Mesteriskola: 1953-2023

Az elmúlt hetekben Karácsony Rita és Hartmann Gergely cikkein keresztül olvasóink is megismerhették a Mesteriskola rendszerváltás előtti történetét. A sorozat lezárásaként most a Mesteriskola 1953-2023 című kiállítás részletes bemutatása következik, melynek kapcsán a korábban publikált szövegek is születtek. A kiállítást a szervezők, a Mesteriskola mestereinek gondolataival és az installációk rövid ismertetésével mutatjuk be.

A kiállítás megnyitóján elhangzott szövegek szerkesztett változatai:

Golda János nyitógondolatai a Mesteriskoláról

A Mesteriskola hét évtizedes működése a kortárs jelen és a kanonizált múlt közötti szürke zónába esik, még nem része a hivatalos történetnek, de már alig emlékezünk rá. 1970 óta a huszonhatodik ciklus végez idén nyáron, az ötvenes évek három kurzusával együtt ez már hét kemény évtized. Már a  covid-járvány kitörése előtt elhatároztuk, hogy 2020-ban megemlékezünk a mesteriskola újraindításának fél évszázados jubileumáról. Több mint hatszáz mesteriskolát végzett építész, rengeteg pályázat, öt évtized számtalan külföldi és belföldi tanulmányútja, épületlátogatások, előadások, konferenciák. Ráadásul közben gyorsuló ütemben változtak a körülmények. A kiállítást előkészítő anyaggyűjtés egyre gazdagította és árnyalta a képet, amelyből mellékesen a magyar építészet elfelejtett közelmúltja is kezdett kirajzolódni. Rájöttünk, hogy rólunk szól a történet.

Talán furcsa, de az iskola ma is nagyjából úgy működik, mint 10, 30, 50 vagy éppen 69 éve, önszerveződő, öntörvényű, kicsit slendrián építész szabadiskolaként, mindig a lehetőségekhez igazodva, de az idők során egyre rejtőzködőbbé válva, ami már-már anakronisztikusnak tűnik. Hatása  kimutathatatlan, helye egyelőre automatikus szakmai közmegegyezésen alapul, minden attól függ, hogy lesz-e jelentkező. Nagyjából 20 hallgató és 15 mester. A tanulás vágya és a szakmai beavatás igénye örök. A fiatal építésznek - nemhierarchikus döntések végtelen láncolatán végigszörfözve - a nap végén mindig képesnek kell lennie értékalapú döntésekre, legalább magában. Az archívum rendszerezése és digitalizálása során szembesültünk az anyag méreteivel, szerteágazó rétegzettségével, kommunikációnk korlátaival és az érintett időszak magyar építészetének feldolgozatlanságával.

Dévényi Tamás, a Mesteriskola 1953-2023 kiállítás kurátora a kiállítás koncepciójáról

