Így látjuk mi – épített környezeti nevelés // Térműhely

Építőművész-, művészetmenedzsment- és tanár szakos hallgatók a 2023-as tavaszi félévben épített környezeti nevelés és részvételi tervezés témakörével ismerkedtek meg. Az építőművész hallgatók egy részvételi tervezés során, középiskolás diákokat bevonva képzeltek el új közösségi teret az I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium udvarán. A megvalósult beavatkozást és a folyamat felépítését a projektet életrehívó Mihály Regina (kultúrAktív Egyesület, MOME óraadó oktató) mutatja be részletesen.

A környezetpszichológia alapvetése ember és környezete közötti kölcsönkapcsolat. Minden cselekvésnek van egy adott kontextusa, mely nélkül nem értelmezhető teljes értékűen (Dúll, 2009). A kultúrAktív Egyesület Így látjuk mi – épített környezeti nevelés című projektjének fókuszában, mint azt a megnevezése is láttatja, az épített környezet és ember kapcsolata áll, különös tekintettel a felnövekvő generációra. Ezt a kapcsolatot és leginkább az ehhez való egyéni viszonyt állítja központba a három fő szálon futó tevékenység, három különböző irányból megközelítve ezt a kapcsolatot:

1. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Design- és Művészetmenedzsment szakos hallgatók bevonása – témához kapcsolódó féléves kurzus keretében elméleti és gyakorlati szintű ismeretek átadása; a hallgatók saját környezetükhöz való viszonyáról történő tudatos gondolkodás alakítása egyéni feladatokkal
2. Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar és a MOME Design- és Vizuálisművészet-tanárszakos hallgatóinak bevonása – tömbösített órák, pontszerű előadások keretén belül ismeret átadás, a hallgatók saját környezetükhöz való viszonyáról történő tudatos gondolkodás alakítása egyéni feladatokkal
3. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Építőművész MA hallgatók bevonása + általuk egy középiskolás bevonása – részvételi tervezési módszerek megismertetése a hallgatókkal, Térműhely - közösségi tervezési projekt fiatalokkal gyakorlati megvalósítása ezzel együtt a fiatalok környezetéhez való viszonyának mélyítése, megértése, majd a cselekvőképesség megtapasztalása

Az épített környezeti nevelés komplex témaköréből adódóan az előbb említett, bevont területek mindegyike valamilyen szempontból kapcsolódik gyakorlati és elméleti síkon egyaránt. A projekt célkitűzéseként beemeli a kurrikulumba, köztudatba hozza, végül célja összefűzni a 3 szálat egy egésszé.  A cikkben részletesebben a Térműhely projektjét mutatjuk be.

A MOME Építészeti Intézet hallgatóinak Térműhely projektje, megvalósuló diplomatárgyaként épült be az Így látjuk mi folyamatába. Ebben az öt fiatal – Bán Boróka, Gunther Júlia, Gulyás Janka, Laki Ábel és Suba-Faluvégi Szilárd – a következőket fogalmazta meg indítványként:

Ez jól párhuzamban áll a pszichológiai és pedagógiai szempontrendszerekkel, melyek egy fiatal fejlődésében az otthont és az intézményi környezetet tartják legmeghatározóbbnak, azonban kiemelik, hogy mindezt nem értelmezhetjük egy tágabb környezeti kontextus figyelembevétele nélkül, amely keretét a lakóhely, település, régió jellemzői adják. Ezek a terek, környezetek, amelyeket nap, mint nap használunk és tapasztalunk, rendkívül meghatározóak mind a jelenben és a jövőben, ezért fontos odafigyelni, reagálni arra ami körülvesz minket (Dúll, 2009; Kálmán, 2014; Altman & Wandersman, 1987; Proshansky, Fabian & Kaminoff, 1983). Az öt egyetemista azt tűzte ki célul, hogy közös megfigyelésre, gondolkodásra, cselekvésre hívja a fiatalokat környezetük jobbátétele érdekében.

Közösségi tervezés megkezdésekor a Minden Térben Gyerekekkel című kiadványt vettük alapul, amelyben a kultúrAktív Egyesület részéről Mihály Regina és Szilágyi-Nagy Anna (2021) szerzők a közösségi tervezés öt lépését a KIVEL-HOL-MIT-HOGYAN-ALAKÍTUNK? kulcsszavak mentén mutatják be saját tapasztalatokra alapozva (Derr, Chawla, & Mintzer, 2018; Ataol, Krishnamurthhy & van Wesemal, 2019).

A kérdőmondat minden szava a közösségi tervezés egy-egy lépésére utal:

1. lépés KIVEL: a közösségi tervezés első, előkészítő lépéseként megismerkedünk a gyermekközösséggel, kialakítjuk a közösségi tervezésben résztvevő csoportot.
2. lépés HOL: miután ezt megtettük, a gyermekközösséggel közösen feltárjuk az adott helyszín állapotát és lehetőségeit
3. lépés MIT: a harmadik lépésben a fejlesztési célokat és a jövőképet fogalmazzuk meg
4. lépés HOGYAN: a következő lépésben a célokat megvalósító ötleteket fogalmazunk meg, közülük egyet-egyet tesztelhetünk is
5. lépés ALAKÍTUNK: a tervezést követi a kivitelezés, a folyamat végén egy-egy kiválasztott ötletet közösen meg is valósíthatunk!

