MOSSAIC – Egy modernista lakótelep újragondolása – Verba Rita és Andrea Philips terve

"Mi lesz a sorsa a ’60-as években épült modernista lakótelepeknek? Meddig várhat a kérdés és mi a felelősségteljes válasz? Lehet-e belőlük szerethető, élettel teli lakókörnyezetet alakítani? Csapattársammal, Andrea Philipsel ezt a célt tűztük ki magunk elé féléves munkánk során." A tervet Verba Rita, a Tamperei Egyetem hallgatója mutatja be.

A városrész története

A városrész eredetileg az 1860-as években épült a Finlayson gyár dolgozói számára. Nevét egy szibériai terület után kapta, ahol akkoriban sok finn munkás dolgozott. Az emberek csakúgy mint Szibériára, erre a városrészre is egy távoli területként gondoltak, hisz az ekkor még a városközponttól igencsak távol esett. A házak egyszintesek voltak, fából épültek, nem volt bennük vezetékes víz. Egy-egy szobájukban egy-egy család lakott, akik a konyhát közösen használták. Alig száz évvel később az urbanizáció és a háború után kialakult lakáshiány miatt porig rombolták, hogy a helyükön az 1960-as évek igényeinek megfelelő, modernista társasházakat, ha úgy tetszik, lakótelepi tömböket építsenek. Ez természetesen lakosságcserével járt, hiszen a korábbi lakók nem engedhették meg maguknak, hogy az újonnan épült házakban lakást vásároljanak.

Nem kellett újabb száz évnek eltelni, hogy azt mondhassuk, a mai kor igényeit ezek az épületek már nem elégítik ki. Lerombolásuk azonban ezúttal nem csupán a történelem egy darabját igyekezne eltörölni, de súlyos ökológiai károkat is okozna.

A projekt célja

Ebben a kontextusban helyezkedik a tamperei egyetem fenntartható építészet szakán készített, Mossaic névre hallgató féléves projekt, melyet csapattársammal, Andrea Philipssel készítettem. Célunk a korábbi durva beavatkozásra reagáló, olyan alternatíva mutatása volt, mely figyelembe veszi a jelenlegi igényeket, de tekintettel van a projekt társadalmai és szociális kihatására.

A koncepció bemutatása

Amuri területének egy négy háztömböt magába foglaló szeletére esett a helyszínválasztásunk. Bár a környék alapvetően kellemes, fás, sok zöldterület veszi körül, azok szinte mindig kihasználatlannak tűntek. A városrészre nemrégiben villamosvonal került, így a belváros közelsége és a tömegközlekedési módok bővülése miatt a parkolók által elfoglalt részek is számításba vehetők lettek. Adott tehát a terület, már csak azt kell kitalálni, milyen módon adjuk meg a teret a lakók számára az interakcióra, a közösség megteremtésére?

Erre a kérdésre három szintre bontottuk le a választ. A cél nem az interakció erőltetése volt, sokkal inkább az, hogy mindenki megtalálja a számára komfortos léptéket, hiszen más történik egyetlen emeleten, mint egy teljes épületben, vagy épp azok ölelésében.

A tervezés során a zöldterületek és a lakások részleges átalakításán kívül a a tetőket is bevontuk. Olyan szerkezetek építése és átalakítása volt a cél, melyek könnyen, gyorsan, száraz technológiával megépíthetők és egyszerűen karbantarthatók. Ezekbe a terekbe kerültek olyan funkciók, mint co-working iroda, szauna, közösségi kert és konyha.

Moha úr

Zárásként meg kell említeni az inspiráció alapját adó növénykét, a mohát. Noha fizikálisan is jelen van az épületek homlokzatán, szerepe inkább átvitt értelemben jelentős. Ellenállósága, alacsony karbantartási igénye és számos biodiverzitást gazdagító pozitív tulajdonsága miatt választottuk koncepciónk egyik főszereplőjévé.

Verba Rita

ENGLISH VERSION:

What will be the fate of the modernist housing estates built in the 1960s? How long can this question wait, and what is the responsible answer? Can they be transformed into a lovable, vibrant living environment? These are the questions my teammate Andrea Philips and I set out to address during our housing design project.

History of the District

The district was originally built in the 1860s to workers of the Finlayson factory. It was named after a region in Siberia, where many Finnish workers were employed at the time. Just like Siberia, this area was considered a distant, remote place, as it was quite far from the city center. The houses were single-story, wooden structures without running water. Each room was home to a family, who shared the kitchen. Less than a hundred years later, following urbanization and the housing shortage caused by the war, the area was demolished to make way for modernist apartment blocks of the 1960s. This of course involved a shift in the population, as the previous residents could not afford to buy apartments in the newly built buildings.

It didn’t take another hundred years to realize that these buildings no longer meet the needs of contemporary life. However, demolishing them this time would not only erase a piece of history, but it would also cause severe ecological damage.

Project Goal

In this context, the "Mossaic" project, developed as part of the sustainable architecture program at Tampere University, was created by my teammate Andrea Philips and me. Our goal was to present an alternative response to the previous harsh interventions, one that takes into account current needs but also considers the social and societal impact of the project.

Concept

Our site selection focused on a section of the Amuri area, which included four building blocks. Although the neighborhood is generally pleasant, with trees and green spaces surrounding it, these areas often appeared underutilized. Recently, a tram line was added to the district, and with the proximity of city centre and the expansion of public transport options, areas occupied by parking lots were now available for consideration. So, the area was set—now we just needed to figure out how to create spaces for the residents to interact and foster a sense of community.

We broke our answer to this question down into three levels. The goal was not to force interaction, but rather to ensure that everyone could find a scale that feels comfortable for them. After all, things happen differently on a single floor than they do in a whole building or within a cluster of buildings.

During the design process, in addition to partial transformations of the green spaces and apartments, we also utilized the rooftops. The aim was to construct and modify structures that could be easily and quickly built using dry construction techniques, and that would be simple to maintain. These spaces were designed to accommodate functions such as co-working offices, a sauna, a community garden, and a shared kitchen.

Mossieur

Lastly, we must mention the plant that inspired our concept: moss. Although physically present on the building facades, its role is more symbolic. We chose moss as one of the main elements of our concept due to its resistance, low maintenance needs, and numerous positive qualities that enhance biodiversity.

Rita Verba