Lakóparkőrület

Lakásépítési boom robbant a hazai építőiparban. Az elmúlt pár évben csúcsra járatott ipar meghozza az eredményét. A kérdés azonban az, hogy meddig tartható ilyen magas szinten az építési kedv, vagy inkább: meddig gerjeszthető a vásárlói kedv?

Lakásépítési boom robbant a hazai építőiparban. Az elmúlt pár évben csúcsra járatott ipar meghozza az eredményét. A kérdés azonban az, hogy meddig tartható ilyen magas szinten az építési kedv, vagy inkább: meddig gerjeszthető a vásárlói kedv?

Az elmúlt 5-8 évben Magyarországra is betört a nyugat nagy találmánya, a Lakóparkőrület. A hirtelen jött, és óriási erőkkel lobbizó befektetői tőke felkavarta az ország lakáspiacának viszonylagos egységét. Keveredtek a lakópark és az egyszerű társasház fogalmai. Míg a lakóparkról már jól tudjuk, hogy jobb esetben nagyobb zöldterülettel körülvett családi házak zárt egysége, vagy a szocialista idők lakótelepetalonjának modern reinkarnációja, addig ezzel együtt vált világossá, hogy a ma már nevükön nevezett HÁZak (Cézár, Alba, Ady stb.) társasházként funkcionálnak. A papírvékonyságúra tervezett falak, vagy az élettér túlzott racionalizálásával létrejött nyögvenyelős alaprajzok sokszor a Panel Ház élhetőségével vetekedő élvezeti értékkel örvendeztetik meg lakóikat.

 

 

A nyereséges lakópark- (értsd: lakótelep-) építésnek megvannak jól bevált hazai eszközei. A marketing szempontból jól kezelhető társasház természetesen zöldterület közepén lapul meg. A város fontosabb területeivel a legjobb közlekedési kapcsolatban van, a közelben található szupermarket vagy hipermarket lehet, hogy a város egyetlen nagyobb bevásárlóközpontja, extra esetben mindez a házhoz tartozik. Ha mindez kevés lenne, akkor ajánlanak penthouse-t, apartmant, garzont vagy duplalakást, esetleg kisebb teraszt, terem- vagy szabadtéri garázst, és természetesen ehhez jöhet non plus ultraként a ház belvárosi környezete.

Budapesti viszonylatban nagy vállalás lenne meghatározni a lakóparképítési tilalom alá eső belvárosi rész határát, de egy kisebb nagyvárosban ez lehetséges, csak kitartás, kitartás és kitartás szükséges hozzá. Ha átgondoljuk a "jó" lakópark ismérveit, világossá válik, hogy a park szó csak blöff lehet, hiszen a jó közlekedési kapcsolat közeli fő(bb) utat jelent, a szupermarket jelenléte pedig nyilván nem csak egy lakóparklobbi hozománya, a penthouse pedig a vastagabb pénztárcájú vásárlóknak próbálja megadni a nyugodt életteret. A lakóparkok ég felé törése pedig csak a város horizontális túltelítettségének gyanúját erősíti. A lakásárak is könnyen a magasba szöknek egy közelebbi metró- vagy buszállomás, vagy az éjjel-nappali shoppingolás lehetőségét megcsillantani tudó beruházó értékesítési brosúrájában.

 

 

4-500.000 Ft-os négyzetméterár nem is soknak, hanem éppen elérhetetlennek tűnik egy dunai panorámát ígérő tömbben. Mégis felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a belváros és a kedvelt helyszínek megtelnek? Nos, a kérdés költői, hiszen a belvárosok teherbírásának határát feszegeti: mindent, amit lehetett, beépítettek már, de a háttérben megbúvó mutyizásnak köszönhetően sokszor még annál többet is.

Emellett ott a mókusvakítás, a külső területek mesterséges fel- és átértékelése. Az árak aránytalanul nagyok, noha a metró és a busz sem az ajtó előtt áll meg, és shoppingolni is csak emberi időben mehetünk. Az egyszerű polgár általában csak értetlenkedve figyeli az efféle árkalkulációt. Persze ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a PR és Marketingosztály jól alátámasztott érvekkel kovácsol előnyt a nyilvánvaló hátrányokból. Ezután jöhetnek a véget nem érő kérdéshalmazok, uniók és metszetek, de döntenünk kell, hogy részt veszünk-e a globális baubizniszben.

 

 

Effajta lakásépítési hisztériának lehettünk tanúi többek között a székesfehérvári belváros közvetlen közelében is. A háttérben zajló lobbizás eredményei mára lédús gyümölccsé értek! A belváros - az az ezeréves belváros, mely több magyar király sírját rejti - az egy főre jutó legmagasabb lakóparkegységgel büszkélkedhet.

Sajnos a "kitartás, kitartás és kitartás" itt a tőke győzelmét hozta, hiszen a belvárosba telepített Plaza Shoppingcirkáló és az oldalvizén úszó TESCO őrnaszád, a belvárost súroló főút, és az ezek hatására a belvárosban lehorgonyzott társasházanyahajók mind rányomták bélyegüket a történelmi városmag miliőjére. És ekkor még nem is beszéltünk a sokszor megkérdőjelezhető építészeti minőségről.

 

 

A fehérvári példa érdekessége, hogy az 1999-ben főépítésznek kinevezett Vajnai Endre a napokban lemondásra kényszerült, miután dr. Gógl Árpád fideszes országgyűlési és önkormányzati képviselő egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy összeférhetetlennek tartja azt, hogy a megyei jogú város főépítésze egyben műszaki ellenőre és banki ellenőre is egy lakóparki beruházásnak. A köztisztviselői jogállásról szóló 1992. évi 23-as törvény 21. paragrafusa ugyanis kizárja, hogy egy vezető megbízatású köztisztviselő például műszaki ellenőrként is dolgozzon.

Csizmadi Péter
építész DLA hallgató

fotó: Csizmadi Péter