Hetven évet próbáltunk megragadni, számomra igazából nem is a hetven év volt az igazán fontos, hanem az hogy itt sokszáz építészről van szó, sokszáz építész végezte el a Mesteriskolát, és volt egy olyan jobbára kétéves periódus, ami alatt részese volt egy folyamatnak, ez a folyamat ment tovább a maga útján, hogy vajon meg lehet-e ragadni egy kiállítás során ezt a folyamatosságot. Én azt mondtam magamban, hogy az én dolgom összesen annyi, hogy megpróbáljam bevonni azokat akik jelenleg éppen Mesteriskolások, és mivel két ciklus átfedésben van, ez valamivel több mint egy normál Mesteriskolás ciklus. Természetesen mint mindig, vannak mesterek és vannak mesteriskolások a ciklusban, és egyszerűen egy matematikai feladat elé állítottam magam, hogy hogyan lehet ezt a létszámot úgy elosztani, hogy mindenki vegyen részt a munkában és ez legyen időben nyitott lefelé, hogyha valaki valaki be akar kapcsolódni a korábbi ciklusokból, kapcsolódhasson be. Arra gondoltam, hogyha ezt a hét évtizedet, ami 1953-mal kezdődik, hét részre osztjuk, akkor pont öt mesteriskolás és két mester fog kimaradni, akkor meg tud valósulni egy korábbi vágy, és így nyolcadik helyként csináljunk meg egy Mesteriskolás kocsmát (a Mesteriskola mindig két helyen zajlott általában, valahol egy klasszikus Mesteriskolai helyszínen, meg az Építész Pincében). És hogyha a mesterek és a mesteriskolások számát összeadtuk, ebből kijöttek olyan csapatok, hogy két mesteriskolás és két mesteriskolai tanár plusz még akik korábbi ciklusból beszálltak bővítették a listát. Mindenkinek jutott egy feladat. És amit itt láttok ebben a hosszú egyenesben, elindul 1953-ban és egy-egy ilyen elem tíz évet jelent. Természetesen azt az időszakot is, amikor a Mesteriskolát éppen betiltották és nem volt tíz évig Mesteriskola, ugyanúgy megkapta azt az egyik csapat és erre kellett valamilyen módon reagálnia. De nem ér véget 2022-ben a Mesteriskola, és ezért a hetedik évtized után magát a kiállítás logóját úgy helyeztük el, hogy a következő ciklus következő tíz évének helye is ott maradjon, és akit érdekel, az ősszel induló ciklus kiírását vagyis meghirdetését itt ebben a pillanatban hivatalossá is teszem, elolvasható a felhívás a Mesteriskola XXVII. ciklusának elindításáról. És akkor természetesen itt van nyolcadikként a kocsma. Aki nagyon kedvesen adományozott a Mesteriskola számára, már kezében tarthatja ezt a gyönyörű poharat, és majd megtölthető minden jóval. Természetesen ez a szubjektív "évtizedezés" talán túlzottan is koncentrál a mostani mesteriskolásokra, és ezért úgy gondoltuk, hogy a hosszú falon jelenjen meg az a végtelen sok munka, ami Dobai János és Kund Iván Patrik vezetésével folyt, egy adatgyűjtés az eddigi ciklusokról. Ebben is részt vett szinten minden mesteriskolás és a legtöbb mester, a bejárat mellett olvashatjátok mindenkinek a nevét, aki ebben a nagy adatgyűjtésben részt vett. Itt most azt láthatjátok, hogy ciklusonként jelennek meg olyan információk, amiről olyan dolgokat lehet megtudni amiről abszolút tényleg nekem már semmi emlékem volt. Nyilván minél közelebb kerülünk a mához, annál kevésbé működik ez a felejtés, de azért elindul ez is. Tehát ez a végtelen mennyiségű információ igazából csak egy töredéke annak, ami már összegyűlt. Mindenképpen az a tervünk, hogy a kiállítás és a kezetekben levő könyv mellé egy olyan kereshető adatbázis is társuljon, ahol az összes anyag, amit össze tudunk gyűjteni a Mesteriskoláról, és amire itt is megkértünk mindenkit, hogy bármilyen anyag van bárkinél azt juttassa el a mostani mesteriskolához, hogy létre jöhessen egy olyan netes adatbázis, ami aztán további kutatásoknak az elindítója lehet.

Dobai János a Mesteriskola 1953-2023 kiadványához

Rendezvényünk (rendezvénysorozatunk) és benne a Kiadványunk a Mesteriskola eddigi legnagyobb vállalkozása.

Különös könyv ez a könyvecske, egyrészt annak ellenére, hogy építészetről szól, nem album melyben rajzok és képek épületeket matatnak be, hanem sokkal inkább telefonkönyv, mint ahogy egyik ismerősöm mondta.

A szép könyv Polgárdi Ákos és Rubin Ági munkája, köszönet érte és azért is mert ilyen rendkívül rövid idő alatt készült el.

Annyiban telefonkönyv, hogy adatok tömege van benne. És most ez így van jól.

