Helyek
Az építészet sajátosan fehérvári pályái
2005.02.10. 12:52
Székesfehérvár is Kulturális Főváros szeretne lenni.
Székesfehérvár is Kulturális Főváros szeretne lenni
Minden jel arra utal, hogy Magyarország egy városa 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz, s társként egy német városhoz szegődik. A tét itthon nem más, mint a kormány azon szándékának kinyilvánítása, hogy megkezdi-e az ország kulturális életének decentralizálását?!
Budapest nem állította könnyű helyzet elé a zsűrorokat, mikor bejelentette a pályázaton való részvételét - ellentétben Németországgal, ahol Berlin gálánsan a pályázattól való távolmaradásáról biztosította a közvéleményt. Nos, ahhoz kétség sem fér, hogy a főváros egymagában képes lenne lezavarni e nagyszabású eseményt, ami nem jelenthető ki ilyen egyértelműen a többi pályázó nagyvárosról.
Az építészet sajátosan fehérvári pályái
A cikk a kultúra egyik legmeghatározóbb ágának szemszögéből vizsgálja Székesfehérvár esélyeit. Ez a művészeti ág az építészet, mint vizuális kultúránk egyik legmeghatározóbb tényezője, hiszen "a művészetek konvencionális, hegeli osztályozása szerint a művészet kezdete az építészet, betetőzése pedig a költészet." Vajon az építészet sajátosan fehérvári pályáin mozogva mondhatjuk-e, hogy a város az EKF 2010 nagy esélyese?
Az igazi kérdés az, hogy mit is ad valójában az ország az ide látogató kulturális turistáknak és az itt élőknek azzal, ha az egykori koronázó várost nevezik meg a projekt győztesének. A sikernek természetesen több összetevője van, a kultúra több szegmensének egy húron pendülése szükséges e magasztos eszme eléréséhez.
Az írás elégedetlenkedő, de megjegyzem, hogy jobbító szándék, bizakodás lapul a sorok között. Ezen esszé megírása talán megindítja azt a folyamatot, melynek következtében egy-egy építészeti alkotás értékelésekor nagyobb hangsúlyt kapnak a szakmai kérdések, és előtérbe kerülnek a vizuális kultúrához adott értékek is. Ezen célok eléréséhez ma már elodázhatatlan az előírásokban hagyott kiskapuk megregulázása és a fejlődés kerékkötőiként a székükbe merevedett szakemberek átnevelése a mai világra, valamint a városi vezetés szemléletének a felfrissítése. A sikerhez tehát paradigmaváltásra van szükség.
A városlakók életminőségét, és hosszú távú érdekeinket szem előtt tartva, nem fogadhatjuk el többé a - csupán - spekulatív alapon befektetett tőkét és a görcsös kézzel tervezett gagyi építészetet. A város arculata és a városkép sokhelyütt a jól megfogalmazott településrendezési és fejlesztési terv ellenére alakul. Bár vannak előremutató próbálkozások, de tervszerű megvalósulás nélkül mindhiába! Érdekes megfigyelni, hogy a város lendületes gazdasági fejlődése mellett ugyanez az erős ütemű emelkedés nem érhető tetten a kultúra és városimázs területén. Elszomorító a tudat, hogy egy ezeréves történelmet és hagyományokat rejtő város a XXI. század küszöbén egyéni spekulációk hatására alakul át illetve megy tönkre. Vajon hol van ilyenkor a polgármester, hol van a főépítész, és miért nem hallatja hangját ilyenkor az építészszakma?
Nincs-e homok a gépezetben, amikor már a "laikusoknak" is feltűnik a minőségtelenség, a gagyi és a sufnituning a város utcáin járva. Álljon itt néhány példa az elhangozott vádak igazolására és a cikk kérdésének - mit adhat az ország a turistáknak és az itt élőknek, ha Székesfehérvárt nevezik meg a projekt győztesének - megválaszolására.
