Otto Kapfinger: Neue Architektur in Burgenland und Westungarn

---

A könyv előszava

Az alpesi köztársaság keleti tartománya profitált legtöbbet az évtizedekig halott határ megnyitásával a rendszerváltozáshól és Ausztria EU csatlakozásából is. 1989 óta az alkalmazottak száma 19,1 %-al nőtt, országosan csak 8,6%-al. Az éves gazdasági növekedés 3,7%-a is egyértelműen fölötte van a tartományok átlagának. Hasonló fölfelé ívelő trend érvényes Magyarország szomszédos megyéire, amely Magyarország EU csatlakozásával még egyértelműbben fog látszani. Ez a fejlődés nem csak a gazdasági adatokra érvényes. A politikai, földrajzi, kulturális szerkezet átalakulása, az igényes épületek százának növekedésében is látszani fog. Az 1993-ban alapított "ARCHITEKTUR RAUM BURGENLAND" által szervezett Pozíciók című kiállítás 18 építményt tudott a modern építészet példájaként felvonultatni. Azóta több mint 100 épület épült fel, amik nem csak az 1993-ban megszabott mércének felelnek meg, hanem előremutató jegyeket mutatnak.

Hogy ez a növekedés mennyire összefügg az általános változásokkal, arra már utaltunk. Elég összevetnünk az 1989-ben megjelent "Burgenland mint helyszín" című munkában tárgyalt jelenségeket a 2003-as "Az EU régió West/Nyugat Pannónia" c. tanulmány szám-adataival. A korábbi a periféria problémakörére, a munkanélküliségre, az innovatív cégeit hiányára mutat rá, továbbá az ingázó munkaerő helyhez kötésére, az identitás megtalálására, és az elszigetelt falvak jövőbeni versenyképességére próbál megoldást találni. A későbbi, megvalósult projektekkel és mérlegekkel illusztrált, korszakalkotó jelentőségű áttörést vázol fel egy idáig hátrányos helyzetű tartományból, a határokon átnyúló szépreményű régióba, egy stagnáló periféria helyzetből egy újjáalakuló európai központi térség közepén. Az 1945 utáni évtizedekben Európa legnyugatibb sztyepptavának vidéke a visszamaradott határvidék képét viselte magán - romantikus környezet, öreg falvak, amik menthetetlenül a gazdasági és társadalmi struktúraváltás érzéketlen modernizálódásának vannak kiszolgáltatva. Új épületek a minőség igényével és példaértékű karakterrel aligha voltak errefelé megtalálhatók. A középpontban a történelmi és tájjellegű egyszerű, de nagyon sérülékeny építészet megóvásának problémája állt.

Emellett az 1960-as években egy jó tucat kiemelkedő épület épült, amelyek közül néhány Ausztria 1945 utáni építőművészetének legjobbjai közé tartozik. Ezekre utal Klaus Jürgen Bauer a későbbiekben. A mértékadó "l'architecture d'au jour d'hui" című szakfolyóirat Ausztriának szentelt 1970-ben kiadott száma 24 kiemelt osztrák épület között három példát a Fertő-tó vidékéről említ. Ezek az úttörőnek számító építmények - kiemelkedő tömegek a teljesen korszerűtlen vidéki sivárságban - olyan építészektől származnak, akik Bécs vagy Graz távlatából tudtak itt működni. Az ő kezdeményezésük azonban nem talált helyben befogadásra, irányvonaluk nem folytatódott. Az 1970-es években inkább a kifejezetten provinciális modernizmus kezdett s virágzani. Másrészt az energiaválság, rend-szerkritika és nosztalgiahullám együttes hatása vezetett a régi épületek újraélesztéséhez és ahhoz, hogy az új épületek formálisan a régiek morfológiájához alkalmazkodtak. Ebben a korszakban, ami az 1980-as évek közepéig tartott, egy következő tervezőgeneráció munkái jellemzőek - Wolfgang Kaita/Rüdiger Reichl/Kurt Smetana revitalizálási kísérletei Mörbischben, Oggauban vagy Ruston továbbá Ottmar Sackmauer strukturálisan tökéletesen illeszkedő új épületei Mörbischben, vagy Wolfgang Heinrich Gimbel kontextuális munkái Oberwart térségében. Ez mind elindítója, sőt később szinte hitvallása lett a magas politikai szinten 1987/88 óta támogatott "falumegújításnak", mely kritériumai és receptjei szinte szükségszerűen külsőségekké laposodtak.

