Modernizmus darabokban: a Liget Center, az egykori MÉMOSZ-székház építészeti karakterei – Kiállítás

A nemrég megújult Liget Centerben pop up kiállításként mutatták be az épület történetét egy-egy építészeti elem narratíváján keresztül. A kiállítás koncepcióját a Paradigma Ariadné és az Art is Business csapata készítette.

A Liget Center, azaz az egyikori MÉMOSZ székház a magyar építészet egyik kiemelkedő alkotása, és a kevés széleskörben elfogadott hazai modern építészeti eredmény egyike. A Perczel Károly, Perényi Imre, Preisich Gábor, Gádoros Lajos és Szrogh György által tervezett és 1950-ben átadott épület 1999 óta műemléki védettséget élvez. Kvalitásaival pedig összes eddigi tulajdonosa is tisztában volt, ezért állapota sosem volt olyan lehangoló, mint sok másik modernista épületnek.

Ennek ellenére idehaza a modern építészet megítélése nem fényes. Ehhez hozzájárul, hogy a modern építészet végpontja, a modern lakótelep messze került attól az építészeti minőségtől, amely befogadhatóvá és szerethetővé teszi a modern építészetet. És bár a lakótelep építészeti minősége nagyon távol áll a MÉMOSZ székház és más kvalitásos modern házak építészeti minőségétől, de mivel az összeset a modern kategória alá soroljuk, így a megítélések egymásra vetülnek és a negatív érzések kerülnek előtérbe.

Ezek az érzések pedig egyenesen vezettek ahhoz, hogy a modern építészet ma szinte kizárólag a történeti építészettel ellentétben kerül definiálásra. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy maga a modern építészet eredete is erre a szembeállításra épült. Le Corbusier a modern építészet egyik első kiemelkedő alkotója és gondolkodója is egy "másik építészetként" definiálta a modern építészetet 1923-ban megjelent könyvében.

Általánosságban elmondható, hogy az 1920-as, 30-a években létrejött modern építészet végül a második világháború után élte fénykorát, és annak ellenére, hogy építészettörténetileg a 70-es, 80-as években felváltotta a posztmodern és regionalista építészet, hatása a mai napig jelen van az építészetben. Az építés vasbeton alapú módja és a homlokzatkialakítás technológiái a mai napig a modern építészetben gyökereznek, de tetten érhető a tervezés funkciót előtérbe helyező módszertanában, mely megközelítés a történeti építészetben nem volt jellemző.

Mindezek ellenére a modern építészet megítélése átalakulóban van és ma már nem szükséges rosszként, hanem a 20. század meghatározó korstílusaként is tekintünk rá.

Ez a kiállítás ezért arra tett kísérletet, hogy a MÉMOSZ karakterjegyein keresztül mutassa be, hogy a modern és történeti építészet között nem feszül akkora ellentét, mint ahogyan azt gondolnánk. A MÉMOSZ pillérjeinek, tetejének, homlokzati szerkesztésének, díszítésének és határoló szerkezeteinek megvannak az előzményei az építészet történetében évezredekre visszamenően. Egy-egy ilyen elem bemutatása egy-egy ilyen történet megismerésére hívja a látogatót.    

A díszítés

A modern építészet esetében a díszítés nem veszik el, pusztán az architektonikus elemekhez való viszonya alakul át. Míg a történeti építészetben a díszítés egyértelműen integrálódik az adott építészeti elemekbe, úgymint pillérfejezet, párkány díszítő motívumok vagy nyíláskeretezések, addig a modern építészet esetében már tér- és felületkitöltővé válik egy-egy műtárgy. Ennek okán ezek a díszítések önmagukban is értelmezhető alkotások, amelyet nem az építészek alkotnak, hanem más, a tervezésbe bevont képzőművészek. A MÉMOSZ esetében több ilyen díszítőelem is megtalálható. A kiállításban a MÉMOSZ kongresszusi szárnyának Városligeti fasori homlokzatán található mélyrelief egy elemét idéztük meg, amely Tar István munkája és az Építők címet viseli. De további művek is helyet kaptak a házban, úgymint Kass János Budapest látképét ábrázoló reliefje, vagy mint a nemrég az eredeti helyére visszakerült Építőmunkás szobra Lányi Dezsőtől. Látható, hogy a díszítések esetében a modern építészet sem hagyott fel azzal a hagyománnyal, hogy azok utalnak az épület eredeti funkciójára.

