Kincseket rejt a varsói folyópart

Hogyan lehet visszaadni a városnak és élettel megtölteni egy elhanyagolt, szeméttel, gazzal benőtt folyópartot? Például homokos stranddal, túraösvényekkel, tudományos élményparkkal - ahogy azt Varsó vezetése tette. A mindenki előtt pozitív példaként álló fejlesztésről Bán Dávid írt. 

A nagyváros és az azt átszelő folyó kapcsolata általában egy település problematikus pontja. Korábban a rakpartok a szállítást, a kirakodást a kereskedelmet és a raktározást szolgálták, ám ezek megszűnésével a közlekedés vette birtokba a folyópartot, kiszorítva a városlakót az egyik legfontosabb rekreációs zónából. Nem mindegy, hogy a városlakó miként léphet kapcsolatba magával a folyóval. Nem véletlen, hogy több város igyekszik egyre tudatosabban végiggondolni folyójának rekreációs, szórakoztató vagy akár kulturális szerepét. Folyamatosan megoldásokat keres, hogy a lakók és az odalátogatók miként találkozhatnak a folyóval, az mit nyújthat számukra.

Varsó sajátos – vagy inkább sajnálatos – történelmi öröksége miatt szokatlan fejlődési folyamaton ment keresztül a 20. század közepe óta. A második világháborúban porig rombolt város újjáépítése kényszerű lehetőséget adott a várostervezők kezébe: újrarajzolhatták a város térképét, kijavítva egyes korábbi urbanisztikai hibákat. Az óvárost ugyan az eredeti módon, igaz egy kicsit fellazítottabb utcakiosztással, komoly hozzáértéssel rekonstruálták, annak határán túl azonban a század második felének építészeti tendenciái érvényesülnek mindenütt. A terület újra beépítésekor azonban figyeltek arra, hogy a város, amennyire lehet, levegős és zöld maradjon. A széles sugárutak két iránya között sok a zöldsáv, az épületek is a legtöbb városrészben szellős távolságban épültek egymástól – akárcsak a hasonló korban, szintén a semmiből felépült Dunaújvárosban –, számos nagy park és zöldterület született.   

Emellett jelentős zöld sávot hagytak meg a várost átszelő Visztula partján is. A Lengyelországot délről északra bő 1000 kilométer hosszan átszelő Visztula az ország legnagyobb és leghosszabb folyója, hajózásra azonban csak részben alkalmas. Míg a korábbi századokban Varsó is hajóval megközelíthető városnak számított, ma már a folyón csak néhány kisebb csónak úszik el a főváros hídjai alatt. A 19. század végéig az alacsony merülésű hajókon történt korlátozott kapacitású áru- és személyszállítást kiszorította a vasúti, majd a közúti közlekedés. A Visztula köré szerveződött Varsó azonban így is komoly közlekedési csomóponttá fejlődött, a folyóra több nagy forgalmú közúti és vasúti híd épült.  

A folyó bal partján, az óváros köré szerveződött adminisztratív központok mellé autóutak épültek, így a folyópartra is, amely jelentős akadályt képez a város és a víz között. A túlsó parton elterülő, sűrűn lakott Praga-Południe városrésznek a 20. század eleső feléig intenzív kapcsolata volt a folyóval: partján homokos strandok létesültek, amelyek nyáron megteltek fürdőzőkkel. A területet azonban megviselte a két világháború, a városvezetés elhanyagolta, így a lakosok is eltűnedeztek. A közöny és az elhanyagoltság mellett még sokat rontott a helyzeten, hogy a városi építkezésekkor előszeretettel használták illegális szemétlerakónak az egyre jobban elgazosodott folyópartot, ezáltal a terület még kevésbé vált vonzóvá és megközelíthetővé. Külön gondot jelentett, hogy a legelhanyagoltabb és leginkább szennyezett részek a sűrűn lakott városrész közvetlen közelébe estek. A zöldnek tűnő folyóparti sávban a fák egyre rosszabb állapotba kerültek, számos letört ág, kidőlt fa szintén akadályozta a terület megközelíthetőségét.