A VI. ciklus (1980-82) hallgatójaként, a két év alatt a felvételivel együtt nyolc pályázatot csináltunk, legendás soproni, pécsi konferenciákon vehettem részt, ahol Robert Krier, Matti Mekkinen, Mario Botta voltak a meghívott előadók, hallgathattam Liska Dénes, Hankiss Elemér, Konrád György és mások, a kor jelentős gondolkodóinak az előadását. Utaztunk az első év végén Varsóba (ahol éppen zajlottak a Szolidaritás mozgalom történelemformáló eseményei, közben az UIA aktuális kongresszusa) és Leningrádba, Moszkvába. A második év végén pedig New Yorkba mentünk. Érzékeltem, hogy valami nagyon jelentős dolognak lehettem részese és úgy láttam, hogy társaim ís hasonlóképpen gondolkoznak.

A 25. ciklusban jöttünk rá, hogy ez a ciklus nem 24. és a 26. közötti két évet jelenti, hanem jubileum ciklus is, azaz 50 éves a Mesteriskola. Úgy gondoltuk végül, hogy az elmúlt 50 évről jó lenne számot adni, bemutatni a történteket, magát a Mesteriskolát. Persze az is kiderült ekkor, hogy az 1953- től kezdődő első három ciklus eseményei is részei a Mesteriskolának. Így lett a kezdő dátum 1953. Az 2023-as szám arra utal, hogy (reméljük) a XXVI. ciklus után jön a XXVII. és így tovább…

A dokumentumokról:

Az építészek trehányok. Ami nem kép és rajz, számukra értéktelen (tisztelet kivételnek). Így a ciklusok eseményeinek dokumentumainak összegyűjtése nehezen indult. A digitális korszak előtti időszakból jelentős mennyiségű dokumentum került elő Arnóth Lajos hagyatékából, melynek digitalizálását Jurinyi Amarilla végezte el.

A sorban következő ciklusokat ciklusfelelősők gondozták, az Ő munkájukat Kund Iván Patrik és Balazs Anna koordinálta.

A dokumentumokat típusuk, adattartalmuk szerint, megkönnyítve a (mint kiderült) hatalmas anyag kezelését három rétegbe rendeztük.

Az első "rétegbe" az adatok kerültek: nevek, mesterek ciklusok, események. Mindezek összegyűjtve dokumentálják a Mesteriskola működését történetét. Ez került a kiadványba és ez került a kiállítás (kurátor: Dévényi Tamás) falára is.

A második réteg szöveges dokumentumok (pályázati kiírások, eredmények, részletes programok)

A harmadik réteg személyekhez hozzárendelhető dokumentumok: pályázatok, kirándulási fotók és rajzok stb.

Elég hamar kiderült, hogy az egyedi érzés, melyet mesteriskolásként átéltünk. a sokasodó dokumentumok egymás mellé rakásával szakma történeti, netán kultúrtörténeti folyammá szélesedett és fantasztikus anyagként jelent meg. Erre nagy szükség is volt, tekintve az aktuálpolitikai eseményeket, a laikusok és a szakma végtelen közönyét is.

Könyvünkben (szerkesztő: Götz Eszter) az előbb említett első réteg tartalma van. De hogy könyvünk a kívülállók számára is érthető legyen, bevezetővel (Golda János) és két tartalmas tanulmánnyal egészítettük ki. Karácsony Rita az első 1953-ban kezdődő három ciklus környezetét és történetét mutatta be, Hartmann Gergely pedig a 1970-től újrakezdődő Fiatal Építészek Köre, majd Mesteriskola évtizedeiről írt. A tanulmányok után a jelenlegi mesterekhez intézett körkérdés válaszai olvashatók.

Az adathalmaz bizonyára nem teljes és bizonyára tartalmaz hibákat is. Szeretnénk persze kijavítani a hibákat és egy korrekciós füzetkében közreadni, melyben a rendezvényünk eseményeit is dokumentálnánk. Úgy véljük azonban, hogy kiadványunk, mint első összefoglalója a Mesteriskola történetének hiánypótló dokumentum.