A homlokzat

A MÉMOSZ székház estében egyértelműen visszaköszön a homlokzati szerkesztés történeti fontossága. A Dózsa György út felé az épület homlokzata reprezentatív, és megjelenik rajta szinte minden, ami a reneszánsz óta fontos a homlokzati szerkesztések esetében, még ha elsőre ez nem is feltűnő. A teljes homlokzatot átható 14 oszlopból álló oszlopsor végig követi a homlokzatot. A második szinttől az ötödik szintig téglalap alakú kőburkolatos keret fogja egybe az emeleti szinteket és választja szét azt a földszinttől. A kereten belül pedig a 2. és 3. emeleten, a második ablaktengely után zárterkély ugrik ki a homlokzat síkjából, amely aszimmetrikus hangsúlyt teremt a homlokzati kompozícióban. Ez utóbbi hangsúlyt idéztük meg a kiállításon egy MÉMOSZ korabeli tölgybútor minőségében.

A tető

A MÉMOSZ székház Dózsa György úti szárnyának esetében szembeötlő, hogy a lapostető karakteres elemként ül a házon. Ehhez nagyban hozzájárul a legfelső szint visszahúzottsága és az, hogy így a panorámaterasznak köszönhetően a lapostető és annak lyuggatott karaktere látványelemmé válik a földszintről szemlélődők számára is. Ez egyfelől megint utalás a történeti építészet azon jellegére, amely szerint a homlokzatok felső síkját vizuálisan hangsúlyosabb zárópárkány fejezi be. A MÉMOSZ estében kiemelkedő, hogy ezt a hangsúlyt nem egy függőleges – esetleg díszített – falszakasz, hanem pontosan ennek hiánya teremti meg azzal, hogy a tető és az azokon elhelyezett körablakok sora így látható lesz. Ebből is érzékelhető talán, hogy a modern építészet nem megtagadta a történeti építészetet, pusztán átértelmezte annak eszközeit. A kiállításban éppen ezért a MÉMOSZ lapostető lemezét és annak markáns lyukas karakterét idézzük meg, egy asztal formájában.

Az oszlop

A MÉMOSZ székházban több oszlop és pillér is megjelenik, mint karakteres homlokzatformáló és téralakító elem. A Dózsa György úti homlokzat 14 darab hengeres keresztmetszetű oszlopból álló sora szembeötlő eleme a háznak, és a teljes homlokzatot átfogó jellege egyértelmű utalás a pillér történeti építészetben betöltött szerepére. Bár sem talapzata, sem fejezete nincs, mégis hangsúlyos részlet. Hasonlóan karakteres elem a kiállításban is megidézett V alakú pillér, amely mind a ház belső tereiben megjelenik, mind pedig a Városligeti fasor felőli épületszárny meghatározó darabja. Alakja jól mutat rá arra, hogy bár a modern építészetben elvesznek a pillérek részletei, de geometriai formálásuk továbbra is fontos eszköz marad, hogy épületeink karaktere gazdagabb legyen.

A kétrétegűség

Az építészetben a külső és belső terek egymással való viszonya a kezdetektől meghatározó problémakör volt. Amellett, hogy az épület a maga alkotóelemeivel önálló belső térrendszereket határol le a külvilágból, szükségképpen egy kívülről önállóan értelmezhető tömegformát is képez. A kétrétegűség a MÉMOSZ esetében is szembeötlő, ha a kongresszusi terem álmennyezetének szabad geometriai formálására és hullámzására gondolunk, amely egyértelműen a kongresszusi terem belső hangulatát hívatott meghatározni és köszönőviszonyban sincs a terem valós tetőfedésének formájával, amely funkcionális okokból egyszerűbb és célja pusztán annyi, hogy megóvja a bent ülőket az időjárás viszontagságaitól. Ennek köszönhetően a kongresszusi terem álmennyezete és a tetőszerkezet között egy padlásszerű tér jött létre, ahol helyet kaphattak azok a gépészeti eszközök, amelyek megkívántak egy ekkora lélekszámot befogadni képes tér esetében. A kiállításban ennek az álmennyezetnek a hullámzását idéztük meg egy függöny segítségével, amelyre egy erdő képét nyomtattuk, utalva ezzel a fára, mint a kongresszusi terem álmennyezetének eredeti anyagára.

---

A kiállítás megvalósulásában a WING megbízásából az Art is Business és a Paradigma Ariadné Építésziroda vettek részt. Köszönet illeti az eredeti épület jogörököseit, akik hozzájárultak a kiállítás eszmei megvalósításához és személyes tárgyakkal támogatták a kiállítás létrejöttét, és Szűcs Alexandrát, aki a néhai Szűcs Ferenc által gondosan épített képzőművészeti gyűjtemény darabjait bizalommal kölcsön adta a tárlat szervezőinek, akik így tisztelegnek a WING korábbi nagyrabecsült gazdasági és pénzügyi vezérigazgató-helyettese előtt.

Paradigma Ariadné

Szerk.: Hulesch Máté