Az 1980-as évek az egész tartományra kiterjedő településtervezési intézkedéseket hoztak, ami leginkább az új negyedek és a település-központok koncepciójának és a közterek kialakításának szabályozásában volt sikeres. A következő lépés volt az építészeti minőség hivatali oldalról történő befolyásolása, amely a lakóépületek támogatásának elbírálásába bevont független tervzsűrivel és a tartományi kultúrpolitika keretében az építész társadalomból kikerült szaktanácsadó felkérésével valósult meg. Az elért eredmények nem mondhatók lenyűgözőnek, de ez a felállás elősegítette az "ARCHITEKTUR RAUM BURGENLAND" elnevezésű fórum létrejöttét. A szakma, a lakosság, a média és politika metszetében tevékenykedő szervezett első elnöke 1993-tól Rudolf Szedenik. Az 1990-es évektől egy újabb építészgeneráció kezdett működni, akik Bécsben, vagy Grazban tanultak de most szűkebb hazájukba visszatérve, időközben felvilágosult megrendelőréteggel találkoztak. Ausztria EU-csatlakozása 1995-ben, és az első számú célterületté váló régió számára érkező támogatások ébresztették fel ezt az addig látens potenciált - különösen egy sor sikeres tervpályázat által, melyek közül példaként a kismartoni Technológiai centrumot, mint a tértervezés, várostervezés, üzemeltetés és projektkivitelezés egységét vagy a kismartoni városházát is említhetjük. A kiemelt célterület forrásainak elsőszámú haszonélvezői a bortermelők voltak és most is ők azok. A családi és kisgazdaságokban zajló, önmagából kinövő termelés alapvető reformja technikai és funkcionális okokból építészeti innovációt is kívánt és ahol az oinológiai mellett építészeti kulturális megújhodás is alulról a régi falusi struktúrákból nőtte ki magát- ez a jelenség a szintén regionális, ugyanakkor a nemzetközi folyamatokhoz kapcsolódó fejlődéssel, a jó tizenöt évvel ezelőtti vorarlbergi faipari és asztalos-üzemekben történtekhez hasonlóan zajlott le.

Az építészek mindig hangsúlyozzák, hogy új anyagok, új funkcionális kihívások, új szociális struktúrák az építészetben is új formákat és tértípusokat kívánnak meg. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy új autó sem jelenhet meg a lovaskocsiéhoz hasonló külsővel. Ennek ellenére ezek a kezdeményezések mégis akadémiai, vagy jobban mondva egyoldalú próbálkozások maradtak és maradnak, mert éppen az építészet területén a társadalom (még) talán nem elég érett, vagy nem áll készen ilyen értelmű együttműködésre. Ez pedig az igény és valóság közötti diszkrepanciára vezetett és vezet, félreértéseket eredményez, felszínességet, időszerűtlenséget már-már skizofréniát okoz, megakadályozza a résztvevő faktorok között létrejövő egységet, gátolja a folyamatos fejlődést. Ilyen értelemben a bortermelők reformja - a szomszédos régiókban is igazi úttörő kezdeményezésnek tekinthető, ahol az építtetők és tervezők igényei (és a fogyasztóké is) azonos szinten van, és ahol mindenekelőtt nem csak a valóság egy kiragadott szeletét, hanem az egész rendszert a föld megművelésétől a belőle kinyert termékek nemesítéséig és piacra kerülése között érinti- élet és munka, természet és technika, fáradság és élvezet, produkció es reprodukció fogalmait köti össze egy és ugyanazon területen.