2007-ben a városvezetés úgy határozott, hogy megoldást keres a siralmas helyzetre. Létrehoztak egy külön részleget, amely kifejezetten a folyópart rendezésével foglalkozott és közvetlen kapcsolatban állt a főpolgármesterrel. A terület megfelelő hasznosításának megtervezésére zöld szervezeteket és civil csoportokat kértek fel, hogy vázolják fel, milyen legyen a városlakók számára is vonzó új, zöld és aktív folyópart. Az elsődleges cél egy szabadidős terület kialakítása volt a part mentén, olyan, amelyik természetes eszközökkel valósul meg, amely egyben segít a zöld térség revitalizációjában. Ugyanakkor fontos megkötés volt, hogy a gyakori árvizek miatt a fejlesztések ne kerüljenek veszélybe, azokban ne essen komolyabb kár. A területre időtálló és természetes anyagokat szerettek volna, amelyekből könnyen regenerálhatók a funkciók a "veszélyes időszak" után. A szabadidős terület létrehozására és a természetes zöld zóna felélesztésére – amely során egyes helyi madárfajokat is vissza kívántak csalogatni a part menti erdőségbe – 1,5 millió eurós költségvetést terveztek, amely összeg 90%-át a főváros saját keretéből állta, a többit külső - pl. uniós forrásokból - és magán tőke bevonásával fedezték.

Az első feladat természetesen a terület megtisztítása volt, amely során a vízátfolyást is megfelelően megoldották, az árvizekkor megnövekedő vízhozam így gyorsan átvonul a területen, a víz nem ütközik akadályba. Az erdőt 37 hektáros területen tisztították meg a kidőlt fáktól, letört ágaktól és invazív fajoktól. Egyúttal nyolc kilométer hosszan sétautakat, ösvényeket és futópályát is kijelöltek a folyóparti erdőségben. Ezeket télen sífutók is igénybe vehetik, ezáltal a kijelölt útvonal az egész országot átszelő sítúra hálózat részévé vált. A túrázók, futók, síelők, kerékpárosok különböző pontokon tájékoztató táblákat, távolság– és irányjelzőket kaptak. A folyóparton három homokos strandot is létrehoztak, amelyeket sétányok kötnek össze. A strandokon nyugágyak, padok, napernyők és nyilvános mellékhelyiség segítik a kellemes pihenést, emellett különböző sportpályákat, a gyerekek mellett a felnőttek számára is kiképzett játszótereket is létesítettek. Egy helyen magas építésű szolgáltató ház is épült kávézóval, sportszerkölcsönzővel. Mindhárom strandot ingyenes, kerékpárok szállítására is alkalmas átkelő járat köti össze a túlparttal, a belvárossal.

A 2013-ra befejeződött revitalizációs munkát a város lakói jól fogadták. Olyannyira, hogy a benépesedett sétautak és partok hirtelen többletterhelést okoztak az éppen csak magához térő természetnek. A városvezetés így civil szervezetek bevonásával tájékoztató és szemléletformáló kampányba kezdett a terület megfelelő használata és megóvása érdekében. Igyekeznek mindenkivel megértetni, hogy a természetes környezet nyugalmának megóvása egy közös ügy, a terület egy közösségi hely, amelyért mindenki felelősséggel tartozik.

A folyó túlpartja a maga eszközeivel szintén igyekszik egy zöld folyosót, egyfajta városi-természeti térséget kialakítani. Ebben sok szerep jut a zöldtetőknek, amely a folyóparthoz közeli jelentős közintézményeken is megjelenik. Az Egyetemi Könyvtár 1999-ben átadott új, folyóparti épületének tetejére például Irena Bajerska tervezett 2000 négyzetméteres botanikus kertet – a maga nemében Európa egyik legnagyobb zöldteteje –, amely lépcsőzetesen egybefolyik az utcaszinten található 15000 négyzetméteres parkkal. A tetőről mesterséges vízcsobogó csörgedezik le a parkba. A népszerű turistalátványossággá is vált kertben számos szabadtéri programot, filmvetítést, koncertet és fesztivált is szerveznek.

A könyvtár szomszédságában 2010-ban avatták fel a fiatal építészekből álló RAr-2 iroda tervezte Kopernikusz Tudományos Központot – Európa egyik legjobban felszerelt tudományos múzeumát – amelynek teteje szintén bezöldült és kapcsolatba lép a folyóparti zöld sávval, ahol egy szabadtéri tudományos bemutatóparkot találunk. Egyértelműnek látszik a törekvés, hogy Varsó minden eszközzel próbálja bevonni folyópartját a város életébe, a zöldítés mellett sokoldalú funkciókat talál a Visztula mentének és az itt épülő épületeket is annak szerves részévé teszi.

Bán Dávid