Másképp: Danubio többlakásos társasház a Duna-parton

2022 őszén készült el az Árpád hídtól északra, a Duna Úszóaréna szomszédságában a T2a Építésziroda által tervezett duna-parti Danubio lakóépület első építési üteme. A különleges helyszín adottságait figyelembe vevő, a nagy léptékű, többlakásos társasházi fejlesztések elmúlt évtizedekben Budapesten kialakult íratlan fejlesztői szabályait meghaladni kívánó, és a fenntarthatóságot nem csak szlogen szintjén kezelő épület számos korábban is létező, de mára elfeledettnek hitt építészeti megoldást elevenít fel, és ültet át korszerű formába.

Helyszín

A helyszín Budapesten, az Árpád hídtól északra, az Újpesti öböl déli oldalán az 1960-as évek körül kavicsbányászat eredményeként kialakult ipari terület és kikötő, a FOKA-öböl egykori területe. A terület a nevét nem a fókákról, hanem az egykori üzemeltetőről, a Folyamszabályozási és Kavicskotró Vállalatról kapta. A fejlesztő által 2016-ban kiírt meghívásos pályázat célja a különleges, közvetlen Duna- és öbölparti kapcsolattal és panorámával rendelkező ingatlanon megépítendő, mintegy 360 lakásos lakóépület és környezetének komplex fejlesztési tervének kidolgozása volt.

Ahhoz, hogy az 1990-es években elhagyott, egykori ipari terület lakhatás céljából beépíthető legyen, komoly infrastrukturális beruházásokra és városi léptékben is helytálló fejlesztési stratégiára volt szükség. Az építészeti koncepciót első lépésben ezért urbanisztikai oldalról a lépték és tömeg, illetve a városi kapcsolatok feltérképezése irányából közelítettük meg. Ez a nagyléptékű, részben a környező közterületekhez kapcsolódó átfogó kiindulás lehetőséget adott arra, hogy a lakóépület építészeti koncepcióját a megszokottnál tágabb kontextusba helyezzük, és ne csak egy tetszetős homlokzattal becsomagolt társasházat, hanem olyan, a térben szabadon álló, több oldalról és különböző távolságból befogadható épületet tervezzünk, ami mind a természeti, mind az épített városi környezet adottságaira azonos színvonalon reagál. A Duna és az Öböl közvetlen szomszédságán túl a legmeghatározóbb környezeti elem a szomszédos Duna Úszóaréna hatalmas, mintegy 50 méter magas, ezüstszínű fém-kubusa, illetve az Öböl túlpartján, az elmúlt évtizedekben kiépült, mára déli irányba tovább terjeszkedő Marina part, ami heterogén és sűrű karakterével magán viseli mind a 2000-es, mind a jelenlegi többszáz lakásos ingatlanfejlesztések tipikus jegyeit.

Már a tervezés kezdetén koncepciónk szerves részét képezte a helyi önkormányzat tulajdonában álló, az építési területtel északról határos FOKA-öböl és a déli oldalon található, szintén közterületi Rákos patak menti területek rehabilitációja, illetve ezen területek fizikai összeköttetésének és közhasználatú átjárhatóságának biztosítása. Az épület tervezésével és megvalósításával egyidejűleg a telekkel északról szomszédos FOKA-öböl és a délről határos Rákos patak menti közterületek rendezése és rehabilitációja, a közhasználatú területek összekötése, valamint az árvízvédelmi, az út- és közmű rendszerek is megvalósultak.

