Megvolt a harmadik – Média Építészeti Díja 2007 nyilvános zsűrizés

Az éjszakába nyúló eseményen nyolc-nyolc megépült projekt és terv került terítékre váltott sorban. A zsűri végig lendületben volt, az órák teltek, a gyomrok korogtak, ám az újságírók nem lanyhuló lelkesedéssel nyomták a munkát. hangulatjelentés Haba Pétertől

Megvolt a harmadik. A mesék bűvös száma ez – s úgy tűnik a Média Építészeti Díja történetében is szerencsét hozott. A Műcsarnok Auditóriumában tartott tegnap esti nyilvános zsűrizésen a pontozóbizottságot alkotó újságírók igazán jól összeszokott társaságot alkottak, noha a tavalyról már jól ismert tagok – Földes András (index.hu), Jakus Ibolya (HVG), Rózsa Péter (Kultúrház, mtv), Sümegi Noémi és Devich Márton (Heti Válasz), Szalai Anna (Népszabadság) – mellett új szereplőket – P. Szabó Ernő (Magyar Nemzet), Dániel András (Figyelő) – is üdvözölhettünk. Az est díszvendége a 70 éves Csete György volt, akit az Építészfórum szerkesztősége életművének elismeréseképpen méltató szavakkal, ajándékkal köszöntött (s a magyar építészet további nagy mestereit is szeretné meghívni majd a következő évek díjátadásainak keretében).

Érthető tehát, ha a zsűrizés mellőzött minden formalitást, noha komolyságát mindvégig megőrizte. Annál is inkább, mert az elmúlt években az építészeti zsargonnal még elkeseredett küzdelmet vívó zsűritagok az idén már szinte a szakírók brillírozásait megközelítő, frappáns elemzéseket vágtak le az egyes fordulók végén. Ösztönzően hatott rájuk a két hivatásos építészetkritikus, Martinkó József és Wesselényi-Garay Andor is, akik minden épületről és tervről fél-fél percben beszélhettek, megvillantva hatáskeltő eszközkészletüket az ostortól a meghatottság könnyeiig.

 

 

Az éjszakába nyúló eseményen nyolc-nyolc megépült projekt és terv került terítékre váltott sorban. A zsűri végig lendületben volt, az órák teltek, a gyomrok korogtak, ám az újságírók nem lanyhuló lelkesedéssel nyomták a munkát. Volt egy lázadási kísérlet is: a gyulai belvárosi tömbök rehabilitációjának terveiről nem akartak szavazni, mondván: na, ezt már végképp nem tudják megítélni. Valójában önbizalomhiányban szenvedtek, nem hitték el, hogy nekik mint városlakóknak véleményük lehet egy városrendezési projektről. A műsorvezető, Pásztor Erika Katalina hamar felnyitotta szemüket, s nem kellett kétszer szólni, hogy emelkedjenek a számok. Lázadás leverve.

Bár az elmúlt évekhez képest a zsűri véleménye erősen közeledni látszik a szakmai megítéléshez az egyes épületek kapcsán, a Díjat mégsem azok a munkák kapták, melyeket a szakírók a legjobbaknak tartottak. Az újságírók a nyertes épületet, a Nagy Csilla és Tóth Zoltán (Artgroup Kft.) tervei szerint épült Enersys székházat tartották a leginnovatívabb, legszerethetőbb alkotásnak, kiemelték, hogy „progresszív modernsége" ellenére élménygazdag, izgalmas térhatásokat nyújt. Bár Wesselényi-Garay Andor elismerte az épület kiváló funkcionális megoldásait és ipari jellege ellenére is igényes megformálását, úgy vélte, hogy a részletek terén túltervezett: az építészekkel elszaladt a ló, s beleadtak mindent „ami a csövön kifér".

Kétségtelen, hogy a kritikusok Kalo Emese, Pásztor József és Szabó Eszter munkáját, a Krüll-Ung irodaházat szerették a legjobban, s a zsűri sem emelt igazán komoly kifogást ellene, eltekintve néhány olyan kifejezéstől, mint „rideg", „komor", melyeket azonban más tagok a „nyitott", „levegős" fogalmakkal kontráztak. Nem is maradt le sokkal, csupán három ponttal. Mindjárt utána jött – egy ponttal lejjebb – a Lánchíd 19 Designhotel, Sugár Péter és ifj. Benczúr László épülete. E mű kapcsán a virtuóz homlokzati megoldások (az interaktív üveglamella-fal) öncélúságának kérdése merült fel.

Úgy tűnik, hogy az index.hu közönségét ezek az esztétikai és funkcionális problémák kevéssé érintették meg: ők a zsűri által díjazott ház világától a lehető legtávolabb álló visegrádi családi házat hozták ki győztesnek. Az a fajta hazai közízlés nyert ezzel újabb igazolást, melyet Janesch Péter a 2004-es Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállításának témájául választott.

A tervek kategóriájában Gutowski Róbert, Kövér István és Révai Attila (4ARCh építészcsoport) munkája, a pilisvörösvári városi uszoda és sportcsarnok koncepciója győzött. Mind a zsűri, mind a kritikusok a tájba simuló formálást méltatták, bár a parkoló és a belső homlokzatok kialakítását aggályosnak tartották. Érdekes, hogy az Építészfórum közönsége éppen azt a tervet díjazta, melyet a zsűri a gyengébbek közé sorolt. A valenciai Turia Spa fürdőépület terve – Rudnai Eszter műve – az újságírók számára túlságosan eltávolodott a fürdőkre általánosan jellemző formálásbeli megoldásoktól, telepítését és alaprajzi rendszerét sem tartották szerencsésnek.

A nem díjazott alkotások kapcsán nem egyszer parázsvita is kialakult: a győri Ítélőtábla a „birodalmi" jegyek használatának lehetőségeit, a győri Zsidró fodrászszalon – Hutter Ákos és Rétfalvi Donát munkája – a manapság egyre divatosabb „laboratórium-fíling" és a fancy divatvilág viszonyát, az agárdi popstrand terve – Sidó Kamilla műve – a vízparti táj és az erőszakosabb, provokatívabb tömegformálás ütközésének problémáját vetette fel.

Az est derűs, de mégis szokatlan hangulatát ezen az estén is az adta meg, hogy építészek és használók végre közös légtérben beszélhettek építészetről. Ritka élmény volt azt is látni, ahogy a kritikusok az alkotók szemébe mondják véleményüket – még a két harcedzett ítész is időnként belevörösödött, annyira frivol, annyira szemérmetlenül őszinte volt a szituáció.

szöveg: Haba Péter
Fotó: Kajor Balázs