Omladozó kúriából kortárs kulturális központ

A barokk Laffert-kúria 1716-18 körül épült Dunaharasztiban. A főúri éveket követően volt magtár, lakás, üzlet is benne, végül annyira lepusztult, hogy a bontástól csak a műemléki védettség mentette meg. Az épületet az Atelierarchitects tervei alapján újították fel, s a barokk pompa mára a köz szolgálatába állt.

A Laffert-kúria nemrégiben befejezett épülete egy 1716-18 körül épült barokk kúriaépület Dunaharasztiban. A Laffert-család 1694-től bő 200 évig birtokolta a haraszti földeket, és báró Laffert Ferdinánd Antal építtette a kúria épületet, csak úgy, mint a későbbi, jelenleg Polgármesteri Hivatalként működő Laffert-kastély épületét is. Az épület önkormányzati tulajdonban van, és a város vezetése már 2004-től kezdődően törekedett az épület megmenésére. A konkrét tervezés 2008-ban indult meg, a város – egy átfogó projekt megvalósítását tűzve ki célul – egy, a kúria környezetére építő, több területre is kiterjedő koncepció elfogadását követően kezdte meg a funkció pontosítását.

 

 

A tervezési folyamat egy, a hagyományos műemléki felújítási módszertantól kissé eltérő koncepció mentén folyt. Az épület a tervezés megkezdésekor szinte bontásra ítélt állapotban volt. Az eredeti homlokzati architektúra, a tetőszerkezet, a belső térstruktúra teljesen felismerhetetlen volt, eltérő korok nagy erejű beavatkozásai látszódtak az épületen, és ha nem tártak volna fel eredeti barokk vakolatot és freskókat a díszteremben, illetve nem azonosították volna az udvari homlokzat eredeti barokk kőkeretét, valamint az oldalsó bejárat és a lábazat barokk eredetét, valószínűleg az épület nem került volna műemléki védettség alá.

Az épület első komoly átalakítását még az 1780-as években végezhették, tehát már nagyon korán, az építéshez közel jelentős átalakításon ment keresztül a ház. Mivel ez volt Haraszti legnagyobb épülete akkoriban, ezért a környező földek magtáraként alakították át, innen ered a Granárium helyi elnevezés.

 

 

A ház minden nyílásából eltávolították a hajdani kőkereteket, és a nyílásokat megfelezve magtár-ablakokat alakítottak ki, a földszintjén pedig, a belmagasságot új födémmel mintegy elfelezve, az alapterület kétszeresének megfelelő rakodóterületet alakítottak ki. Ezt azonosították a művészettörténész kutatók az épület második építési korszakaként. A harmadik korszakban sem kímélték a házat, a századfordulótól kezdve az északi szárnyban lakást alakítottak ki egy közel 90 cm-es padlóemeléssel, a déli szárnyban üzletek, műhely kapott helyet. Az eredeti tetőszerkezetről semmi nem maradt fenn. Csak valószínűsíthető, hogy magasított fal és manzárd tetőszerkezet lehetett az épületen. A barokk kúriáról szinte semmilyen emlék nem maradt fenn, nem találtak a kutatások során sem eredeti külső vakolatot, sem párkányszakaszt, sem eredeti tetőformára utaló képi ábrázolást. Az épület funkcionális elrendezése is csak feltételezhető.

Az épület tehát századokon keresztül hanyatlott eredeti állapotához képest, az átalakítások pedig komoly nyomot hagytak az épület struktúráján. Amikor ennyire nincsen emlék, nincsen támpont, akkor a tervezési metodikának alkalmazkodnia kell a körülményekhez. A XXI. század elejére a múlt majdnem teljesen egészében eltűnt, az épületnek nem volt jövője és csak az elkeserítő jelen létezett.

 

 

A tervezői koncepció alapvetése volt, hogy hiteles emlékek hiányában azt, ami megmaradt, és amiről biztosan tudjuk, hogyan volt, megpróbáljuk beleilleszteni abba a kortárs elképzelésbe, melynek az épület modern funkciója miatt meg kell jelennie a felújítás során. Az épület egy kortárs kulturális központnak ad helyet, és mivel ez a funkció olyan téri igényeket is feltételez, melyek soha nem voltak jelen a házban, ezért mindenképpen egy barokk kúria felújítását kellett ötvözni a kortárs tervezői hozzáállással.