Eredmény máris mutatkozik, hiszen az adatok tömege adatbányászatra is alkalmas. Így a következő adatok állnak már rendelkezésre:

1. 3+26 kétéves ciklus (1953-1960, 1970-jelenleg is)
2. Összesen 637 hallgató, a jelenlegi XXVI. ciklus hallgatóinak száma 19 fő.
3. A jelenleg is élők száma: 549 fő
4. A Mesteriskola 1953-2023 kiállítás és rendezvénysorozat (2022.04.03-05.15.) látogatóinak száma a volt és jelenlegi mesteriskolások között: 246 fő (azaz az élő mesteriskolások 45%-a felkereste a rendezvényünket
5. A mesterek száma 95 fő, ebből volt mesteriskolás 90 fő, jelenleg: 16
6. Tervpályázatok száma: 172, az egész országban: új épületek, rekonstrukciók, településrendezési feladatok
7. Tanulmányi kirándulások külföldön: 52 alkalommal, összesen 64 országban. (alapvetően Európában, de néhány ázsiai és amerikai út is létrejött)
8. Ybl díjasok: az Ybl díj 1953-as alapítása óta 487 személynek adományoztak Ybl díjat. (korábban egy építész munkásságát többször is elismerték Ybl díjjal)

Az Ybl díjasok közül 197 fő volt mesteriskolás (40%!), a mesteriskolások 30%-a kapott Ybl díjat.

Még egy dolgot szeretnék elmondani: tervezünk egy "igazi" építészeti kiállítást, melyben a 70 év felvételi pályázatainak tükrében mutatnánk be az építészeti gondolkodás változásait.

Nagy Iván, a Mesteriskola vezetője az MI közelmúltjáról

MI – közelmúlt

Nem volt egyszerű és könnyű időszak, évekig a homokba dugtuk a fejünket, és két idős emberre hagytuk a munkát, Samra és Csontos Csabára. Nem is tudom, hogy mire gondoltunk, talán abban reménykedtünk, hogy majd 100 évesen is cipelik tovább a Mesteriskolát helyettünk.

Aztán amikor elfogyott az energiájuk és át kellett venni a stafétát, akkor látszott igazán, hogy mennyit tettek értünk és milyen nehéz pótolni őket, ahogy Kapitány Józsit, Kóris Jánost és Tomay Tamást is.

Ha nehezen is, de sikerült, bár legyünk önkritikusak, minden működhetne jobban is. Lelkes és tenni akaró ciklusok követték / követik egymást, remek pályázatok (ELTE, veszprémi lift, Pécsi-víz, stb.), fantasztikus programok és tanulmányutak jöttek össze újra (Sugár Jánostól Hrvoje Njiric-ig, Svédországtól a Felvidékig) a járvány ellenére is. Félig kész a műterem az Ötpacsirta utcában, és itt van ez a kiállítás és a hozzátartozó kiadvány, mind a kettő magáért beszél!

Egy picit, nagyjából két évet késtünk ezzel a megnyitóval, de azt gondolom ez nem lényeges, ilyenek vagyunk. Ami viszont fontos; itt és most a Fuga nagytermében jól érződik, hogy micsoda belső erő van ebben a laza közösségben! Nagyon örülök annak, hogy ide tartozom…

Roth János gondolatai a Mesteriskola elmúlt 70 évéről

A Mesteriskola 70 éve

Alig van új mondanivalóm, hiszen akik itt összegyűltünk, ismerjük egymást!  Mondhatjuk, hogy közös élményünk az élet napos oldalán való tartózkodás, ami közös élményünk! Mesteriskolások voltunk, vagyunk – én immáron több, mint 50 esztendő hosszán. Mester, hallgató –egyaránt identitást jelent, van hová tartoznunk!

A közösség tudata köt össze bennünket, hiszen ez gyakorol- most is–igazi hatást mindünkre. A Mesterek testülete adja át tudását a Hallgatók testületének! A rövid két esztendő alatt közösen foglalkozunk az építésznemzedékek történéseivel és egymásra gyakorolt hatásaival, az közügyek, a társadalmi szolidaritás iránti elköteleződéssel, mindebben a fiatal nemzedékek szerepvállalásával. A gyakorlati képzés az épület- és műterem látogatásokkal, leginkább pedig a közös pályázatokkal és klubszerű, demokratikus működéssel válik teljessé.