Gagyi és sufni-tuning - az Alba Pláza
Az Alba Pláza a történelmi belváros kapujában strázsáló "őrbódé" már megépülésének évében is nagy vihart kavart a város életében. A '90-es évek második felében még nem ismerhettük pontosan egy ilyen üzletgép közép- és hosszútávú hatásit, de azt már akkor is tudni lehetett, hogy az efféle biznisz csak a mának épülhet. Ma már látjuk, hogy hiba volt a monstrum belvárosi elhelyezése. A városi szövet ezen - anyagi és eszmei szempontból egyaránt - igen értékes területét nem herdálhatták volna el a városi vezetők holmi világi, egyszerű anyagi érdekek miatt.
Ezzel a kétségkívül merész és arcátlan lépéssel a plázát határoló telkek értéke is jócskán megnőtt. Vonzott is szállodát, újabb plázát és lakógépeket is "kis" zölddel. A városmagban azonban nem lehetett az elegánsan brutális építészeti eszközök felhasználásával tervezni, hiszen kitételeket szabtak a megvalósítását illetően. Így nyerte el a pláza a ma látható impozáns/abb formáját. Az építészeket valójában dicséret illeti, mert bármily meglepő, a rendelkezésre álló sablontervből elfogadható épületet kreáltak. De még így is túlkapások hada figyelhető meg az épületen.
A bejárat belváros felőli oldalára helyezett, posztmodernbe hajló oszlopokkal, a rájuk fektetett kissé antik hatást keltő architrávval és a vasbeton oszlopokat ölelő fémszalagokkal valódi káoszt teremtettek, modern barokk katarzist; bár ezt csak félve mondom, mert a modern barokk létezik és vannak valóban jó építészeti megnyilvánulásai. Az előírások között kiemelten szerepelt a régi Kolorit gyár emlékének megőrzése. Kínálkozott a lehetőség, hogy a Szabadságharcos út felőli homlokzat monotonitását megtörve egyfajta modernbe reinkarnálódott, koloritizáló homlokzatdarab elégítse ki ezt az igényt. Az épület sarkain található őrtornyok talán az egykori, várost védő bástyákra utalnak, de valójában csak indiszponált formai próbálkozások, főleg, hogy az idő bizonyította, funkciójukat - lépcsőház - nem képesek betölteni.
Nem esett szó még a legnagyobb apróságról, a Palotai úton átívelő plázahídról. A híd forgalmát figyelve kisebb meglepetés érheti a járókelőt, hiszen szinte nem is használják, leszámítva az újdonság élményét egyszer élvezni akaró gyerekeket. Ehhez képest a gyorsétterem felőli oldalon elég komoly hídfő-építmény találta meg a helyét, illetve merészen az égbe szökő pilonok jelzik, hogy híd is van az Alba Plázához. Mindezt a nagyvonalúságot a tetőparkoló attikájába rést ütő ajtónyílásnyi lyuk is erősíti. Apróságnak tűnik, de fontos megemlíteni a belváros felőli homlokzaton megjelenő enervált üvegtetőt, és a hangulat folytatásaként tervezett árkád-utánérzetet. Funkciója nincs, sokkal inkább formai erőlködés ez az újabb flikk-flakk.
Már a pláza üzenete sem adekvát a helyszínhez. Mit keres ez az elegáns passzázsnak nem nevezhető imitáció a történelmi romok és sétálóutcák tőszomszédságában, hovatovább folytatásában?! Ma elmondhatjuk, hogy a pláza fedett piaccá vált, a fedett passzázs hangulatnak nyoma sincs, a kajáldáknál kialakított "olaszos" hangulat célt tévesztett, sőt a lestrapálás után már inkább hasonlít szocreál menzához a farsangról visszamaradt lampionokkal, mint kultúrált étkezőhelyhez.
