A Várfok utca sarokházai
Budapestnek számos meg nem értett építészeti műremeke van, melyek védelméről külön sorozatot indítottunk nemrég. Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején készült el a Várfok utca sarkán két olyan lakóház, amikre azonban a legtöbbünk együtt csodálkozik rá a szépségét látva: "a modern architektúra jegyében ekkor végre újjáéledő modern építészet szép példái, melyekben a funkcionalista dekoráció igényes ízléssel integrálódik a nemesen egyszerű kompozícióba." A sorozat következő részében Benkhard Ágost és Cleve Rudolf gyönyörű épületpárosa következik.
A Széll Kálmán tér – 1951-től 2011-ig Moszkva tér – dél-keleti sarkánál kezdődik a Várfok utcának a Bécsi kapu térig terjedő szakasza. Ennek nyitányaként a Széll Kálmán tér felől tárul fel két saroképület látványa, melyek terveit Benkhard Ágost és Cleve Rudolf készítette az ötvenes évek végén, néhány évvel a szocreál leköszönése után.
Az egykor neobarokk palotákkal szegélyezett Várfok utca Vérmező utcai torkolatánál a második világháború végéig özvegy Kovács Károlyné magánzó bérpalotája állt, amely karakteres, a Széll Kálmán tér dél-keleti oldalának városképi hangulatát meghatározó épülete volt. Amint ezt Fecske Gábor László: Eltűnt épületek nyomában (10.) című írásából megtudhatjuk, az 1898-1899-ben készült Kovács-bérpalota két sarokkupolában végződő háromemeletes épületét Fekete Elek tervezte eklektikus stílusban, csakúgy, mint a másik saroképületet, a Várfok utca szemközti oldalán található Küntzl-bérházat.
A Kovácsné-bérpalotában nagypolgári bérlakásokat alakítottak ki, és lakóinak igencsak a zsebükbe kellett nyúlniuk a bérleti díj kifizetéséhez. Mivel a sarokházból a Széll Kálmán tér minden szegletére, de még a Rózsadomb és a Svábhegy irányába is tökéletes volt a kilátás, így özv. Kovácsné Buda egyik legdrágább árendáját számolta fel.
A bérpalota előtörténete nem volt ennyire előkelő. 1697-től a Renner testvérek téglavetője működött itt. Az ebből és a későbbi Széll Kálmán téren elterülő meszes gödörből kinyert anyagokból építették újjá a budai várnak a törökök kiűzése során lerombolt épületeit. A rekonstrukció után az elhagyott téglagyár épületét akkoriban a közeli Széna téren álló Szent János Kórház hullaházának használták, amelyet Elíziumnak neveztek. (Az Elysium a görög mitológiában az üdvözültek hona.) Az építményre a pestisjárványok idején volt szükség, mivel az elhunytak tetemeinek a kórházon belül maradása kedvezett volna a betegség terjedésének. A Szent János Kórház Széna térről történő elköltözése után az Elíziumot is lebontották, helyén épült fel a Kovács-bérpalota.
A Várfok utca szemközti oldalán készült a Küntzl-féle ház. A saroktelket (Várfok utca – Vérmező utca – Logodi utca) dr. Küntzl Alajos, a Magyar Államvasutak főmérnöke vette meg és építtetett rá 1902-1908 között egy kétemeletes, eklektikus bérházat, szintén Fekete Elek terve alapján.
A második világháborúban, Budapest ostroma alatt, 1945. február 11-ről 12-re virradó éjjel a Kovács-bérpalota tetőzete és teljes harmadik emelete megsemmisült, a födémek az első szintig zuhantak. Az utca szemközti háza még rosszabbul járt: a Küntzl-bérházból szinte csak falmaradványok emlékeztettek arra, hogy itt korábban egy épület állt.
