENITÁS ÉS DIVERZITÁS, MIKROARCHITECTURÁLIS SZINT

Ahogy az egyes épületszárnyak a maguk téri karakterével makroszinten biztosítják az univerzális tér egyedi felosztását adó teoretikus geometria egységes kialakításának épületszárnyankénti különbözőségét, úgy ez a szándék jelenik meg mikroarchitekturális szinten, anyaghasználati vonatkozásban: a távolról egységes felület egyes elemeinek különbözősége emberi közelségben válik nyilvánvalóvá, itt rajzolódnak ki a téglaburkolat téglánkénti és rakásmódból fakadó eltérései, a vakolatmintázat egyedisége, az alkotó emberi kézmozdulatok szépségei.

A belső funkcionális téralakítás. Közönségforgalmi, irodai munkahelyek és háttértevékenységek

Házunk funkcionális elrendezése a térbeli tengelykereszt egyes épületszárnyainak (tengelyeinek) megfeleltetett. Minden épületszárny egy-egy önálló funkciócsoportot fogad. Az északi szárny a bejárati előcsarnok tere, a keleti épületrészt a rendezvényterek alkotják, a déli szárnyba kerül a Space Box és annak kapcsolódó terei, a nyugati épületrész pedig a kiállítótérnek biztosít önálló elhelyezést. Az ötödik, vertikális szárny, az épület toronyszerűen magasodó részeként, az aulatér kürtőszerű nyúlványaként nyújtózik az ég felé.

Minden szárny találkozásánál helyeztük el a reprezentatív lépcsőt, mely a közönségforgalom számára járható tereket nagyvonalúan összekapcsolja. Az épületszárnyak szabad kialakítását, funkcionális kapcsolatait, közönségforgalmi kiszolgálótereivel való kapcsolatát és a kompozíció három elemének kapcsolatát biztosítja az alagsori szint, mely lábazatmagasságú elemként nem önállóan megjelenő épületrész. Ez a lábazatmagas épületelem egymástól elválasztott nyomvonalon kapcsolja össze közönségforgalmi tereket és a napi munkavégzéshez szükséges kutatói területeket (részletesen ld. 3. fejezet). A történeti épületek esetében a kiíró által javasolt funkcionálisan elrendezést megfelelőnek találtuk, így azon enyhébb változtatásoktól eltekintve nem módosítottunk. Az egykori Herczel-szanatórium az állandó kiállításoknak ad helyet és ide költözik a könyvtár is. A Grünwald-épület kutatói tereket tartalmaz. Mindezeknek megfelelően közönségforgalom számára az új épületrész terei és a Herczel-épület elérhető. Az alagsori, a különálló épületrészeket talajszint alatt összekötő zóna közönségforgalomszámára bejárható területe az új épületrész és a Herczel-ház közötti kávézó-fogyasztó-közlekedő rész és a mélygarázs terei. Az összes többi ezen a szinten található használati tér a kiszolgálás terét képezi.

A múzeumi funkcióhoz kapcsolódó speciális téri, építészeti és funkcionális megoldások, a kiemelt közönségforgalmi helyszínek kialakítása

A ház múzeumtereinek legfontosabb jellemzője a természetesség és a természetközeliség. A múzeumterek (akár a ház többi terei) folyamatos kapcsolatban vannak a külső terekkel, a házat ölelő keretekkel, így a kiállítás és a kiállítótér sem ér véget házunk külső falánál, a csatlakozó udvarok (lásd nyírfa-liget és lepényfa-liget) a kiállítótér részét képezik. A nagy megnyitások okán a kiállítótér megvilágítása a természetes fényekre épít, mely alkalmas az alapvető építészeti vonatkozású installációkhoz, de természetesen kurátori koncepció függvényében nagyméretű, rejtett árnyékolókkal minden egyéb kiállítási koncepciónak is megfeleltethetőek a terek. A múzeumi kiállítótér vonatkozásában klasszikus északi műtermi fényt biztosít a kettős-shed fedés, mely a falburkolattal azonos síkban képzett téglacsipkével további diverzitást eredményez a térbe jutó fény számára.

A közönségforgalmi helyszínek csomópontjai úgy lettek megalkotva, hogy a ház dramaturgiai kapcsolatainak megfelelően mindig átlátható a következő stáció, mely a ház egytraktusosságából kifolyólag sokszor külső téren keresztül is megnyilvánul tovább egyértelműsítve saját belső téri helyzetünket. AZ átláthatósággal együtt az egyteűség is jellemzi épületünk közönségforgalmi tereit, ugyanakkor az épületszárnyankénti funkcióváltás ezt az egyterűséget árnyalja, egyes funkcióelemek zavartalanul működnek az egybenyitottság ellenére is. 

Belsőépítészeti, technológiai és infokommunikációs megoldások

Tervünk jelenlegi állapotában csak a fontosabb, közönségforgalmi terekkel kapcsolatban vannak megfontolásaink. Mivel a ház építészeti lényege az elemi térképzéssel kapcsolatos, ezért ezen az alapvető szándékon a belsőépítészet sem nyújtózkodhat túl. A belső terek belsőépítészeti elemei nyilvánvalóak és követik a ház alapgesztusait. A belsőépítészet leginkább a terek berendezését, terektől függetleníthető elemek elhelyezését jelenti. A taktilis felületek és érzékelhető anyagminőségek nem burkolatszerűek, azonosak szeretnének lenni a házat alkotó építőanyagokkal. Ezek a fentieknek megfelelően klasszikus és rusztikus megjelenésűek, a belső terekben az anyag elemi valósága vesz körbe bennünket. Mivel a ház alapvetően gondolkodik terekben, nincs különösebb szükség a külső és a belső tér anyaghasználat útján történő megkülönböztetésére: ami kint van, az van bent is. Hátunk természetes, élő anyagokból építkezik és ez jelenik meg a belsőépítészetben is. A terek megvilágítása a nagyobb és egybefüggő közönségforgalmi terek (bejárati előcsarnok, múzeumshop, kiállítótér) esetében a természetes és a szórt fényekre épít. Ide direkt megjelenésű lámpatesteket nem terveznünk, amennyiben ez helyi szinten szükséges lokális, önálló lámpatestekkel biztosítanánk a megvilágítást. A reprezentatív főterekről leváló egyéb terekben (kávézó terei, rendezvényterek, stb.) technikai megvilágítást alkalmazunk beépített fényforrásokkal. Bútorozás tekintetében is az átláthatóság, egyértelműség, egyolvasatúság jellemzi a belső tereket a közönségforgalmi területeken. Kerüljük a kimódolt, rafinált berendezési elemeket, beépített bútorokat. Minden bútor elemi, átlátható szerkezetű, természetes anyagok alkalmazásával készül. A belső terek léptékének megfelelően a bútorok nagyméretűek.

Az elrendezésből és egytraktusosságból fakadóan házunk nem csak telekszinten, de belső tereit tekintve is egyrétegűen átlátható rendszer, minden pontjában egyértelműen beazonosítható használói pozícióval, így a házon belüli eligazodás nem igényli az infokommunikációt, de ennek ellenére a fontosabb csomópontokban klasszikus módon, táblák kihelyezésével biztosított. Még a történeti épületrészek összetett térszerkezetű részei is úgy lettek kialakítva, hogy napi használat kutatói zónái nincsenek átfedésben a szabadhasználatú, közönségforgalmi terekkel, így biztosítva az eligazodást.  

monoSTUDIO