Emberhez mért házakat tervezni, építeni

Nagy Farkas Dudás Erika beszélget Pesti Attilával.

A kishegyesi Kátai tanyán 2001. július 2-án nyitott az öt napig tartó Campus építésztábor. A tábor egyik alapítója és állandó résztvevője Pesti Attila, a szabadkai Építőmérnöki Kar szerkezettervező szakának abszolvense.

NFDE: Hogyan jött létre a CAMPUS építésztábor?

PA: Eredeti célunk szerint két fő szála lenne a szemináriumnak: az alföldi építészeti hagyományok továbbgondolásán alapuló építészet köztudatba juttatása és népszerűsítése (eszmei és gyakorlati úton). Másrészt olyan nyitott fórumnak szántuk a Campust, ahol bárki kifejtheti az építészettel és társdiszciplínáival kapcsolatos álláspontját. Azon emberek találkozóhelyének szántuk a tábort, akik szélesebben értelmezik az építészetet.

NFDE: Miért kell "szélesebben" értelmezni az építészetet? Nem elég a mesterségbeli tudás?

PA: Semmiképpen sem. Az építész feladata ugyan az építés, de ennek első állomása önmaga felépítése. Kell egy szellemi alapállás, melyből kiindulva részvéttel és autonómiával meg tudja oldani a feladatát. Az igazi építészet a forma, idő, tér és anyag követelményének interferenciájából áll össze. Ha ezt valaki elfelejti, akkor a közízlés szintjén mozgó rutinfeladattá alacsonyítja az építészetet. A fent nevezett fogalmak viszont egyenként is sok kérdést vetnek fel, ezért van az, hogy sok minden szóba kerül itt.

 

 

NFDE: Sikerült-e a tervek mentén haladni?

PA: A siker felemás. Egyrészt olyan kvalitású építészek tiszteltek meg bennünket, mint Gáborjáni Péter, Gerle János (Velencei Építészeti Biennálé nemzeti biztosai) vagy például Ekler Dezső (Ybl-díjas) és Csete György (Ybl- és Kossuth-díjas), addig a helyi építész társadalom tagjai rendre távol maradnak. Hozzáteszem, nem azért, mert nem tudnak rólunk. Ez azért nyilvánvaló, mert egyeseket személyes meghívással sem tudtunk elcsalni.

NFDE: Miért?

PA: Előttem sem világos a dolog, de különös, hogy pont az építészek részéről lanyhább az érdeklődés. A társdiszciplínák képviselői nem ilyen passzívak. Vízépítészek, kert- és tájépítészek, néprajzosok, gépészek stb. szívesen jönnek hozzánk gondolatokat cserélni. Tény, hogy az építész szakma tájainkon teljesen elpetyhüdt, a hivatás űzése egzisztenciális praktikává vált: építészet az, amiből meg lehet élni. Ez a magatartás rímel Lenin szereposztására, miszerint az építészet humbug, s csak annyiban van jelentősége, amennyiben a proletár internacionalizmust szolgálja, mint propagandisztikus eszköz. A "bojkott"-ból azonban nem csinálunk hiúsági kérdést. Woody Allen azt mondta, neki az agya a második legkedvesebb testrésze. Szerintem sokaknál a harmadik helyre szorul. Az első kettővel nem tudunk a táborban konkurálni.

NFDE: Az organikus építészetről...

PA: Az organikus építészet lényegét tekintve nem annyira a modern építészet tagadása - ahogy ezt a legtöbben gondolják -, mint inkább az archaikus építészeti hagyományok folytatása. Tagadásra tulajdonképpen a modernisták "építettek", s az a tény, hogy házaik egy emberöltő alatt kudarccá váltak, azt támasztja alá, hogy a tagadás önmagában nem teremt rendszert, nem ad premisszákat egy új alternatívához. A dialektikus filozófia a változásokra összpontosított, nem ismert el állandó adottságokat, úgy mint táj, mentalitás, egyediség stb. Az organikus építészeti felfogás szerint az építésznek átfolyást kell engednie magán a hagyomány számára, mert csak is így formálhat "emberszabású" házat.

 

 

NFDE: Milyen hagyományról van szó?