Az Iskola a mai szakmagyakorlási körülmények között is hozzájárul a hallgatók generációs öntudatának megteremtéséhez és segítséget nyújt a szakmai közéletbe történő beilleszkedéshez. Ugyanekkor a mesterek számára is megteremti fiatalokkal való kapcsolat inspiráló  hatását . A folyamatosság biztosított, a mai mesterek a hajdani hallgatók közül kerülnek ki.

A KIÁLLÍTÁS INSTALLÁCIÓI

1. Évtized: 1953-1962 

Bár a mesteriskolát 1953-ban "jó kárderképzőnek" szánta a hatalom, a mesteriskola mesterei mind haladó szellemiséget képviseltek így végül nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogy megteremtse az új magyar szocialista realista építészképzőt. Az egész korszakot áthatotta a hatalmi nyomás, melyet a kockában a dekonstruált vörös csillag körvonala jelképez. Azt, hogy mennyire kiemelkedő vitatéma volt a korszakban a modern és szocreál közötti ellentmondás jól reprezentálják az építész kongresszus jelentései, építőművészet cikkek, tv adások propaganda anyagai. Kockánkban ezt az ellentmondást jeleníti meg a két kiemelt egymással szembeforduló modern és szocreál épület képe, a rétegek között az újságok szövegeiből kiemelt rétegekre fejtett szövegrészletek, és végül a kor előrehaladtával újra előtörő modern:

"Középpontba nem a rendszer népszerűsítését állította, hanem egy kérdés köré építette koncepcióját: mit adott/ad/fog adni Magyarország a nagyvilágnak." / Boldizsár Iván 1957

Installáció készítői:

• Hallgatók:
• Bató Blanka
• Ungerhofer Dániel
• Mesterek:
• Dobai János
• Pelényi Margit

2. Évtized: 1963-1972 

HIÁNY

A Mesteriskolát rövid idővel 1953-as indulása után, 1960-ban megszüntetik, majd csak 1970-ben indítják újra. Működésének folytonossága erre az évtizedre megszakad. Koncepciónkban ezt a "hiányt" jelenítjük meg. Az 1970-1972-es újrainduló ciklusban többek között mester volt Jánossy György, Laczkovics László és Csomay Zsófia pedig mesteriskolás hallgatók. A mester és tanítványai által tervezett Diplomata-ház bontásával újabb hiány keletkezésének lehetünk tanúi, az időbeli-térbeli kontinuitás szakadt meg a budavári Szentháromság téren. Az ottani fájó hiány és a Mesteriskola hiányzó évtizede szimbolikusan egymás mellé állíthatók. Az installációnak a Jánossy-Laczkovics-ház bontásából származó téglái e kettős hiány közös metaforái.

Installáció készítői:

Hallgatók:

• Demeter Ágota
• Kálna Dávid

Mesterek:

• Lévai Tamás
• Szabó Levente

3. Évtized: 1973-1982 

A 70-es, 80-as évek elég sokszínű volt építészet terén is, a korszakon belül mi a strukturalizmusból inspirálódtunk. Egyik legismertebb hazai példája a Reimholz Péterék féle Domus áruház. A strukturalisták tereinek, funkcióinak soroló elvéhez hasonlóan mi fából építettünk fel egy föld felé csökkenő struktúrát. Egyik oka a formának a funkcióból ered, ülőhelyeket szerettünk volna biztosítani, így alakítottuk a tereit, a kicsit bizonytalannak ható tölcsér alá ülve, a másik ok felhívó jellegű. Ennek a korszaknak az épületállománya, ahogy a 1963-1972-as installáció is tükrözi, fogyó elemekből áll, további épületek bontása sérüléssel, felejtéssel és egy kritikus pont bekövetkezése után az utolsó korlenyomatok eltűnésével is járhat. Az alapszínek szerint festett fa elemek bütüinek végére a 70-es, 80-as évekből, mesterek és mesteriskolások munkáiból egy szubjektív képválogatást helyeztünk fel. Egy olyan tárgyat szerettünk volna alkotni, amibe leülve emlékeket idéz fel, kicsit ismerősnek hat, és jó kedvet kelt a korszakot átélt mesterben, mesteriskolásban (is). 

