Zarándokszállás a bátai eucharisztikus kegyhelynél – Bocz Gabriella diplomamunkája

A Klastromhegy lábától indul az a komplex fejlesztés, melyet Bocz Gabriella, a Pécsi Tudományegyetem hallgatója diploma témájának választott: a bátai Szent Vér-kegyhelyhez kapcsolódva több épületből álló településszöveti beavatkozást fogalmaz meg.

Diplomatervem helyszíne szülőfalum, Báta. A települést máig meghatározza ősi múltja és egyik legfőbb értéke, a Szent Vér-kegyhely. 1093-ban Szent László alapított apátságot a Klastromhegyen, ahová bencés rendi szerzeteseket telepített. A 14. században történt csoda hatására (Bátán Krisztusnak az Oltáriszentségből kiömlő Vérét tisztelik - a szerk.) Báta országos szintű zarándokhellyé vált. Az apátság a településsel együtt több ízben megsemmisült, mégis folyamatos megújulásának köszönhetően ma az ország egyetlen eucharisztikus kegyhelye. Dicső múltjának a 19. századi Szent Vér-templom állít emléket, valamint az apátság egykori alaprajzát jelölő műemléki didaktikus helyreállítás.

A diplomaterv a falu életét máig meghatározó zarándoklathoz kapcsolódva alkot építészeti programot, amely több épületből és építményből álló településszöveti beavatkozást fogalmaz meg. Egyszerre segítve az egynapot érintő tömeges zarándoklat folyamatát és a több napot átfogó kiscsoportos látogatók fogadását, elszállásolását. A beavatkozás négy fő építészeti elemből tevődik össze: a nagy tömegek fogadására is alkalmas érkezési térből, a zarándokszállásból, a szent hely megismerésére lehetőséget adó apátsági múzeumból, valamint egy új gyalogos feljáratból.

A helyszínválasztást a Klastromhegy környezetének analízise előzte meg. A kegyhely szűkös mellékutcai megközelítései és a kevésbé üdvös érkezési pozíciók egy új településszöveti feltárás gondolatát előlegezték meg. Emellett cél volt a tömeges zarándoklat idejére adott koncepció megfogalmazása, a zsákfalu szerkezetű település főútjának gépjármű-mentesítése. Ez alapján találtam rá arra a tengelyre, amely közvetlen a Klastromhegy lába mentén kínált helyet a korábban megfogalmazott funkcióknak. A tervezést tovább gazdagították a helyszín adta múltbeli értékek: az apátság egykori képét jelző didaktikus helyreállítás, mely hiányzó északi kolostorszárnya vetette fel a lehullott épületrész jelképes visszaemelését az új gyalogos fejárat képében. Szintén a helyszín adta ajándék az apátsági múzeum épülete, amit az eredeti faluképet őrző, ma üresen álló lakóház átiratában hozhattam létre. Egy alulhasznosított köztér-buszmegálló kapcsolatban a zarándokszállásnak és érkezési térnek leltem megfelelő pozíciót, rendezve a terület jelenlegi helyzetét.

A tervezési folyamat az építészeti léptékben definiálódott tovább, mely során mind a négy elem önálló koncepcióval egészült ki, szoros párhuzamot alkotva a szerkezetválasztással, a történelmi kontextussal és a meglévőségekkel. 
Mint új épület, kulcskérdés volt a szállás pozíciója, melynek telepítésével az eredeti faluképet jelentő, főútra merőleges hosszúházakat idézem meg. Átmenetet és lezárást adva a lakóházak sorában, hátteret biztosítva a térnek. Annak a térnek, amelynek korábban teljes környezete hátat fordított. A zarándokszállás matrac és kulcsosház formában puritán alvóhelyet kínál a látogatóknak. A fekvőhelyek mentén az épület határoló fala zárt, csupán a természetes szellőzést biztosító keskeny toló-emelő nyílások jelennek meg rajta. A fő felnyitás az épület gerincvonalában a két szintet átszakító felülvilágító. A záró traktusában helyet kapott konyha és az étkező a tér irányába nyit. 

Az érkező tér tervezésekor a jelenlegi köztér rendezése mellett az építészeti szándék a tömeges zarándoklat idején érkezők fogadására alkalmas felület létrehozása volt. A tér szerkesztése szimbolikával él. A homo viator, az úton járó ember fogadására a legmegfelelőbb ajándék a fedél és az ivóvíz. A nagykiterjedésű fedett tér központi eleme egy talált, fehérre mázolt artézi kút. A fedés a főút mentén a buszmegállónak ad helyet, a szállás mentén, mint tornác értelmezhető, a sétány mentén a belépés élményét teremti meg és ülőfelületet kínál. A templommal szemközt kibővül és maga alá fogad egy multifunkciós teret, amely forgatható paneljai szükség esetén teljes zárást adva magában rejtik a bútorzatot, vagy teljes nyitást biztosítva segítik a búcsújárás lebonyolítását. Az elvek alapja a zarándoklat gyakorlatában felfedezett kettősség, amely a kezdetektől meghatározta a tervezést, egészen a térfedés határolta belső kert, a rét megfogalmazásáig.

A térrel szemközt az apátsági múzeum kertje kitárt kaput mutat és magába engedi a sétányt. A múzeumépület újraértelmezésével cél volt az egykori lakóház szellemi és materiális megóvása. Kiemelten a településképi jelentőségű utcafronti homlokzat és góré megőrzése. Az átalakítás legfőbb elvét az adja, hogy a vályogtégla épület a továbbiakban mint burok megmarad. Hosszú tornácos ház formájában egy új magot enged magába, amely hőtechnikailag is eleget tesz a korszerű igényeknek és helyet ad mindazon funkcióknak, amelyek megkövetelik azt. A burkot a mag két temperált térre osztja, egy kiállító- és előadó teremre, illetve egy az apátságot ismertető térre.

Az út utolsó szakasza, a sétány vége, a gyalogos feljárat. A feljáró a didaktikus helyreállítás kiegészítéseként, mindvégig annak síkjában marad és úszik be a Kastromhegy oldalába. A felülvilágított akna rejtőzködve hidalja át a kritikus magasságot, magába rejtve a liftet és lépcsőt. A jelszerű, nyitott rámpán át a Lechner Lóránd tervezte hófehér templom és a településre néző látkép mentén lassan emelkedve elérjük utunk valódi célját: a Szent Vér Eucharisztikus Kegyhelyet. 

Bocz Gabriella

szerk.: Fürdős Zsanett