KOGArt - Kovács Gábor Művészeti Alapítvány

Budapest VI., Andrássy út 112. Építész: Bozóky Judit és Jurányi Erika - Baucomplan Belsőépítész: Szekér Ferenc

A rekonstrukció fázisainak építészei korábban:

1. Incze Márta és Bednárcsik Gábor, Studio R Tervező Kft.
2. Bokor Péter, Villa International Rt.

 

 

---

Klubból múzeum

KISZ-időkben FMK volt, a Fiatal Művészek Klubja. Visszaemlékezve az akkori időkre, "még ez volt a legelviselhetőbb állapot" írta róla Petri György 2000-ben, Egy szigorúan ellenőrzött klub című versében*.

A helyén most új állapot van, a KOGArt Múzeum vert itt tanyát. A kettő közt, azóta, hogy a klub megszűnt, alig elviselhető állapot tombolt. Botrány botrány hátán, mint mikor a fagyos télben egymásra torlódnak a jégtáblák, nem kis rombolást okozva. Hosszú távra görög vállalkozó bérli, a házat szétverik, szállodát kezdenek csinálni. Fennmaradási engedély kérelem az amatőr építkezés folyományaként, tulajdonosváltás, funkciócsere: legyen irodaház, módosított építési engedélyezési terv stb. Sovány vigasz: ami a klub idején még Népköztársaság útja, jó pár éve ismét Andrássy út, és legújabban a világörökség része. Lehetne még a klub előtti történetből is mazsolázni, de kerüljük a nosztalgiát.

 

 

Közvetlenül a múzeum nyitása előtt még egy apró botrány volt, nem építészeti, hanem művészeti-kuratóriumi. Lemondások, nyilatkozatok. (Fölmerül az emberben a logikus kérdés: nem csak reklámfogás volt ez is?) Majd kellő érdeklődés mellett lezajlott a megnyitó, megkezdődtek a munkás hétköznapok. Örvendezzünk: a MEO után egy újabb magánmúzeum az országban, mely a kortárs művészet megmutatására létesült, ráadásul ugyancsak régi épületben. Építészetét tekintve azonban annyira nem markáns, mint az újpesti bőrgyár átformálása. Egy eklektikus villát használ föl, szerencsére mégsem ragad le ott, hogy a XIX. század végi utánzatok másolatainak lekoppintása legyen, emésztetlen fölböfögésben. Belül valóban színvonalas újjászülettetés, míg kívül, a főhomlokzat elé épített teraszos alagsori tömb vállalja ugyan önmagát, de lehetne sokkal egyénibb.

 

 

A világítást, gépészetet, biztonsági berendezéseket, korunk nélkülözhetetlen (?) herkentyűit láthatóan szem előtt tartva teremtették meg a belső egységes, modernre hajazó világát, igényes, nem olcsó kivitelben. Minden a helyén van, néhány kényelmetlen lépcsőzés egy-egy magányos fokkal csak az üzemi részen csúszott be, az is főképp a füstmentesség szigorú követelményei miatt. A színek eltaláltak, szintenként változó kombinációban. A lépcsőszerkezet a botrányállapotból eredő adottság, amit aránylag sikerült jól palástolni. S ráadásul ott az elegáns lift, ami nem csak fölfelé visz, a két időszaki kiállítóterembe, hanem a mélyvilágba is. Az alagsorban a ma már elmaradhatatlan múzeum-shop mellett meglepően tágas, száz fős étterem fogad. A hozzá tartozó kerthelyiség a délután árnyékosabb, kellemesebb keleti oldalra esik.

 

 

A földszinti kiállítóteremben hosszabb ideig válogatás látható a tulajdonos Kovács Gábor saját gyűjteményéből, ennek megfelelően itt a belsőépítészet is kissé tartózkodóbb. Ez az első hazai múzeum, ahol a látogatók számára audio-guide készülék áll rendelkezésre. Rögtön a nyitás után meghirdettek irodalmi esteket, más társadalmi programokat. Nagyjából minden együtt van ahhoz, hogy elinduljon a türelmet igénylő folyamat az eredményes múzeumi működéshez, művészeti értékek újabb és újabb felmutatásához. Arról kár lenne álmodozni, hogy hirtelen olyan magánmúzeumaink legyenek, mint például a párizsi Marmottan Múzeum, ahol az újonnan kialakított alagsori teremben pazar Monet-gyűjtemény látható... Kénytelenek vagyunk beérni a nagyobb állami múzeumok különleges időszaki kiállításaival, és a KOGArt-hoz fogható kezdeményezésekkel. Ami szintén nem nélkülözheti a kiterjedt hazai és külföldi kapcsolatokat - ehhez az infrastruktúra, az irodák ott vannak az épületben, a felsőbb szinten, a tetőtérben pedig a tulajdonos lakását rendezték be. Elindult a KOGArt honlapja is, a mai élet kellékei hiánytalanul megvannak, nyitva a múzeum/galéria. Bár pár év múlva - laza ellenőrzés - újra meg kéne nézni, mi is lett a palotával?

Vargha Mihály

 

KOGArt - Kovács Gábor Művészeti Alapítvány
Budapest VI., Andrássy út 112.
Építész: Bozóky Judit és Jurányi Erika - Baucomplan
Belsőépítész: Szekér Ferenc

Nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom 2004/24. számában.

* Az idézet hosszabban: "...emberi mivoltunk / eruptíve nyilvánítja, hogy mi voltunk. / Nincs ebben semmi heroizmus, semmi pátosz, (...) mentünk az FMK-ba, / vagyis a Fiatal Művészek Klubjába, / holott nem voltam már fiatal, / művésznek meg sosem tartottam magam, / és ami a klub minosítést illeti, inkább ócska csehó volt, / hol összegyűlt esténként megannyi téboly és hóbort, (...) Ez volt az Atlantiszom, ez volt a mélyvilág, / itt békén hagytak, itt nem voltak razziák. / Persze nem voltunk hülyék, nagyon jól tudtuk, / hogy ez egy állatkert, egy szigorúan ellenőrzött klub, / ahol is mi vagyunk a védett-védtelen állatok, / de még ez volt a legelviselhetőbb állapot." (Petri György: Egy szigorúan ellenőrzött klub, először a Holmi 2000/12. számában jelent meg)