Installáció készítői:

Hallgatók:

• Butoi Noémi
• Ferkai Tamás

Mesterek:

• Arnóth Ádám
• Golda János

4. Évtized: 1983-1992 

Az installáció egy korabeli enteriőrt idéz a popart tárgykultúra eredeti, korabeli elemeivel, azok színeivel, formájával, anyagával, kialakításával. A sok háztatásból ismert narancssárga műanyag burás lámpa a belső felületeket világítja meg: a Magyar Építőművészet jelen időszakban publikált mesteriskolasok és mestereik terveit. A hártya külső oldalán a folyóirat ezen időszakából válogatott borítókból készített grafikák láthatók, melyek léptékváltással újraértelmezett, átformált elemekként jelennek meg.

Installáció készítői:

Hallgatók:

• Dienes Péter
• Novák-Mester Petra

Mesterek:

• Getto Tamás
• Pethő László

5. Évtized: 1993-2002

A korszak kezdete még az analóg építészeti rajzolás korához kötődik, a 2000-es évek elejére azonban egyre inkább a digitális tervfeldolgozás vált elterjedtté. Az installáció a digitalizáció egyik szimbólumához, az RGB színmodell képalkotó módszeréhez hasonlóan háromféle rétegből kívánja összeállítani a megjelenített szubjektív korrajzot.

R: a mesteriskola kirándulásain készített útirajzok

G: üres pausz lapok, amire a látogatók szabadon rajzolhatják benyomásaikat a korszakról

B: a korszakban keletkezett épületek

Installáció készítői:

Hallgatók:

• Korózs Dóra
• Szabó Dániel

Mesterek:

• Hőnich Richárd
• Kund Iván Patrik

6. Évtized: 2003-2012 

INVENTÁR

Egy ország építészeti társadalmának demokratikus működtetésének alappillére a nyílt pályázati rendszer megléte. A 2000-es évektől egyre nagyobb számban írtak ki hazánkban is pályázatokat. A növekvő tendenciát a 2008-as gazdasági válság akasztotta meg. Egyelőre úgy tűnik a pár éves ’aranykor’ azóta sem tért vissza, ami egyre nagyobb gondot jelent leginkább a fiatalabb generációk számára.

Installációnk fókuszában a 2003-2012 közötti időszak ötlet- és tervpályázatai állnak. A Magyar Építész Kamara adatai alapján készült adatvizualizációs pavilon ábrázolja egyrészt az országos tervpályázatok számosságát, másrészt a Mesteriskola érintettségét. Az érintettség jelenthet pályázói vagy bírálói részvételt.

A Mesteriskola 70 éves történetének 6. évtizedében, a 2003-2012 közötti időszakban 328 országos ötlet- és tervpályázat került lebonyolításra. A 175x175x210 cm-es kubatúrába helyezett installációnk ezt a számosságot jeleníti meg éves bontásban. Az adatvizualizáció teljességét a pausztekercsek bütü felületein színkoronggal megjelenített Mesteriskolás érintettség adja.

Ez a pályázati sűrűség a mából visszatekintve válik igazán értelmezhetővé és rajzolódik ki a korszak egy karakteres jellemzője.

Anyag: 150x75 betonacél háló, skiccpausz

Installáció készítői:

Hallgatók:

• Kalászi Zoltán
• Kiss Dávid András

Mesterek:

• Csillag Katalin
• Frikker Zsolt

7. Évtized: 2013-2023  

LÁTKÉP

Giovanni Paolo Panini: Az antik Róma látképe (1757)

Giovanni Paolo Panini: A modern Róma látképe (1757)

Elina Brotherus: Lamp Head (2011–2015)

1 évtized, 5 ciklus, 85 hallgató, 15 válogatott tervpályázat.