A tervezés során az épületnek a város életében betöltött szerepét is vizsgálni kellett. Dunaharasztiban viszonylag kevés műemléki épület, építészetileg értékes emlék maradt meg, éppen ezért a barokk kúria szerepe kettős: egyrészt egyike azon kevés épületnek, melyek mindenképpen a város kulturális identitásának meghatározásában játszanak szerepet, másrészt az épület léptékénél fogva (hiszen parkja, valamint az épület maga is olyan méretű, mint egy nagyobb családi ház és annak környezete) fontos vizuális támpont lehet az ott élők számára.

 

 

A több mint két éven át tartó tervezési folyamat során a tervezés és a döntések alapja egy, az atmoszférát felidéző és szabad asszociációkon alapuló, a képzelőerőt középpontba helyező metodikát követett. A koncepció a jövő örökségének megteremése volt, hiszen emlékek híján a múlt átmentésének kulcsa maga a tervezési folyamat. Az atmoszféra megteremtésének metodikája több tervezési egységre osztható:

• kulturális tudás, mely voltaképpen a múltbéli életmód elemzését jelenti, annak funkcionális és elrendezési értelmezését és az életmód tradíciójának elemzését
• a nyomozás, mely leginkább a rendelkezésre álló fragmentumok összegyűjtését, a freskók atmoszférájának elemzését, a forma mint új funkció elemzését és a hiányzó darabok azonosítását jelenti
• szabad asszociációk, melyek a jövő szabad elképzelésén alapulnak, a képzelőerő szabadsága, és az atmoszféra jelenkori leképezése

Az épület új funkciója szerint kulturális központként tölti be szerepét mind a város, mind az agglomeráció életében. Helyet kapott az épületben a Helytörténeti Emléktár válogatott kiállítási anyaga, több kiállítótér és rendezvények, események lebonyolítására használható tér alakult ki, valamint egy kávézó és a tetőtérben pedig egy ún. műterem-tér. Az új funkciók következtében szükségessé vált olyan kiszolgálóterek elhelyezése is az épületben, melyek szervesen soha nem képezték részét a ház életének.

 

 

A kúria Fő út felőli térsora egy 5 teremből álló, klasszikus enfilade-os barokk térsor lehetett valaha, középső teremként a legnagyobb, és egyben freskókkal is díszített nagyteremmel, melyet az udvar felőli bejáraton, az előtéren vagy hallon keresztül lehet megközelíteni. Az épület udvar felőli traktusa már aszimmetrikusabb képet mutat: déli szárnya középfolyosós, északi szárnyában az emeletre felvezető lépcső, valamint két további terem található. A teljes északi szárny padlózata a felújítás megkezdésekor megemelt padlószinttel rendelkezett.

Az átalakítási koncepció átörökítette az elképzelt Laffert-család téri rendszerét a kulturális központ termeinek kialakításában. A díszteremtől északra található két terem női szalonként, a déli szárnyban található két terem férfi szalonként alakult, az épület út felőli traktusa követi a hagyományos, egybe nyitható barokk térszerkezet elveit. Az udvar felőli traktus ezzel elértő módon – mivel lényegesen kevesebb nyom és emlék utal e termek funkcióira – egy ajtóktól teljesen mentes, egybenyitott, folyamatos áramlást lehetővé tevő, folytonos térsor, melyben a szükséges plusz funkciók bútorszerű megfogalmazásban kaptak helyet. A mosdóblokkok, a hall szükséges recepciója, valamint a kávézó által megkövetelt pult a kúria belső terei által kiadott formák felhasználásával leképezett bútorszerű elemek a térben.

 

 

A tetőtér eredeti kialakításáról semmi nem maradt fenn, ezért a feltételezések helyett a kúria tömegét helyreállító manzárdtető került a középrizalitra, kontyolt nyeregtető pedig az oldalszárnyakra. Funkció a tetőtérben kizárólag a manzárd rész alatt kapott helyet, hiszen üvegezett felülvilágítók segítségével csak ebben a térben volt megoldható a természetes fény bejutása. A kivitelezés során, amikor a tetőtérből végül eltávolították a feltöltést, megtalálták a hajdani emeleti szobák falainak egyes szakaszait, valamint az eredeti lépcsőkart, melynek helyét ma a szobakert mutatja a tetőtérben.