PA: Én ez alatt a Hamvas által leírt hagyományt értem. Persze a hagyomány egyre "lejjebb" kerül a rárakodó civilizációs rétegek alatt, ezért üzenete nehezen olvasható, no meg a műbe való beépítése se könnyű feladat, hiszen az épület a legelvontabb alkotási forma. A számomra példaképül szolgáló magyar organikusok két fő szellemi kútfőből merítenek. Ezek: a steineri antropozófia és a paraszti kultúra. A népi építészetből könnyebben megérthető az egész organikus hozzáállás lényege. A paraszti kultúra ugyanis - mint minden ősi természetes kultúra - organikus, mert az anyagi és a szellemi tartalom mindig együtt és egységben van. Ha sorra vesszük a házhoz fűződő szavainkat: lábazat, kapuszárny, ablakszem, homlokzat, tetőgerinc stb., akkor azt láthatjuk, hogy eleink lénynek fogták föl a ma dologinak mondott fogalmakat. Eszerint a házzal, mint élőlénnyel van dolgunk...

NFDE: Van-e sajátos formavilága az organikus építészetnek?

PA: Az organikus építészet célja: az ember természetéhez illeszkedő házakat alkotni. Felmerül a kérdés: mely formák állnak legközelebb az ember természetéhez? A jungi lélektan szerint a tér archetipus, az anyaméhben született meg bennünk. Ez az első "házunk" - ahol a legjobban érezzük magunkat - puha és kerekded. Az első vonalak, amelyeket kisgyermekként rajzolunk - görbék. Hundertwasser azt mondta (mit mondta, dörögte!): vonalzóval rajzolni istenkáromlás, mert az egyenes vonal természetellenes. Az egyik legősibb szavunk is utal arra, milyen legyen a házunk formája: hajlék. És mégis: az organikus alkotás nem válhat formai dogmák hordozójává. Mint ahogyan a természetben sem létezik önmagáért való forma, úgy az építészetben sem szabad alkotói önkénnyé válnia, hanem az adott helyen ható fizikai és spirituális szervezőerők kikristályosodása kell, hogy legyen. Ennél fogva akár a "kocka" formájú ház is lehet organikus. Gondoljunk csak a hagyományos mediterrán építészetre, Djenné, Sibám városaira...

NFDE: Mi a helyzet az építőanyagokkal? Létezik-e organikus hierarchia?

PA: Mivel ez a fajta építészet szellemi indíttatású, szempontjaiban túllép az anyagszerűségen, pontosabban a ház szellemiségét olyan anyagokba gyúrja, amelyek méltó hordozói a szellemiségnek. De talán helyesebb lenne szólni a táj szellemiségéről, mert az ember is ennek része, és így ebből van levezetve az egész mese. Ily módon a legorganikusabbak az adott tájból kiemelt anyagok, melyek új "életükben" is tudnak azonosulni a tájjal, a ház halálával pedig visszatérni oda, ahonnan egykoron kiszakíttattak.

NFDE: Az építészet-pénz viszonyáról...

PA: Szerintem a pénz alapvetően nem rossz dolog. A bajt abban látom, hogy a pénzt fétisként kezelik. Hogy az építészetnek is gyeplőjévé vált, az annak a következménye, hogy a szellem is árucikké lett alacsonyítva. A tudást "kifizetik" arannyal, holott a kívánatos állapot a fordítottja lenne, tudniillik, hogy a szellem uralkodjon az anyagon, az aranyon. Voltak ilyen idők is. Gondoljunk csak az alkimistákra...

 

 

PA: Eleink ha házépítésbe fogtak, pontosan tudták, hogy milyen lesz az, mert a világképükhöz kapcsolódott. Az anyagelvű világképlet megjelenése a történelem döntőfejleménye. Az Ember kiemelte magát a világgal alkotott egységéből, kiveszett belőle mindenfajta érdeklődés a transzcendencia és a vallás iránt. Az ősi világkép felbomlott, az értékek helyzete a társadalomban labilissá vált. Ebben a fejetetejére állított világban a pénz avanzsált kultikus jelentőségűvé, és az a téves hozzáállás szilárdult meg az építészetben is, hogy az anyagi, technikai lehetőség adottsággá van avatva. Így a házak, amelyek ma (tömegével) épülnek szellemi váz nélkül olyan álarcok melyek mögött nincs arc, dobozok satnya szimbolikus tartalmakkal. Hamvas is rezignáltan legyint: van itt minden: dizájn, ergonómia, higiénia - csak meghittség nincs...

Hivatkozni is a pénzre szoktak: éhen halni nem egészséges - az ügyfél óhaja törvény. A plutokrácia hatalma egyenlőre töretlennek látszik. Megdöntése pedig túlmutat az építészeten.

Nagy Farkas Dudás Erika