Natúrbrutál toldalék
A döntnökök a '90-es évek második felében időzített bombát élesítettek a város szívében. Mára oda jutottunk, hogy sikerült körbebástyázni egy általános iskola szabadtéri zsibongóját Fehér Palotával és Alba házzal, hogy az Alba Pláza folytatásaként megépült naturalisztikus brutalitásával letaglózó Novotel Hotel és a közvetlen tőszomszédságában épülő újabb lakógépet ne is említsem. Mindezt egy sportcentrum helyére - a gödör - vizionálta a városvezetés, és ez a vízió ma valóssággá változott.
A Fehérvár Palota
A pláza megépítését bátorító döntéseknek köszönhetően Székesfehérvár mára új városnegyeddel gazdagította belvárosát, egyedülállóan tönkrevágva azt, amire addig oly nagy büszkeséggel nézett. A pláza megépítésébe injektált tőke maga után vonta a szomszéd telkek értékének gyors emelkedését. Így történhetett meg, hogy a Palotai út másik oldalán újabb üzletközpont épült. A kissé fáradtkezű építészek ezt az épületet megpróbálták jobban formálni, illeszteni a hely szelleméhez. Ki-ki eldöntheti, hogy sikerült-e, ha egy vidám hétvégén mégis a vizuális horrort választja és elzarándokol Szent István városába. Mindenesetre a tények a következők: az üzletközpont semmiféle laza átmenetet nem képez a történelmi belváros és a palotavárosi lakótelep között. Sőt a plázával egységben kardcsapással nyesi le a sétálóutcát a lakószövetről, az átmenet a Palotai út négy forgalmi sávja. Sem a pláza, sem a Fehér Palota nem segítette a belváros és a palotavárosi lakótelep között tátongó óriási humanizációs szakadék leküzdését. Egyfajta skizofrén állapot ez, hiszen a történelmi örökségnek tartott Rácz utcához is koloncként sikerült illeszkedni egy ürességtől kongó szupermarkettel. A Fehér Palota közvetlen szomszédja egy általános iskola, aminek szintén nem tett jót a tőle két-három méterre nehezedő faltömeg és a dübörgő áruforgalom. Nem beszélve a Fehér Palota és a most megépült Alba ház együttes fullasztó hatásáról. Az előzőből még le nem vont konzekvenciákat egy újabb bevásárló komplexumban öntötték betonba a fehérvári polgárok számára.
Alba Ház
Az illeszkedési problémák mellett persze ízlésbeli-építészeti hibák is vannak bőven. A romantikus plázatömbhöz igazodni próbáló Fehér Palota mindent elkövet, hogy megállja a helyét a nagy testvér mellett. Döntött üvegfal, árnyékoló, a pláza oszlopaira kísértetiesen hasonlító égbenyúló világítótestek, mind-mind öncélú reklámfogások. Miután a potenciális vásárló elképedt a műszaki "csodák" láttán, a belső letaglózza ürességével. Az épület esztétikai minősége a snassz határát feszegeti. A legújabb, nemrégiben napvilágra került hírek szerint a város vezetése engedélyt adott a Fehér palota bővítésére, új funkció nem kerül a tömbbe, azonban 1000m2 TESCO áruházzal lesz gazdagabb a mindig éhes fehérvári polgársereg.
A Fehér Palotával talán egy időben adták át a pláza folytatásaként megépült Novotel natúrbrutál épületét. Illeszkedéssel kapcsolatos problémák vélhetően nem merültek fel, mivel az ilyen sémák szerint megépített - bátran mondhatjuk, adoptált - épületeket nem szokták a városképbe illeszteni, ha mégis, az csak egy erélyes főépítészi fellépésnek illetve józan-tiszta gondolkodású városvezetésnek köszönhető.