Az épület karakteres színével az új tartalmat is hirdeti. A francia hatású barokk kúriák jellegzetesen erős színeket használtak, s mivel az épület eredeti vakolata, illetve színezése nem került elő, ezért a bekerülő új kulturális funkció karakteres megjelenítése határozta meg a kúria a színét. Az ablakok körül található eltérő keret jelzi a hajdan volt kőkeretek meglétét. A középrizalit nyílásai feletti tükrök tovább hangsúlyozzák a tengelyt.

 

 

Az épület tervezése a kiviteli tervek elkészítésével korántsem ért véget. A tervezés papír alapú folyamatát végig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felügyelte, csakúgy, mint a kivitelezés teljes időtartamát. Ez az épület építészeti, belsőépítészeti, valamint kertépítészeti folyamataira is vonatkozik. A kivitelezés – lévén az épület közel 300 éves – rendkívül sok nem várt akadályt, új észrevételt és módosítást eredményezett. Ilyen esetben fokozott figyelem szükséges egy a fentebb leírt tervezési metodikát alkalmazó felújítás során. Állandóan vissza kell idézni azokat a támpontokat, fő elveket, hangulatot és atmoszférát, mely az eredeti elképzeléseket karakteressé tette, annak érdekében, hogy a korábban jövőbeli örökségként megálmodott koncepció ilyen esetekben se változzon.

Kiss-Gál Zsuzsanna, Kiss-Gál Gergely

A házat meghívták az UIA TOKYO 2011 Nemzetközi Konferenciára a Cultural Heritage szekcióban. A konferenciára 3 fő szekcióban tavaly októberben lehetett pályázni megépült munkákkal vagy elméleti anyagokkal. A 3 szekciót (Environment - Környezet, Cultural Exchange - Kulturális kapcsolatok és Life – Élet) összefogó fő tematika a "DESIGN 2050" volt. Az örökségvédelmi témakör, a Cultural Heritage a Cultural Exchange szekcióba tartozott, ahol 245 pályamunkából választották ki azokat, akik a konferencián prezentálhatják vagy a megépült munkájukat, vagy pedig a kutatási témájukat. 

---

Laffert-kúria

vezető tervezők: Kiss-Gál Zuzsanna, Kiss-Gál Gergely, Albert Tamás műemléki szaktervező
építész munkatársak:
engedélyezési terv szakasz: Albert Tamás, Kiss-Gál Zsuzsanna, Kiss-Gál Gergely, Fabien LeBlanc (Atelierarchitects Kft.), Muszbek Johanna (UIArchitects Kft. – Újirány Csoport)
kiviteli terv szakasz: Albert Tamás, Kiss-Gál Zsuzsanna, Kiss-Gál Gergely, Petró Margó (Atelierarchietcts Kft.)
szakági tervezők:
belsőépítészet: Kiss-Gál Zsuzsanna, Kiss-Gál Gergely, Petró Margó (Atelierarchitects kft.) Koczka Zsófia, Vaserman-Cone Karin (UIArchitects Kft. – Újirány Csoport)
tartószerkezet: Kovács Csaba, Perényi Olimpia - Reticolo Kft.
gépészet: Sor Zoltán - Phq Kft.
elektromos tervező: Baracskai Gyula
gyengeáram: Nádas Péter
tűzvédelem: Gombik Boglárka
tűzjelző: Hegedűs Zoltán
tájépítészet: Thurnay Dorottya, Tihanyi Dominika, Lukács Katalin - UILandscapeArchitects Kft. – Újirány Csoport

generáltervező: atelierarchitects

tervezés éve: 2009
kivitelezés éve: 2010-2011
bruttó szintterület: 551 m² + 485 m² = 1036 m²
bruttó beruházási költség: 335.000.000,- Ft
megbízó: Dunaharaszti Város Önkormányzata
generálkivitelező: Progress B'90 Zrt.

Kapcsolódó oldal:
Barokk szimbólumok mai kertben