A belső tér a Mesteriskola valósága, az idő egy finoman lehatárolt térkockája, amely a múlt és a jövő felé nyitott. A külső tér a külvilág. A kettő között építési háló feszül. Aki bent járkál és a hálóra rálép, súlyával kissé feszegeti azt.

A lámpák maguk a ciklusok. Öt ciklus. Sok-sok fény.

A fotonnyalábok fókuszában mesteriskolás pályázatok állnak. Pályázatok, amelyek a mester-hallgatói együttműködésnek, egymás közelebbi megismerésének, a világról való gondolkodásnak talán legfontosabb szimbólumai. MI – XXII, XXIII, XXIV, XXV, XXV-XXVI, XXVI. És XXVII. A lámpák közül van, amelyik a jövőbe tekint. A jövő pedig a huszonhetedik ciklus felvételi pályázatával indul.

Installáció készítői:

Hallgatók:

• Kiss-Serfőző Evelin
• Mészáros Nóra
• Nagy Júlia

Mesterek:

• Dévényi Tamás
• Kalmár László

Kocsma 

BÁRMI

A Mesteriskolában a közös pályázás mellett a kirándulásokat élvezzük a legjobban. A tanulmányutakon az egész napos csatangolás után a nap végén közösen leülünk egy pohár ital mellé, és megbeszéljük, amit aznap láttunk, ami foglalkoztat minket, ami eszünkbe jutott.

A "BÁRMI" egy popup kocsma, ami kiszolgálja a hazalátogató mesteriskolásokat és a kiállítást megtekintő vendégeket a Mesteriskola 1953-2023 kiállítás programjai alkalmával. A kocsma egy olyan utazóbőröndből kerül elő, ami a rendezvényekkor kinyílva egy söntéspulttá alakul, és a belőle kijövő tárgyak segítségével igyekszik belakni a kiállítótér egyik zugát, majd a program végeztével a tárgyak visszamásznak a bőröndbe, ami ezután bezárul. A bőröndből kikerülő tárgyak a kirándulások napvégi kötetlen beszélgetéseinek emlékét szeretnék megidézni, a falra kerülő térkép ezeknek az emlékezetes Mesteriskolás utazásoknak a pillanatait villantja fel.

A kocsmát a programok keltik életre, az átlagos hétköznapokon pedig zárva, csöndben várja a következő alkalmat, amikor újra kinyílhat.

Installáció alkotói:

Hallgatók:

• Gulyás Levente
• Pomázi Dorottya

Mesterek:

• Nagy Iván
• Roth János

Fal és a grafika

A kiállítás során reprezentálni kívánt szöveges értékek belépés után a terem jobb oldali, hosszú falfelületén terülnek el. A nagy vezetők és mesterek után ciklusonként sterilen egy-egy táblán sorolva mindaz, ami nagyvonalakban történt: pályázatok, tanulmányutak, programok és persze azok, akik mindezt együtt megélték. Szimbolikusan megjelenítve a töréspontot, amikor 1960-ban megszakadt a Mesteriskola kontinuitása, a záró tablón pedig jelezve, hogy idén újra megpályázható helyeket hirdet a XXVII. ciklus.

A fali kommunikációval együtt köszönet az arculatért a grafikus tervezőknek: a molinók, a ciklusmatricák és repoharak grafikájáért, amiket az elmúlt hetek kiállításhoz kapcsolódó eseményein büszkén visel és tart a kezében minden mesteriskolás.

Grafikus tervezők:

• Polgárdi Ákos
• Rubik Ági

Hallgatók:

• Bálint Anna
• Zsiros Renáta

Mesterek:

• Dévényi Tamás
• Dobai János
• Golda János

Az anyagot összeállította Gulyás Levente

A napokban nyílt, a MESTERISKOLA XXVII. ciklusának felvételi tervpályázatát bemutató kiállítás december 11-ig látogatható a FUGA-ban.

Szerk.: Hulesch Máté