Ezeket a lépéseket a saját helyszínünkhöz és annak közösségéhez illeszkedve adaptáltuk. A tervezési folyamatot az I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium 10.A osztályos diákjaival kezdtük meg. Alkalmazkodva az iskolai tanrendhez, a diákok idejét figyelembevéve alakítottuk ki a programunkat, melyben végül az iskolaudvar problémaköre került középpontba, így a köztéri projekt végül egy saját, intézményi tér átalakítására irányult. 

Az interaktív műhelyalkalmak 5 darab tanórába ágyazva valósultak meg, ahol: megismertük a közösséget, összekovácsolódtunk, elkezdtük feltérképezni a helyhez való viszonyt és értékelni annak részeit, megvitattuk a problémákat, majd mindenki szabadra engedhette gondolatait és egy udvarról készült maketten vizualizálhatta ötleteit, elképzeléseit. Ezekre az elképzelésekre a hallgatók egyénileg terveket készítettek majd bemutatták az osztálynak, akik mindezt különböző szempontok és érvek mentén értékelték. Összegeztük az összegyűjtött visszajelzéseket, kéréseket, végig gondoltuk a felmerülő kérdéseket és javaslatokat, majd végül egy összegyúrt terv született meg, amely jóváhagyásra került. Egy olyan alkotás lett a végeredmény, mely egyszerre ülőbútorként szolgál, közösségi teret létrehozva maga körül és a napsütést is mérsékli az erősen benapozott teraszon, amely pont emiatt teljesen kihasználatlan területként jelent meg a gyerekek mentális térképén.

ÉPÍTÉS

Egy május eleji szombati napon láttunk neki a munkálatoknak a gyerekek, osztályfőnökük és egy szülő részvételével.

Fontos, hogy az alkalmat megelőzte egy intenzív előkészítő fázis, hiszen a diákok szaktudás híján nem tudnak mindenben részt venni, így annak érdekében, hogy minél gördülékenyebben menjen aznap a közös munka, minden szükséges anyag előkészítve érkezett meg az iskolába. Aznap munkacsoportokra osztva mindenki másban tudott segédkezni, mivel az építményünk több elemből állt össze. Lehetőség volt faanyagot méretre szabni, fűrészelni, csavart behajtani, illetve a kert rendezetlen állapotával foglalkozni, kertészkedni, gyomlálni, udvart takarítani. Forgórendszer szerűen mindenki részt vehetett a különböző tevékenységekben.

PONYVA FELRAKÁS ÉS LIMONÁDÉZÁS A TERASZON

A napvédő ponyva felrakásárára később, június első napján került sor, immár ragyogó napsütésben egy salátázással, limonádézással egybekötött délutánon. Már mindenki izgatottan várta, hogy végre teljesen kész legyen az új objektum. Az osztály aktívan és lelkesen segédkezve vett részt a ponyva felhelyezésében, majd később az iskola többi tanulója is birtokba vette a helyet és élvezte az árnyékot adó kis zugot.

A közösségi tervezés folyamata azonban itt nem ér véget. A tárgy elkészülte után fontos ezt ünnepi keretek között megmutatni az iskolai közösségnek, majd külön feladat óvni, karbantartani az újdonságot.  Lényeges a továbbiakban a tervezési folyamatot kiterjeszteni, bevonni az iskolaközösség egészét a gondolkodásba, hogy mindenki a magáénak érezze és örömmel használja az ápolt udvart, amely apránként olyan változásokkal bővül majd, – akár egy szabály bevezetése, akár konkrét beavatkozás által – amelyet a közösség szeretne és sajátjának érez.

A projekt a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a kultúrAktív Egyesületet képviselő, Mihály Regina vezetésével valósul meg.

Köszönet: 
Ébli Gábor (MOME)
Pataky Gabriella (ELTE TÓK, MOME)
Szilágyi-Nagy Anna (kultúrAktív Egyesület)
Gerzsenyi Judit és Virt Ágnes (2040 Egyesület)
Kovács Laura (KÉK)
Klaniczay János (KÉK)
Dévényi Beáta és a 10.A osztály (Szilágyi Erzsébet Gimnázium)
Somogyi Krisztina 
Cserpák Martin
Szabó Máté
Dózsa Bercel

Mihály Regina

Szerk.: Borenich Levente

Felhasznált források:
Altman, I., Wandersman, A. (1987): Neighborhood and community environments. Plenum Press, New York. 
Ataol, Ö., Krishnamurthhy, S. & van Wesemal, P. (2019): Children’s participation in Urban Planning and Design: A systematic review. Children, Youth and Environments, 29(2), 27-47. 
Derr, V., Chawla, L., & Mintzer, M. (2018). Placemaking with Children and Youth : Participatory Practices for Planning Sustainable Communities. New Village Press, New York.
Dúll, A. (2009): A környezetpszichológia alapkérdései – Helyek, tárgyak, viselkedés. L’Harmattan, Budapest.
Kálmán, O. (2014): Innovatív tanulási környezetek. In: Benedek, A. & Golnhofer, E. (eds..): Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Budapest, MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság, 257-280.
Proshansky, H. M., Fabian, A. K., Kaminoff, R. (1983): Place-identity: Physical world socialization of the self. Journal of Environmental Psychology, 3, 57–83. 
Szilágyi-Nagy, A. & Mihály, R. (2021). Minden térben gyerekekkel: Online és offline közösségi tervezés gyermekközösségekkel. Tippek és módszerek a szabadterek átalakítására pedagógusoknak és tervezőknek. kultúrAktív Egyesület, Pécs. ISBN: 978-615-81428-8-5