Corvin-lánccal kitüntetettek: Makovecz Imre építész

Makovecz Imre több mint száz maradandó értékű épület - templom, kultúrház, lakóház - tervezője, a magyar népi építészet jeles alakja is átvette augusztusban a Corvin-láncot.

Makovecz Imre több mint száz maradandó értékű épület - templom, kultúrház, lakóház - tervezője, a magyar népi építészet jeles alakja is átvette augusztusban a Corvin-láncot. A kiemelkedő kulturális és tudományos tevékenység elismerésére a közelmúltban újraalapított kormánykitüntetés mellett Makovecz az elmúlt évtizedekben számos hazai és nemzetközi elismerést kapott, köztük a Magyarországon legrangosabb művészeti díjat, a Kossuth-díjat. Ő tervezte többek között a sevillai világkiállítás nagy sikert aratott magyar pavilonját.

 

 

A fővárosi születésű Makovecz Imre a Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben fejezte be építészmérnöki, majd az Iparművészeti Főiskolán 1962-ben építőművészeti tanulmányait. 1981-ig tervezőként dolgozott, majd építészirodát alapított, s annak vezetője lett. 1977-1983 közt készítette első olyan terveit, amelyek sajátos látásmódjának jeleit mutatják. Stílusának karakteres hordozója többek között egy 1988-ban épített római katolikus templom Pakson (Budapesttől délre 100 km-re) karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, esztétikus, ívelt formájú kapubejáratával. Turista látványosság az általa tervezett és 1990-ben felépült evangélikus templom Siófokon (Budapesttől délnyugatra 100 km-re). Napjainkig száznál több különböző funkciójú épület jelzi munkásságának eredményét.

Az általa tervezett, az ország minden részén megtalálható templomokon, lakóházakon, kultúrházakon, faluházakon felfedezhetők jól elkülönülő stílusjegyei. Ezek elsősorban tiszta racionalitásukkal, az épülethomlokzatoknak illetve a tetőzeteknek gyakran meglepően újszerű kialakításával váltanak ki elismerést a nézőből. A megnyerő külső mellett keze nyomát viselő épületekre a célszerűség is jellemző. A lakóházak kényelmesek, a közösségi házak, templomok jól megfelelnek a szolgálni kívánt céloknak. Ezt példázza többek között az Egerben (Budapesttől északkeletre 110 km-re) tavaly felépült fedett uszoda. 1992-ben Makovecz Imre tervezte a sevillai Világkiállítás magyar pavilonját is. Az építmény bárkaszerű bordázott tetőzetrendszere elismerő reagálások váltott ki a kiállításról szóló riportokban. Makovecz héttornyú, a földszinten egy üvegpadlón álló tölgyfával különleges látványt nyújtó pavilonja megvalósította a szimmetriának mint építészeti jellegzetességnek, egyúttal a magyar népművészeti növény- és virágábrázolásoknak az ihletett, szerves alkalmazását.

Az építőművész lehetőleg olyan megoldásokat keres, melyek az építés helyszínén található építőanyagokkal (főleg fával, de kővel, sziklával is) gazdálkodnak. Makovecz ábrázolásában gyakoriak az ősi magyar táltos- hitvilághoz tartozó madár- ábrázolások (leggyakrabban a turul, vagyis a magyarok ősi totem-madara, a sólyom), ill. a Nap, a Hold és a csillagok szakrális jelei. Alkotásai magyar és nemzetközi építészeti vonatkozásban is jelentősek, építészeti szakkönyvek idézett példái. Makovecz Imrét hazájában 1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal az Ybl-díjjal, 1990-ben a legfontosabb művészeti díjjal, a Kossuth-díjjal, 1996-ban a Magyar Örökség díjjal tüntették ki. 1997-ben megkapta a Francia Építészeti Akadémia aranyérmét. 1987 óta tagja a Nemzetközi Építészeti Akadémiának, 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán. Életművét elemző szakmunkák is gazdagítják. A századforduló magyar építészete című könyve 1990-ben jelent meg. (MTI)