Designstratégia: Magyarország – Csehország 0:1

Közel húsz éve létezik, támogatja a kulturális minisztérium, a főváros, és még a tévé is közvetíti. Mi az? Hiába is keresnénk a választ országhatáron belül, a megoldás a Czech Grand Design, vagyis a Cseh Design Akadémia által alapított legrangosabb díj, amit március 3-án este adtak át a Stavovské Divadlo színpadán. Mindeközben itthon feltűnt-e bárkinek (a szakma szereplőin kívül), hogy utoljára két évvel ezelőtt, 2023-ban hirdették ki a Magyar Formatervezési Díj nyerteseit?

Idén tizenkilencedik alkalommal ítélte oda a 67 tagból álló Cseh Design Akadémia a legjobb cseh tervezőknek járó elismerést. A díjtárgyat a Moser művészeti vezetője, a tavalyi év Grand Designer díj nyertese, Jan Plecháč alkotta meg – a ceremónia kezdetekor egy zsúrkocsit gurítottak be a színpadra, ezen pihent a designer által tervezett kristálytorta, aminek egy-egy szelete aztán a nyertesekhez vándorolt. Az est abszolút győztese – átvéve ezzel a stafétát Plecháčtól – a harminckét esztendős Jan Černý lett, aki többek között a cseh olimpiai és paralimpiai csapat 2024-es formaruháit tervezte (őt választották az év divattervezőjének is).

Az év felfedezettje díj Natálie Navrátilovához került, aki tavaly a Fabini számára rozsdamentes acélból készült evőeszköz készletet tervezett, illetve a Mikov márka termékpalettáját frissítette a minimalizmus jegyében megalkotott ´Office´ kollekcióval. Fontos megjegyezni: a Mikov évek óta meghatározó szereplő a cseh piacon, elsősorban hagyományos és minőségi kések, vágóeszközök gyártásával foglalkoznak – egyik emblematikus termékük a halacskás zsebkés, amire afféle nemzeti kincsként tekintenek Csehországban. Amiért példaértékű lehet ez a vállalat, az az, hogy néhány éve felismerték: ahhoz, hogy új célcsoportot tudjanak megszólítani, több cseh designerrel érdemes együttműködniük. Erről a designra érzékeny vásárlóközönség is meggyőződhetett a tavalyi Designblok alkalmával, amikor is a standjukon a Navrátilová által tervezett vonalzó, szögmérő, levélbontó kés, hegyező mellett ott sorakozott az Olgoj Chorchoj tervezői által jegyzett elegáns és letisztult formavilágú zsebkés is.

A kulturális minisztérium által támogatott "Év Designere" díjat Kateřina Handlová kapta, aki a Rückl számára vázát, a Bomma részére lámpát tervezett, mindezek mellett pedig a 2024-es jégkorong-világbajnokság érméit is ő jegyzi. Egy közel nyolc éves munka gyümölcseként született meg a cseh tervezőgrafika történetét bemutató "Identita" könyv – a hiánypótló kiadványt Filip Blažek, Linda Kudrnovská és a studio Mowshe jegyzik (az "Identita" egyébként nemcsak egy album formájában öltött testet, de kiállítás, online is nézhető sorozat és egész estés dokumentumfilm is készült belőle).  Az év illusztrátora Michal Bačák lett – meglepő módon egy ritka fafajtákból készített intarziával nyert, amelyet a Forbína bár számára a zeitgeist.limited. stúdió valósított meg. Az évek óta a backstage-ek világát megörökítő Lena Knapová lett az év fotográfusa, Magdalena Šťastníková pedig az év ékszertervezője.

Az év gyártója (a 2022-es díjátadó után ismét) a Master & Master lett, akik egy sor kiváló cseh designerrel együttműködésben dobták piacra magas minőségben készített termékeiket – az ´Oasis´ virágtartót, a ´Log´ kanapét és fotelt (tervező: Jiří Pelcl), étkező- és irodaasztalt (tervező: Atelier SAD), valamint a ´Dalmatian´ lerakóasztalt (tervező: Palma de Alma).

Az életműdíjat idén a hetvenkét éves Libuše Jarcovjáková fotográfus kapta, aki a hetvenes-nyolcvanas években főképp marginalizált, kisebbségi csoportokról és az éjszakai életről készített anyagokat Prágában és Nyugat-Berlinben, jelenleg is aktív, több művészeti főiskolán neveli a fiatal generáció tagjait (a díjátadó idején is egy digitális fényképezőgép lógott a nyakában).

A szakma csúcsaként számon tartott Czech Grand Design gála most is üdítő és inspiráló volt: jó ízléssel megtervezett színpadkép, látványos, de nem túlzó koreográfia jellemezte az eseményt, ahonnan a humor sem hiányozhatott. Joggal nevezhetnénk a cseh design Oscar-gálájának is – látva a cseh kollégákat, mi magyarok csak elszégyellni tudjuk magunkat, de még jobb lenne, ha példát tudnánk venni róluk. Nemcsak a Czech Grand Design megmérettetést, hanem a designról való általános gondolkodást illetően is.

Nálunk a designer (vagy még inkább: dizájner) kifejezés legfeljebb csak az "olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek" összefüggésében kerülhet nyilvános kontextusba – legalábbis jelen állás szerint, amikor a miniszterelnök éppen ismeretlen összetételű dizájnerdrogok ellen indít hajtóvadászatot. Sajnálatos, hogy évértékelő beszédében Orbán Viktor arról a bizonyos másik, nagybetűs designról – aminek gazdasági hasznosságát a nálunk fejlettebb államok vezetőinek, döntéshozóinak már régóta nem kell bizonygatni – megfeledkezik. Valahogy évek óta mindig.