Novotel Hotel
Kétség sem fér hozzá, hogy a nagyközönség várakozásával ellentétben, építészeti/vizuál-kulturális szempontból silány házat sikerült a belvárosba integrálni. Az épület tömör robosztus megjelenése, matt-fakó vakolt felületei és fekete gyász "szemöldökkel" ékesített ablakai mind-mind a tervezők zsibbadtságát és a beruházók makacsságát tanúsítják. Bántóan egyszerű épületet hoztak létre annak ellenére, hogy kisebb műszaki bravúrral kivitelezett üveg-acél előtetővel ünnepelték a bejáratot, és fénytechnikusokat vetettek be a homlokzat felturbózására - Nemzeti effektus.
Álom-élettér
S ha még nem keseredtünk volna el eléggé, íme egy újabb funkció, a lakóparknak nevezett, ám valójában lakógépként működő "park". Rögtön kettő is épült az általam boncolgatott területre. Az Alba ház megkérdőjelezhető esztétikai minőségével és hibás telepítésével pofátlankodik bele a városlakók életébe. Első gondolatra maga a funkció talán nem helytelen, azonban kis gondolkodással rádöbbenhetünk, hogy egy négysávos főút mellé telepített lakógép mégsem fedi az álom-élettér fogalmát. Ismét egy rossz döntés mementója. 12-15 méteres magasságával és hibás telepítésével fullasztóan hat a mögötte felsorakozó házakra, a történelmi és védendő értéknek deklarált Rácz utcára, illetve a tőle pár méterre működő általános iskolára is. Hibás telepítésével sután illeszkedik a környezetbe, sőt mi több, élénk színével meg sem próbálja leplezni különcségét.
A nyílászárók ritmusa egyenesen kommersz és a tömegformálásában sem nyújt semmi izgalmat. Az egyedüli izgalmat a homlokzaton elhelyezett shopping-érzéssel átitatott fényreklám jelentheti - Alba ház -, az egyébként nem sok jóval kecsegtető látványon. A látvány önmagában szánalmas, azonban a benne rejlő tartalom kis gondolkodásra ad okot. Jól tudjuk, ezek a lakóparkok a komfortérzet tekintetében semmivel nem különbek panelos társaiknál, a lakótelepeken mégsem virít a "panelház" felirat.
Egy kisebb ugrással már a belvárosban vagyunk, egész pontosan a város főterén. A már nem látható romkertlefedés helyszíne ez, ami egyaránt nagy port kavart a város kissé sekélyes építészeti életében és az ország építészberkeiben. Voltak építészek, akik kiálltak a "paplan" mellett és voltak, akik kifogásolták, a mű azonban mégis megépült, és mára el is tűnt! Egy újabb milliókba kerülő politikai döntés. Azonban még azzal sem dicsekedhetnek, hogy a magyar építésztársadalomban kirobbanó zavart fehérvári építész/ek okozták volna. A genius loci alázatot és kreativitást kívánt, amit az építészeti ötlet talán tartalmazott is. Áttört, szikár szerkezete nem képezett volna akadályt a térben, a várfal és a szemlélő között.
Sajnos hosszas keresgélés ellenére sem találtam Székesfehérváron a jól illeszkedő épület paramétereinek megfelelő, és az előremutató építészeti gondolat fogalmát egyaránt kimerítő, a város modern arculatát meghatározó művet.
Az építészeti szemezgetés után vajon bizakodva topoghat-e Székesfehérvár az Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekt rajtvonalánál, vagy esetleg mindezek tükrében nagyobb eséllyel indulna az Európa Legnagyobb Bevásárlóvárosa címért? Ezt mindenki döntse el maga, miután Fehérvár főterén kezet fogott a történelemmel és kis séta után szembesült a jelennel. Most a történelmi belvárosban zajló, megállíthatatlannak tűnő változások leginkább a címben szereplő nagy magyar fityisz vízióját realizálnák EKF-fel vagy nélküle egyaránt.
csizmadi péter
okl. építész, DLA hallgató
Vélemények (0)