Építészeti koncepció

Megoldásként egy olyan, az alépítményi szinteken összekötött, két felépítményi épületrészből álló, mégis egységes városi léptékű jelet és tömegformát hoztunk létre, ami egyrészt követi és kihasználja a telek furcsa, az épület elhelyezése szempontjából első ránézésre kedvezőtlen geometriai adottságokat, másrészt dinamikusan reagál a Duna Aréna szomszédos tömegére is.Az épület tömegformálása nem öncélú, a városi léptékben való helytálláson túl praktikus funkcionális és energetikai okai is vannak. A két épületrész tömege és egymáshoz való viszonya egyrészt lehetővé teszi a Duna és az öböl irányába néző homlokzati felületek maximalizálását, másrészt a dinamikus, „kifelé lépcsőző" épülettömeg passzív energetikai eszközként is működik. A déli irányba szintenként 53 cm-rel eltolt szintek peremén lévő, hangsúlyos fehér párkányok árnyékolják és védik a homlokzati nyílászárók felületeit a közvetlen nyári benapozástól, míg az északi oldalról a belső terekbe több szórt fény bejutását teszi lehetővé az ilyenfajta kialakítás.Az egymással és a környezettel is intenzív párbeszédet folytató két, törtvonalú épületrész szerves folytatásaként, azzal összefüggésben alakítottuk ki a telek határvonalán az árvízvédelem műtárgy hatású vasbeton szerkezetét, ami egyszerre mérnöki és nagy léptékű tereprendezési, tájépítészeti elem. Az épület a természetes terep felett lebegő talapzaton áll, és több lépcsőben, különböző terepszinten csatlakozik a természetes tájhoz.

Funkcionális kialakítás

Az épület funkcionális kialakításának alapelve, hogy a lakások a függőleges közlekedőmagok köré szervezve, fogatolt rendszerben kerültek elhelyezésre. A földszintet is beleértve összesen kilenc lakószinten, szintenként és lépcsőházanként jellemzően négy vagy öt lakással. A nagy lakások a két szemközti homlokzat között átmenőek, a kisebbek pedig a benapozott déli irányba tájoltak. A Duna felőli, V-alakú „A", és az Öböl felőli L-alakú „B" épületrészben összesen mintegy 350 lakás kialakítására van lehetőség, amelyekhez a két alépítményi szinten gépkocsi tárolók tartoznak. Az alépítményi szintek a terepszint fölé fél szinttel kiemelve kerültek elhelyezésre, így a garázs vízzáró vasbeton szerkezete egyben árvízvédelmi szerkezetként is funkcionál.

Minden lakáshoz jól használható, nagyméretű fedett terasz tartozik, ami építészeti és technikai minőségben, illetve funkcionálisan is a belső terek egyenértékű, közvetlen külső folytatása. A lakások nyílászáróit az épületrészek hossztengelyéhez képest homlokzatonként azonos szögben elforgattuk, a „fűrészfogas" homlokzati kialakítással a teraszokat mindkét épületrészben és homlokzaton a víz és a panoráma irányába tájoltuk, de egyben megoldottuk az egyes lakásokhoz tartozó teraszok vizuális és akusztikai elválasztását is.

Mára a lépcsőházak jellemzően pusztán a tűzvédelmi kiürítési útvonal szerepét, a felvonó pedig praktikus és gyors függőleges helyváltoztatási eszköz célját tölti be az épületekben, és zárt belső vasbeton magokba vannak száműzve. Ezért építészetileg is fontos döntés volt, hogy a közlekedő magokat az épület Öböl felőli homlokzatán, nagyvonalú és nyitott terekben alakítottuk ki, ahol a lebegő lépcsőkarokkal egy térben acél szerkezetű, üvegezett tornyokban panoráma liftek üzemelnek. A lakások, de még a -1. szinti garázs is természetes fénnyel jól bevilágított, különleges látvánnyal rendelkező, a panoráma irányába tájolt (közös területről), lépécsőházakból közelíthetők meg, így a közös területek is élhetővé válnak, felértékelődnek. Ilyesfajta megközelítést és látványos térképzést soklakásos lakóépületben utoljára a Margit körúti, Hofstätter és Domány féle „Dugattyús-ház" lépcsőházában láthattunk Budapesten.

