HANGING GARDEN – A MÁS Építészek terve a Károli Gáspár Református Egyetem új épületegyüttesére

A MÁS Építészek Károli Gáspár Református Egyetem campusára készített pályaműve az épített örökség megőrzése, a fenntarthatóság és a korszerű térhasználat hármas elvén alapszik. A tervezés során a Markusovszky tér és az Üllői út városi karaktere, valamint a meglévő dohánygyár épületének transzhistorikus szemléletű újragondolása jelentette a kiindulópontot. A terv célja, hogy egy összetett, mégis átlátható térszervezési koncepcióval, kortárs megközelítésben értelmezze újra a klasszikus campusok szellemiségét.

Pályaművünk létrehozása több, általános érvényű gondolat megfogalmazása során született meg. Az izgalmas meglévő épület kezelése, a Marsukovszky tér jellege és az Üllői úthoz való hozzáállás, melyet tervünkben megfogalmaztunk, három alapgondolatra épül: transzhistorikus állapot elérésére, fenntarthatóságra és effektivitásra. E három elem formálta a beépítést, épületek és zöldfelületek rendszerét, funkciók elhelyezését.

A fenntarthatóság a mai korszellem egyik legfontosabb alakítója, és ennek építészeti következményei elkerülhetetlenek. Ez alapján hoztuk meg a döntést, hogy egy jó állapotban lévő, védett homlokzattal ellátott, épített örökséget magában hordozó épületet, nem szeretnénk lebontani. Hisszük, hogy a felelős fogyasztás inkább hozzáállás, mint hatékonyság kérdése, és erre a kérdésre tervünk a lehető legtöbb meglévő épületszerkezet megmentését, passzív gépészeti rendszer kialakítását, napelemek telepítését, a zöldfelületek maximalizálását ajánlja.

A transzhistorikus állapot létrehozása egy, már a múltban létező „eszköz" újrahasznosítását, újrahasználását jelenti. Ez többféle módon történhet, értelmezésünkben nem feltétlenül anyagi szempontból alkalmazható, sokkal inkább jelentheti például egy archaikus tér átértelmezését. Ilyen például a kerületre jellemző bérházak gangos belső udvarának megidézése, mely tervünkben az Üllői úti új épület aulájának a tere. Ez a tér bár funkcionálisan és léptékét tekintve új, kortárs megközelítést mutat, térhasználati asszociációk által bárki számára érthetők, felismerhetők, mivel kultúrálisan beágyazottak.

A meglévő dohánygyár épületét is ebben a szellemben kezeltük, a lehető legnagyobb mértékben megőrizve az eredeti épületet, hogy épített örökségünk értékei új funkcióval, új értelmezési rétegeken keresztül ugyan, de tovább éljenek. Transzhisztorikus törekvés eredménye egy már a múltban bevált technológia újragondolása is, mely a meglévő épület fénykutainak létrehozásakor jelenik meg épületünkben. A kialakított fénykutak a kéményhatást kihasználva passzív szellőzést és hűtést generálnak az épület teljes keresztmetszetében, az üvegházhatás miatt pedig a duplafalú kémények falai között akár 90 fokra is felmelegedő levegő légmozgást indukál az épület egészében, átszellőztetve azt.

Építészeti koncepciónk a hagyományos egyetemi campus térszervezéséből indul ki. A pavilonszerűen telepített klasszikus campusok legnagyobb előnye, hogy a városon belül egy attól független kis várost hoznak létre, ráerősítve az egyetem függetlenségének ethoszára. Ezek a közterek elengedhetetlenek ahhoz, hogy campusként működjön egy egyetem. Az egyetemi épületek között elterülő kertekben és tereken létre tud jönni az a közösségi agóra, ami az egyetemi polgári életnek a központi eleme és motorja.Ezt a klasszikus térszervezést hivatott megidézni koncepciónk. A Károli Gáspár Református Egyetem új campusának területe szűk keretet biztosít ennek az agórának létrehozásához, mert ugyan a Markusovszky tér jó potenciállal rendelkezik, közfunkciója révén a privát campus érzetét és funkcióját nem tudja betölteni. Tovább nehezíti az épületek szerves kapcsolódását, hogy a meglévő dohánygyár épülete és az új Üllői úti épület közös határvonala rövid, így az épületek közötti tér is arányaiban rövid a campus-szerű működés eléréséhez.

Mindezek vizsgálata után az új campus agóráját a harmadik szintre emeltük, ahol a sportcsarnok teteje lehetőséget teremt egy nagy, füves terület kialakítására. Ez a füves terület a találkozások, rekreáció terei, ahonnan minden épületünk megközelíthető. A park használatát egy vertikális kerttel, függőkerttel bővítettük, mely az új és a régi épület között futva vertikális értelemben teszi lehetővé a klasszikus pavilonszerű campus működést.

A Campus területe négy épülettömegből áll: A régi dohánygyár U alakú épületéből, a dohánygyár épület udvarába tervezett sportcsarnokból, az új, Üllői úti épületből és az ezeket összekötő függőkertből.

A Kinizsi utcai megmaradó épületbe a viszonylag kis fesztávok miatt a kisebb tereket igénylő funkciók kerültek, mint a szemináriumi termek és irodák, illetve az olyan nagyobb funkciók, ahol nem a térben álló oszlopok nem keltenek zavaró, kellemetlen hatást, mint például a könyvtár, kápolna vagy az étterem. Az új, Üllői úti tömbben kaptak helyet a nagy tereket igénylő funkciók, mint az előadótermek vagy az egyetem aulája. A sportcsarnok tömege a kézilabdapálya kontúrja, a kiegészítő funkciói a szomszédos épület tereibe helyeztük. A függőkert általános funkciója az agórán túl, az épületszárnyak összekötése horizontális és vertikális értelemben is. Ebben a tömegben helyezkednek el a függőleges közlekedők és általános szintjein az egyetem laborjai.

Az új campus telkei egy bonyolult városi szituációban helyezkednek el. Az Üllői út mint a város egyik legforgalmasabb sugárútja, az Iparművészeti Múzeum közelsége, a megmaradó dohánygyár épülete és a Markusovszky tér közparkja közé tervezendő épületek a meglévő komplex városi szövetet még tovább bonyolítják. Tervünk célja ezt nem tovább nehezíteni, az egyszerűségre törekszik. Az új Üllői úti épület homlokzatvonala megegyezik a telekhatárral, így a budapesti beépítés hagyományát követi, klasszikus belső udvaros kialakítással. A Kinizsi utcai épület tömegét teljesen egészében megőrizzük, új tetőszerkezet kialakításával. A tetőről a “kutyaólakat" elbontjuk, csak a szellőztető kémények és a teherlift gépháza nyúlik túl a tető síkján, melyek az utcáról nem láthatóak.

MÁS Építészek