A háborút követően az egykor fényűzően berendezett, drága bérlakásokat rejtő Kovács-bérpalotát lebontották, ahogy a szemközti oldalon súlyosan megsérült Küntzl-bérház felújítása sem került szóba. 1957-59 között az Országos Takarékpénztár felkérésére többszintes lakóépületet húztak fel a foghíjtelkekre. Az új épületek az UVATERV két tervezője, Benkhard Ágost és Cleve Rudolf tervei alapján készültek el szinte egyszerre.
Benkhard Ágost utolsó nagyobb munkája a Várfok utca elején álló lakóházcsoport tervezése volt. Cleve Rudolffal több tervverziót is készítettek. Eredetileg a házakat egy, a Várfok utca felett átnyúló épületrész is összekötötte volna, mintegy a Várnegyed kapuépítményét alkotva, ez azonban nem valósult meg.
A Várfok utca két sarka másféle illeszkedést kívánt meg a csatlakozó épületekhez. A telekméretek és a terepviszonyok is némileg eltérőek. A déli, vakolt homlokzatokon kívül a házak kőburkolatot kaptak. A míves részletképzésnek és anyaghasználatnak köszönhetően a homlokzatok minősége hatvan év alatt alig változott, kivéve néhány – az értékőrzést sajnálatosan mellőző – homlokzati nyílászárócserét. A földszinti zóna, mint amolyan lábazati rész mindkét épületnél váltakozó vastagságú, strukturált kőburkolattal készült, a homlokzat többi kőburkolatától eltérő elemmérettel.
A két épület tömegképzése, architektúrája hasonló, de mégis akadnak lényeges különbségek. A leglátványosabb különbség a Várfok utca és a Logodi utca közötti telken álló épület nyugati homlokzatainak loggiái előtt a képzőművészeti igényességgel megvalósult áttört árnyékolók.
Mindkét lakóépület lépcsőházának színválasztása hasonló a korlátok, a padlóburkolatok, oszlopok, és a falak felületén, ezekben a terekben a piros, a fekete és a natúr kő színe érvényesül.
„Ma az épületegyüttes városképi jellegzetességét, vagyis, hogy modernizmusa mellett környezetével harmonikus egységet alkot, és érdekes homlokzati ritmikájú részleteit, például a loggiák hálószerű műkő árnyékolóit egyaránt nagyra értékeljük." – írja Branczik Márta Benkhard Ágost építészeti örökségével foglalkozó cikkében.
A földszinti homlokzati szakasz plasztikus kőburkolata is az igényes architektúra attribútuma. Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején elkészült két lakóépület a szocreál pressziójából alig pár éve felszabadult alkotói szellem mementói, a modern architektúra jegyében ekkor végre újjáéledő modern építészet szép példái, melyekben a funkcionalista dekoráció igényes ízléssel integrálódik a nemesen egyszerű kompozícióba. A Várfok utcai sarokházak építészeti erényeik alapján fővárosi helyi védelem alatt állnak.
Lantos Ágnes Virág
okl. építészmérnök, Főpolgármesteri Hivatal, Várostervezési Főosztály, Építészeti Értékvédelmi Csoport
Források
⦁ Fecske Gábor László: Eltűnt épületek nyomában 2021.09.18.
⦁ Branczik Márta: Soprontól a Velencei Biennáléig - Benkhard Ágost építészeti öröksége – Artmagazin Online 2022. 04.05.
⦁ fortepan.hu
⦁ http://www.ilyenisvoltbudapest.hu/ilyen-is-volt/elso-kerulet-varkerulet/item/1930-as-evek-tajan-varfok-utca
Az Építészfórum sorozata Budapest fővárosi helyi védettségű, kevésbé ismert, ám rendkívül sokrétű épített örökségét állítja fókuszba. A fővárosi értékvédelem „táguló köreiről", legutóbb Erő Zoltánnal, Engedyné Juhász Veronikával, és Branczik Mártával készült interjú. E sorozat cikkeit a jövőben ebben a dossziában találhatják meg.
Szerk.: Pleskovics Viola