Lakásmix és flexibilitás

A „lakásmix", vagyis a különböző méretű és kialakítású lakások épületen belüli aránya mindig különös fejtörést és dilemmát okoz a fejlesztőknek. Különösen igaz volt ez 2016-ban, amikor a hosszú ingatlanpiaci válságot követően még némi remény látszott arra, hogy a frissen újrainduló lakásfejlesztések nem pont ott folytatják a sort, ahol 2010-ben abbahagyták. Ennek kapcsán olyan, a koncepció fázisban (vagy akár azon túl is) szabadon változtatható, flexibilis építészeti és szerkezeti rendszert alkottunk meg, ami lehetővé tette a különböző méretű és típusú lakások („S/M/L/XL") számának gyors és flexibilis változtatását. A változó építtetői igények dinamikus követésére házon belül saját algoritmikus alkalmazást fejlesztettünk, ami segítségével a moduláris lakásegységeket gyorsan és szabadon tudtuk a tervben változtatni.Ennek a nagyfokú tervezői szabadságnak egyik alapfeltétele az épület építészeti adottságaira és a flexibilitás követelményére szellemileg és műszakilag is maximálisan nyitott, a szintek egymáshoz képesti vízszintes eltolását lépcsőző falpillérekkel követő- és egyben ellensúlyozó, különleges vasbeton pillérváz szerkezet volt. A szerkezet tervezése és maga a tartószerkezet ebben a rendszerben nem az építészeti gondolat alárendelt kiszolgálója, hanem az építészeti koncepcióba szervesen beépülő tervezési terület, ami az épület használhatóságát és megjelenését közvetlenül is befolyásolja. Az épület lobby felőli rövidebb homlokzatain így megjelenik és leolvashatóvá válik a szerkezeti rendszer. Különleges statikai adottság, hogy a „kifelé dőlő" épületszárnyak mélyalapozását biztosító cölöpalapok között húzott szerkezetek is vannak.

Homlokzatképzés

Az épület legmeghatározóbb homlokzati eleme a szintenként körbefutó, fehér színű, vízszintes párkány, a „repülőszárny-profil". Ez a sarkokon ívesen átforduló, egyedi tervezésű és gyártású alumínium szerkezet egyfajta védjegy, egyszerre erős dizájn és funkcionális elem, ami hangsúlyozza az épület dinamizmusát, illetve esővédő és árnyékoló funkcióval is bír.

A függőleges felületek színes üvegburkolattal készültek, ahol a két, hasonló tónusú kék színből összeálló homlokzati felületen a tető felé a világosabb árnyalat válik dominánsabbá, bizonyos időjárási és fényviszonyok mellett kifejezetten feloldva a tömeget az ég felé. A nyílászárók hőhídmentes alumínium rendszerűek, rejtetten beépített, külső textil árnyékolókkal.

A teraszok a lakások kültéri nappalijaként, valódi használati felületként lettek kialakítva. A közterületekről is jól látható, de a teraszon ülve is domináns mennyezeti felület valódi fa furnérozással ellátott alumínium rendszer, a padlóburkolat WPC anyagú. A kezdetektől fontos volt, hogy ezeken az időjárás viszontagságai ellen jól védett, kevésbé kitett felületeken megjelenjen és domináns legyen a természetes fa, mint jellemző alapanyag. Ez melegséget, otthonosságot, de egyben eleganciát is jelent a lakók számára.

Fenntarthatóság

A fenntarthatósági szempontokat már a tervezés kezdetétől kiemelten kezeltük, és igyekeztünk mélyen integrálni az építészeti koncepcióba. A legfontosabb, hogy a magas építészeti és műszaki minőségű épület élettartama hosszabb, avulása lassabb a szokásosnál. Energetikai oldalról a tömegformálás passzív és a homlokzat aktív energetikai szabályozó szerepén túl fontos, hogy az épület energiaellátása gyakorlatilag teljes egészében megújuló energiából származik. A hűtési és fűtési energia az egyes lépcsőházi magok tetején elhelyezett levegő-víz hőszivattyúkból, a használati melegvíz ellátás pedig szintén megújuló energiát jelentő távhő szolgáltatásból származik. Külön érdekesség, hogy az öböl rehabilitációja során közvetlenül a helyben kitermelt sódert használták fel.

Számtalan egyéb műszaki megoldásnak köszönhetően az épület a magyarországi soklakásos lakóépületek közül elsőként, máig egyedüliként szerezte meg a BREEAM Excellent minősítési fokozatot.

Turányi Bence

Szerk.: Borenich Levente