Pedig van is erre felkent szervezet, mégpedig a Magyar Divat és Design Ügynökség, amely "munkája során hazai és nemzetközi szakmai szervezetekkel, oktatási intézményekkel, állami és piaci szereplőkkel közösen együttműködve valósítja meg a legfontosabb stratégiai pilléreket." (Tehát "közösen együttműködve" valósítja meg a pilléreket). Az MDDÜ honlapján olvasható az is, hogy a divat- és designiparban egyre növekvő gazdasági és turisztikai potenciált Magyarország Kormánya is felismerte, és szándéka, hogy ezen területeket – az Ügynökség közbenjárásával – fejlessze. Bingó! Szóval, mégiscsak lehetne a designnak (valamiféle) haszna, ami akár a szónoklat egy másik pontján, a "100 új gyár" program bejelentésekor, a stratégia részeként is előkerülhetett volna – de nem került. Feltételezhetően a dunavecsei gyárát 15 milliárd forintos beruházással bővítő francia Schneider Electric felületein sem fognak hirtelen megszaporodni a "diplomás formatervező" álláshirdetések, hacsak nem kifejezett szándék, hogy a kisfeszültségű elosztóberendezések tervezésébe ilyesfajta szakembert is bevonjanak (a bővítéssel járó 270 új munkahely amúgy is sokkal jobban hangzik).

Míg a csehek kristálytortával és a hetvenes évek görkoris diszkóit megidéző színpadképpel ünnepelték a design szakma sikereit a Czech Grand Design gálán, addig nálunk nemhogy design akadémiában vagy díjátadóban, de még díjban sem nagyon reménykedhetnek a hazai tervezők, gyártók vagy manufaktúrák. Legalábbis napjainkban.

Feltűnt-e bárkinek (a szakma szereplőin kívül), hogy utoljára két évvel ezelőtt, 2023-ban hirdették ki a Magyar Formatervezési Díj nyerteseit? Na, ugye. Naivitás lenne persze, feltételezni, hogy a díj "eltűnése" álmatlan éjszakákat okozott volna a magyar lakosságnak – van nekünk így is épp elég bajunk. Az először 1979-ben meghirdetett, akkor még Magyar Formatervezési Nívódíj (ami "a kimagasló színvonalú formatervezői teljesítmény elismerését, a hazai formatervezés alkalmazásának ösztönzését hivatott elősegíteni") valószínűleg nem veszett el, csak mint oly sok minden, átalakul.

A minden év kora tavaszán meghirdetett díjpályázattal kapcsolatban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján nincsenek naprakész információk, nem tudhatjuk meg, mi is történt valójában. Amit tudunk: a díjat adományozó Magyar Formatervezési Tanács feladatait (ezek közé tartozott a Magyar Formatervezési Díj és Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj pályázatainak koordinálása és lebonyolítása, valamint a Budapest Design Week eseménysorozat szervezése) a Magyar Divat és Design Ügynökség vette át. A 2024 augusztusában megjelent sajtóközleményben olvashatjuk azt is, hogy "a továbbiakban a Magyar Formatervezési Tanács részt vesz a hazai kreatívipar fejlesztésére irányuló kormányzati stratégia kidolgozásában és végrehajtásában." A hivatalos bejelentést követően az Ügynökség sebtiben megrendezte a Budapest Design Weeket, szorosabbra fűzte a szálakat a kiemelt szakmai együttműködő partnerekkel (Art Market Budapest, ELLE Decoration Magyar Kultúráért Alapítvány), az esemény központi rendezvényét, az igencsak látványosra sikeredett, ám koncepcióját tekintve erősen kifogásolható, ingyenesen látogatható 360 Design Budapest kiállítást történelmi helyszínen, a Nyugati pályaudvar egykori várótermében prezentálta.

És hogy miért lehet fontos mégis, hogy erről a hallgatásba burkolt díjról beszélünk éppen most? Egyrészt, mert senki nem beszél róla. A szakma is hallgat, nem tud róla semmit, "újdonsült gazdái" pedig (sok egyéb más feladatuk mellett) nem adnak tájékoztatást; nem tudjuk, milyen elképzeléseik vannak a díjpályázat jövőjét illetően, legalábbis egyelőre. Másrészt, mert látjuk, hogy egy tőlünk nem is olyan távoli országban a kulturális és gazdasági stratégia fontos elemeként tartják számon a designt, és ebben a meggyőződésükben a csehek a legkülönfélébb formákban – legyen az a Czech Grand Design díj vagy a Designblok fesztivál – képesek a szakma, az ipar szereplőit és a hétköznapi befogadókat is megerősíteni.

Ha nincs díj, ha nincs a designban szakmai verseny, akkor igazából tét sincs. Ha nincs presztízs értékű megmérettetés, ahol próbára teheti magát a tervező vagy a gyártó ebben az országban, akkor még a lehetősége is elszáll annak, hogy egészséges versengés alakuljon ki a jobbnál jobb szakemberek között.

És arról se feledkezzünk meg, hogy a díj nem csupán egy díjtárgy, ami felkerülhet a polcra, hanem elismerés is. Annak jele, hogy tapasztalt, világlátott szakemberek, érdemi döntéshozók elismerik és fontosnak tartják a díjazott munkáját, és bizalmat szavaznak neki, hogy van jövője annak, amit csinál, s ami nemcsak neki, nemcsak a szűk szakmai környezetének, de akár még egy országnak is jó lehet. Na, nálunk ilyen nincs. És csak bízhatunk abban, hogy időben eszmél, akinek kell.

Mayer Kitti
 

Szerk.: Hulesch Máté