Komlós Ferenc: A környezetbarát hőszivattyús fűtéstechnika

A hőszivattyú a megújuló energiát hasznosítani tudó eszközök egyike. A következő energetikai feladatot végzi: az alacsony hőmérsékletű környezetből hőt von el, és azt nagyobb hőmérsékleten teszi felhasználhatóvá, pl. egy épületben.

A hőszivattyú a megújuló energiát hasznosítani tudó eszközök egyike. A hőszivattyú a következő energetikai feladatot végzi: az alacsony hőmérsékletű környezetből (levegőből, vízből vagy földből) hőt von el, és azt nagyobb hőmérsékleten teszi felhasználhatóvá, pl. egy épületben. Így mondhatjuk: a környezetből a hőt - külső energia befektetése árán - "szivattyúzza" a hasznosítható hőmérsékletre. Mindenütt van alkalmas környezeti hőforrás, amelyet csak hőszivattyúval lehet energetikailag kedvezően hasznosítani, ráadásul a hőhordozóját sem kell megvásárolni.

Az 1850-es években William Thomson (Lord Kelvin, 1824-1907) alkotta meg az első hőszivattyú szerkezetét. 1938-ban, Zürichben létesítették az első tartósan hőszivattyúval üzemeltetett épület fűtését (a zürichi városháza fűtő- berendezése), amelynek hőforrása a Limmat folyó vize. Dr. Heller László (1907-1980) világhírű, iskolateremtő professzorunk, akadémikusunk 1948-ban megszerzett doktori címét a hőszivattyú témájával összefüggő munkája alapján kapta.

Az energiaválság a fejlett országokban kikényszerítette az energiatakarékosságot biztosító hőszivattyú alkalmazását és ezzel elsősorban az emberközpontú, kis hőmérsékletű, melegvízüzemű központi fűtéseket. Nevezetesen az ún. felületfűtéseket: a nagy felületű radiátoros fűtést (a radiátor hőfoklépcsői: 55/45 °C, majd 40/30 °C, a korábbi 90/70 °C, és 75/60 °C helyett), valamint a padló-, a fal- és a mennyezetfűtést, továbbá az épületszerkezet temperálást. Az 1980-as évektől kezdve a hőszivattyúkkal szemben támasztott követelményeket és vizsgálatokat már nemzeti és nemzetközi szabványokban is rögzítették (jelenleg hatályos 20 nemzeti, MSZ és MSZ EN, illetve 6 nemzetközi, ISO-jelzetű szabvány). Napenergiából, földhőből (geotermikus energiából) ésszerű eszközökkel általában 35-50 °C-os víz nyerhető ki, de a felhasznált energia jelentős részét ilyen hőmérsékletű fűtési igényhez hasznosítjuk. Energetikai szempontból kedvező, hogy a hőszivattyúk alkalmazhatók nyilvános fürdőhelyeken, épületek fűtésére, hűtésére, szellőzésére, használati melegvíz előállítására, távfűtésre és távhűtésre is.

A hőszivattyú napjaink leghatékonyabb műszaki eszköze arra, hogy energiát takarítsunk meg és a széndioxidkibocsátást csökkentsük. Természetesen az országos energiamérlegünk javítása és a városi (települési) légszennyezés csökkentése miatt is szükséges az épületek energiafogyasztásának mérsékelése. Maholnap a beruházási költség és az éves üzemköltség mérlegelésénél a környezetterhelés szempontjának is meghatározónak kell lennie a gazdaságossági számításnál, mert a jövőt érintő döntéseinknél egyre növekvő mértékben figyelembe kell venni a távlati kihatásokat is.

A teljes írás PDF formátumban olvasható.