Ez természetesen semmi esetre sem jelenti azt, hogy Burgenland egyetlen éjszaka az építészek mekkájává vált. Ha érdekes épületeket szeretnénk látni, ahogy azt Klaus Jürgen Bauer mondja "keresgélni kell, mint a gombát". Kétségkívül azonban jelentős ugrásszerű előrelépés történt a húsz évvel ezelőtti szituációhoz képest, tíz éve még nem lett volna lehetséges egy ilyen jellegű építészeti úrmutatót megjelentetni. A borosgazdákkal láncreakció indult be, ami előbb vagy utóbb mindenképpen magával ragadja majd a lakásépítést is. Éles ellentétben a korábban emlegetett évtizedekkel ma minden kerületben vagy nagyobb helységben működnek irodák vagy építész csoportok, akik még messze nem sztárépítészekből állnak, de mint lokális tényezők, teljesítményeik alapján, nem söpörhetők le az asztalról.

Eisenstadt környékén közéjük tartozik Klaus-Jürgen Bauer, Fritz Brandlhofer és Johann Schandl. Rajtuk kívül 2004 óta működik a tartományi székhelyen független tervtanács Hans Puchhammer elnöklete alatt. Nezsider környékén az utóbbi években Herbert és Hans Halbritter valamint Heidemarie Hillebrand irodája a legmeg-határozóbb. Közép-Burgenlandban különösen a kékfrankos termelő vidéken, Anton Mayerhofer a pincészetek tervezésének területén játszik fontos szerepet. Dél-Burgenlandban Németújvár környékén egyrészt Johann Traupmann már jó néhány éve, másrészt Wagner/Pfandl és Dietmar Gasser nevével fémjelzett fiatal építész csoportok, egy sor megvalósult épülettel hívták fel magukra a figyelmet. A Katina/Smetana iroda gondozza jól bevált módszerrel Eisenstadt és Stadtschlaining belvárosainak szövetségi támogatással megvalósuló homlokzat revitalizációit. A Grazból a környékre tervezők közül különösen Hans Gangoly alkot újra és újra modellértékű épületeket, a szegletkővé lett oberwarti tűzoltóság épületétől egészen a legutóbbi Oberschützeni Nyelvészeti Intézetig.

Tervpályázatokon, szakvéleményeken vagy egyedi megbízásokon keresztül egyre több fiatal iroda tud a kétévente kiosztásra kerülő Bécsből, Linzből és Grazból is figyelemmel kísért Tartományi Építészeti Díj keretén belül az építész szakma által is elismert épületeket is megvalósítani.

Már két éve, amikor Susanne Schmall, Klaus-Jürgen Bauer und Rupert Schatovich társaságában az első vélemények megfogalmazódtak erről a kiadványról, világos volt, hogy a tartomány több-nyelvűségének egy három nyelven írt kiadvány felelne meg leginkább. Nagyon hamar ugyanilyen egyértelművé vált az is, hogy néhány épületet a szomszédos magyar területről is bemutassunk, annál is inkább, hogy a fiatal nyugat-magyarországi tervezőkkel való kapcsolatot is intenzívebbé tegyük. A bemutatott épületek elhelyezkedését tekintve e kiadvány sokkal nagyobb kiterjedésű területet ölel fel, mint Burgenland. Érdekes új épület azonban még csak mint sovány vetés látható, ahogy azt utazásaink során tapasztaltuk. Az általam kiválasztott épületek, számos okból kifolyólag sokkal kevésbé átfogó bepillantást engednek, mint Burgenland esetében köszönhetően a számos kollégának, kolléganőnek, az építtetőkkel való beszélgetéseknek, szakembereknek az önkormányzat, tervezés, politika területéről. Ennek ellenére a nyugat-magyarországi viszonyokba prof. Winkler Gábor, a 3h építésziroda és minden megnevezett építész hozzáértő segítségével nézetem szerint reprezentatív bepillantást nyerhetünk, de legalábbis indíttatást ahhoz, hogy a szomszédos ország történései iránt mindjobban érdeklődjünk, tapasztalatokat cseréljünk, közös nevezőt találjunk, a "sajátunk" meglátását az "idegen" ismeretében élesítsük és visszatükrözzük.

Otto Kapfinger