Épület és érzelem: A HouseEurope! kezdeményezés

Az adaptív újrahasznosítás témájára kiírt felhívásunkkal egyidőben a Budapesti Építészeti Filmnapokon is helyet kapott a kérdéskör. Antal Zsuzsa írásában a HouseEurope! kezdeményezés filmnapokon is vetített rövidfilmje kapcsán az újrahasznosítással kapcsolatos narratívák érzelmi vonatkozásaira világít rá.

Az idei Budapesti Építészeti Filmnapokon is helyett kapott a "nemépítés" és az újrahasznosítás kérdése. A fesztivál harmadik napján, március 22-én vetítették a Toldi moziban a HouseEurope! Svájcból induló, majd Európa-szerte teret nyerő kezdeményezéshez kapcsolódó kisfilmet, melynek címe: Power to Renovation: A Question of Values. A kisfilm – ami egyébként online bárki számára elérhető[3] –, a szervezet munkásságát összegzi és mutatja be röviden, ami alapvetően az épületállomány fenntartható renoválásával kapcsolatos törekvéseket foglal magába. A film sorra veszi a mikroszinten elért sikereket, majd vázolja, a HouseEurope! elképzeléseit a makronarratíva átalakítására vonatkozóan.

Az elért sikerek, vagyis már megvalósult renoválási projektek filmben bemutatott sorsát a szervezet honlapján elérhető Renovation Stories mappa remekül kiegészíti. Itt egyetlen magyarországi példaként az ózdi Digitális Erőmű átalakításának története olvasható.  A 19. században induló, majd 1992-ben végleg leálló vasgyár épületeinek újrahasznosításával a 2010-es évek elején kezdtek foglalkozni, majd 2014-ben elkezdődött az erőmű átalakítása a Mixa Stúdió tervei alapján. Az egykor a vasgyárhoz tartozó épület ma Digitális Erőmű néven, közösségi és kiállítótérként, oktatási központként funkcionál, a Renovation Stories nyilvántartásában találó módon Culture Factory néven szerepel.

Ami a makronarratíva megreformálására tett kísérletet illeti, a nonprofit szervezet petíciót indított, mely a megfelelő mennyiségű aláírás megszerzése után átalakíthatná az Európai Unió épületbontással és renoválással kapcsolatos szabályzatát, nyilvánvalóan az utóbbi javára billentve el a mérleget, hogy még több, a Digitális Erőműhöz hasonló renoválási projekt valósulhasson meg az Unió országaiban. A petíció online, hivatalos, uniós fórumon keresztül érhető el és írható alá, név és személyigazolványszám megadása után. A gyűjtés 2025. január 31-én indult, és 2026. január 31-ével bezáróan ér véget. Az összegyűjteni kívánt mennyiség 1 millió aláírás – jelenleg, e sorok írásakor, 14.782-nél tart a számláló.

A moziból kilépve valószínűleg mindenki azzal az elhatározással indult haza, hogy otthon első dolga lesz a petíció aláírása. Ebben nagy része volt – a film tartalmán kívül – a keretezésnek és a bemutatásmódnak is. Páros vetítés volt, a Power to Renovation előtt Igor Ivanov Concrete Time című filmjét láthattuk, mely Szkopje városának az 1963-as pusztító földrengést követő újjáépítése történetét mutatta be. Itt persze érdekes párhuzamokat vonhatunk az ember és a természet által végzett rombolás kérdését vizsgálva, de megteszi ezt helyettünk a film is, mivel utolsó kockáin Szkopje jelenlegi állapotát, azaz a hatvanas években létrejött épületállomány totális elhanyagolásának eredményét fedi fel. Létezik tehát ez az ember általi "passzív rombolás" is, mely sokkal lassabb, sokkal kevésbé látványos, de éppolyan effektív, mint a természeti katasztrófa végezte pusztítás. Erre a vonalra csatlakozik rá a Power to Renovation, megvilágítva azt a részletet, hogy a passzív rombolás, ha túl sokáig húzódik, előbb-utóbb óhatatlanul aktív rombolásba torkollik, ezt megakadályozandó, addig kell közbelépni, amíg nincs késő, el kell kezdeni renoválni.

A kisfilm, illetve ez a tálalás is, érzelmi húrok megpendítésére apellál. Több ilyen jellegű téma is előkerül. A régi épületekhez való érzelmi kötődéstől kezdve, az új építésű, magasabb áron bérelhető lakásokból kiszoruló társadalmi csoportok helyzetéig. Arról nem is beszélve, hogy mindez, és főleg az utóbb említett téma, szépen rezonál a jelenlegi lakhatási válsággal, mely mindannyiunk közös valósága és közös szorongásának tárgya.

 Érdekes ez a megközelítés, mely megpróbálja az építészet kérdését egy emberközelibb, emberléptékűbb dimenzióba – az Építészeti Filmnapok idei mottójával élve: egy common ground-ra, azaz közös talajra – visszaléptetni. A moziból kilépve, és kissé már felocsúdva, persze realizáljuk, hogy ez a képlet nem ennyire egyszerű. A valóságban több tényezős egyenletről van szó, ahol számos, gyakorlatibb jellegű akadály ékelődik épület és érzelem közé. Az érzelemi szempont csak egy lehetséges megközelítés…

Antal Zsuzsa

Szerk.: Hulesch Máté