Pajtaház a panelek árnyékában Ólublón

Egyszerű, mégis egyedi családi fészket épített Martin Boles építész a felvidéki Ólublón. A ház logikus térrendezése a praktikumot, természetes anyaghasználata a melegséget tükrözi, formájában pedig a hagyományos pajtákra utal. Bán Dávid írása.

A szepességi központban, Ólublón, az 1960-as évek uniformizált családi házai és a körzeti általános iskola szomszédságában, a '80-as évekből itt maradt paneltömb árnyékában örökölt telket a megrendelő, a két kisgyerekes fiatal házaspár. Egyikük szülei éltek itt korábban, így a helyválasztás ilyen szempontból meghatározó volt. A szintén helyi kötődésű Martin Boles építész felé támasztott alapelvárás nem volt eltérő az ilyen helyzetekben megszokottnál: a család számára kellemes, napos, nagyvonalú intim közeget szerettek volna létrehozni jó kertkapcsolattal, a kívülről beszűrődő világ lehető legjobb kiszűrésével.

A ház megtervezéséhez nem is a közvetlen környezetének megoldásait, hanem a térség, dombsági, hegyvidéki építészeti hagyományait vették figyelembe. Így született meg egy klasszikus formájú, mégis modern ház. Alakját egyértelműen a tradicionális gazdasági épületektől, a pajták világától örökölte, az utca és a szomszédok felé nem is mutat többet egy zárt, egyszerű faburkolatú homlokzatnál. Hosszát azonban tompaszögben megtörte az építész, az így kialakult két épületszárny hosszanti homlokzata ezért védettségbe kerül, mellette terasz húzódik végig. Az épület az utca és a szomszédok felé is teljesen zárt, tömör, ezt kifelé semmi sem szakítja meg, ám a kert irányába teljes hosszában üvegezett felületével kitárulkozik.

A középre rendezett nappali szellős - köszönhetően a nagy belmagasságnak - nagyvonalú társasági központ: itt zajlik a főzés, az étkezés, itt van együtt a család és itt fogadják vendégeiket is. Az optikailag megnövelt központi tértől mindkét irányban "dobozokba" rendezve találjuk a szűkebben elhelyezett funkcionális helyiségeket. Mindkét doboz felett beépített a tetőtér, az így kialakított, külön kis lépcsőkkel elérhető intim kuckók lehetőséget nyújtanak a visszahúzódásra. Apró játékosságként a tetőtér és a nappali légtere közötti nyers deszkázat egy-egy "titkos ajtóval" megnyitható, így fentről beleshetünk a közösségi tér életébe.

Az építészeti koncepció szerint a két irányba szervezett funkcionális dobozok – a bennük elhelyezett vizesblokkok, tárolók és feljárók a tetőtérbe – adják a ház alapszerkezetét, azok az oldalfalaktól határozottan elkülönülve, önmagukban állnak. Mellettük keskeny folyosók vezetnek el a ház mindkét végében elhelyezett hálószobák felé. A két doboz falazása anyagában is erős hatást kelt: vakolatlanul hagyott betontéglákból épült, de a ház alaphangulatát mégis a melegséget árasztó, mindenhol megjelenő faburkolatok és –bútorok adják. Az egyedileg tervezett és beépített bútorok a ház formáját követve praktikusan lakják be a teret.

A ház középen megtört formája és a belső oldalán végigvitt üvegezés kedvez a minél nagyobb felületű benapozásnak, de egyben maximális kapcsolatot teremt a kerttel is. Az oldalfalakon végigfutó fadeszkázatú külső borítás 45 cm vastag szigetelést rejt magában, amely minél természetesebb módon próbálja megfelelően temperálni a házat, amely komoly éves hő ingásnak van kitéve. A hegyek közelsége miatt ugyanis a vidéken könnyen előfordulhatnak 30 fokos nyári melegek és -30 fokos téli fagyok egyaránt. A mindenhol felbukkanó faburkolatok adják a 140m²-es ház külső és belső egységét, valamint jelentenek komoly kapcsolatot magával a kerttel.

Bán Dávid